m-miriam blogja

szerelem jár a légben

a zöld most csupa virág

a jácint és nárcisz

szórja illatát

oly édes a levegő

 

szirmukat bontják a fák

csordultig telik a lélek széppel

szökik a csendes magány

 

szirmot bont a vágy

szívemre teríti abroszát

bennem az ábrándozás

régi tavaszokat feledve,

hogy milyen is lehetne

még…

 

papírra rajzolt halvány tintaszív

  Mint az a fogva tartott tekintet,

amely egy pillangó röptét követ

és csodálkozó, ábrándos

gondolatok futnak vele messze

úgy nézem a színes betűket…

kedves, színes, szép sorok

ó, hogy szíven találtatok,

ki tudja hová csavarog néha a lélek,

hogy visszaidézzen nekünk

valami szépet,

most ti repítettetek engem

vissza a múltba,

s lám hiába teltek az évek sorra

lelkemben ugyanaz a lány lettem újra.

bánat esőből

jéggé dermedt a remény

szívemre kulcsolta

fagyos ujjait

 

szemünkben

ellobbant a láng

vágyunk

álmunk maradékán

 

játék és vígság

szerelem, tévedés

magányos séták

összetört szívek

vásári hívság

megbocsátások

álságos gyónás

újra és újra

kacagásból

síráshoz jutva

mindig ugyanaz

mindig ugyanígy

se előre se hátra

körbe-körbe járva

 

 

 

 

Ne félj, ne félts

ez a sorsunk, ezt bírni kell

te tudtad, én csak éreztem

minden jól van így

csak néha fáj ennyire,

hogy utat találnak a szavak

kitörnek a semmibe

ne félj, ne félts

nem hibázott és

nem bűnös senkisem

ez már mindig így lesz

ez is egyfajta

szerelem