m-miriam blogja

Személyes
miriam•  2019. szeptember 15. 12:18

Érted

          Oly üres volt az utca... a délután,
s a szél, mint akaratos szerető
bújt gallérom alá
míg szívemhez kéredzkedett
simult az érzés
érted feszült a lelkem
,
testem az érintésért
.
A „szabad - nem szabad" vitázott
érted - ellened

és én választ remélve
vártam,-
vágytam a kezedet.


miriam•  2019. szeptember 12. 21:38

élet

mikor álmait hordozza az éjjel
szíveden ólomnehezékkel
létezel, a hiány marta sebbel
az idő korlátját szorítod egyre
hiába nem szerednéd
habjai elvisznek messze,
mikor még tökéletesnek hitted
úgy állt előtted, mint egy képlet
mégis az élet más eredményt mutat
sorsod könyvében hiába kutatsz

miriam•  2019. szeptember 11. 16:57

Hiába


Hiába nem akarom
egyre csak játszik elmém
meggy-fanyar szavadon
s, nem érti honnan e hatalom,
hiányod csendemben sátrát, az
elszótlanodás szögeivel veri makacson.

miriam•  2019. szeptember 1. 13:26

Várlak


Úgy melengeti szívemet az érzés,
ahogy fagyott testű madarat tenyér,
sírok érted, mint elveszett gyerek,
mert egyedül - egyedül én is elveszek,
lelkem húrjain a gondolat picike dallam
míg várlak, magamban dúdolom halkan...

...ma még alszik szemedben az a rebbenés
vár szememre, hogy benne legyen ébredés,
ma még kezemben szunnyad az a mozdulat,
mely életre kel érintésed alatt...

miriam•  2019. augusztus 18. 16:06

Meddig tart...

...meddig tart egy napnak a varázsa és vajon lesz e valaha több vagy csak marad az ábrándozás és az élet folytatódik ugyanúgy, mint eddig...
oly ritkán van együtt az elképzelés és a valóság... valónkból még csak egy picinyke darab jut a másiknak... mégis ebbe a picinyke darabban olyan tökéletesen illeszkedik minden...
utak, amelyek olykor összeérnek... érdekes játéka ez az életnek... történések, amelyekre nem számítasz, ám mégis vágysz valahol mélyen legbelül...
milyen szerencsés az, aki egy olyan kézben nyugtathatja kezét, ahol érezni tudja megérkezett, mert már nincs tovább és nem is akar másfelé menni... ott az otthon... a jó puha meleg barna bársonytakarós...
...nem tudom még meddig kell vándorolnom az úton, hogy eljussak az otthonig... és ha fogy erő, még mindig valahonnan meríteni,,,

nem tudom meddig engedhetem szívem... félek már így is túl előre szaladt... nem várta be a válaszokat...

megmutattam, hogy milyen vagyok... ott belül a lelkemben... most már csak várok... én tudom mit szeretnék...

Hagyni magunkat Kinyílni az örömre... olyan nehéz ez?... könnyebb hagyni, hogy visszarántson "a dolgok nem ilyen egyszerűek"... pedig néha nagyon is egyszerű... csak megszoktuk már, hogy mindent felülbírálunk és a korlátainkba ütközünk, ahelyett hogy szabadon repülni hagynánk szívünk.... lerántjuk a racionalitás kietlen, sivár talajára... „Csak ülj a földre és beszélj az égre.”

S nem ül le. S nem beszél. Felnő, és azt se tudja, hogy mivégre."...


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom