m-miriam blogja

Gondolatok
miriam•  2022. március 26. 10:13

talán egyszer

fa lettem,

mélyen múltba gyökerező

te felhő,

szelek szárnyán repülő

ág és gyökér egyet akart

csendes esőt, nem zivatart

rongyos felhők futnak az égen

talán egyszer, - mégis –

a fák égig érnek

 

 

miriam•  2021. február 25. 11:16

napról napra

semmi vagy

s még attól is

napról napra kevesebb

zörgeted a szívketrecet

ki érti, hátha beereszt

elfáradtál már küzdeni

szavad egyre halkabb

maradék parázs

nem izzik csak hamvad

a szél néha-néha belekap

olykor hurcolja magával

emeli vagy porban hagy

miriam•  2021. január 22. 18:51

Rád gondoltam

rád gondoltam

egy apró, kósza kis foszlány feléd vándorolt

még megmaradtál

egyre halványuló emlékezetemben

- soha nem feledlek -

már csak az érzést tudom, milyen jó is volt

rád várni, hogyan adtál egy kis jelet

„még itt vagyok” - még itt vagy nekem

mint egy gyönyörű dallam

úgy áradt lelked s lelkem muzsikája elapadhatatlan

új és új zenére hívtuk táncolni egymás szívét

megadtam az első hangsort, te folytattad

s, azt hitted hogy a kottát mind te rajzoltad

- emlékszel?

nevettelek

van még most is valami, valami szelíd erő

mi nem hagyja veszni hiába múlik az idő

szívem őrzi a legszebb dallamot

bár a távolság megnőtt

- más úton jársz és máson én -,

de tudom a te szíved is őrzi e zenét

néha rád gondolok

talán ezért

 

miriam•  2020. június 11. 19:53

soha semmi


fölszállni az égig
és onnan lenézni
gyarló életed
milyen hamis
benne a vágy
a kényszer
ismétli magát
de nem elégszer
hogy értsd
soha semmi
sem teljes
folyton változik
a kép

miriam•  2020. április 4. 16:43

Tavasz váró

vajúdik ez a tavasz
pocsolyákat sír az ég
szép fehér téli álom
miért, hogy sárrá lettél
kopott, unott kabátok
tépnék gombjukat
szellőzködnének
langy melegben
csüngenének
padokon,
hogy fázós lelkeink
felmelegednének
végre
a tavaszi napon