m-miriam blogja

Gondolatok
miriam•  2019. szeptember 26. 21:20

Ma még szép

Ma még szép az ősz… jólesett a napsugár melege, amíg a kávéházhoz sétáltam és derűs arccal nézek az üvegen át, ki az utcára… nem várt senki, de úgy teszek, mintha én várnék valakit… valakit, aki mindjárt benyit az ajtón…kinek nevetős szemében rejtőzött el a nyár, aranyló búza és napraforgótáblák és tekintetében a fényes vadgesztenyék barnasága ragyog…
Mosolygok…pedig csak játszom… és eszembe jut az idén még nem is szedtem gesztenyét…
Telve vagyunk vággyal… épp oly szépek, fényesek, akár a gesztenyék… melegítik szívünk… s mi lesz belőlük… sok elhamvad… s az összeszáradt fénytelen gesztenyéket is kidobjuk tavasszal… aztán jönnek úgy vágyak, új álmok és következő ősszel is lehajolunk a földről felszedni a gesztenyét, hiába, hogy csak pár hónapig szép…
De mi van, ha már nem merünk álmodni… ha már nem lesznek érdekesek a gesztenyék… ha nem hiányzik a tenyérsimogató érzés… ha lassan belefásulunk, azt érezve minden elérhetetlen… ?
Most nehéz és küzd az ember maga magával, hogy megtartsa a jót és őrizze álmait…

miriam•  2019. szeptember 18. 23:13

Kapaszkodó

...a vágy ott billeg a szív peremén
kapaszkodót keres...
...egy félig mosoly
bújik meg
a szájszegletben...
...mély tüzű barna szemek
a zuhanáshoz ágyat vetnek...



miriam•  2019. szeptember 13. 20:01

Elidegenedés

Kóbor eb vonít az éjszakában
kivertsége miatt,

odabenn nappalok társtalansága

zokog, melyet párnába fojtanak
.
Lehelet páraként oszlik

ízét befogadó száj után kutat,

idegvégződésen fuvolázik a hiány,

a bőr alatt.

Kit érdekel, mit cipel a másik,

míg nem nyomja
te vállad is

ugyanaz,

s kit érdekel,

- míg az álmodót fel nem veri
-
a nyüszítő állat,

hogy a feleslegessé válás vagy

az éhség sír a száján,

a testmeleg, a simogató kéz hiányzik

vagy a mindennapi betevő falat.

miriam•  2019. szeptember 12. 21:38

élet

mikor álmait hordozza az éjjel
szíveden ólomnehezékkel
létezel, a hiány marta sebbel
az idő korlátját szorítod egyre
hiába nem szeretnéd
habjai elvisznek messze,
mikor még tökéletesnek hitted
úgy állt előtted, mint egy képlet
mégis az élet más eredményt mutat
sorsod könyvében hiába kutatsz

miriam•  2019. szeptember 11. 20:53

Veled

Ajtónk kulcsra zárom
kirekesztem a lehetetlent,
s kinti viharokon túl - a valóságra,
én nyarat álmodom veled, idebenn.