m-miriam blogja

Egyéb
miriam•  2019. augusztus 25. 23:06

Végleg

Mint száraz falevél ha kézbe veszik
úgy törnek, roppannak
bennem a szavak
fénytelenné váltak a napok
az ünnep elmaradt.
Gondolataim kikötőtlen ringatóznak
nappalok érdes simításai után
csupán az éj az ami befogad...


Végleg elengedem az álmot
mi évekig bennem élt
pedig kolduskenyéren volt, de hányszor
míg éhségét csillapítani jött
egy-egy szenvedély...
Végleg elengedem a vágyat
lelkem szakadt rongyát tépi a szél
vigye csak úgysem jó másnak
az élet keserűje a számban
kifogyott belőlem a remény...
mint oldhatatlan csomó rándulok egybe
bánatvirágaim kinyílnak csendben
szívemen hálót a hiány feszít
- ezen a bypass nem segít -





miriam•  2019. augusztus 15. 17:37

Csikorog a szó

Volt hajnalom, most

bágyadtan int alkonyom,

csikorog bennem a szó, földhöz ragadtan

- nemrég még vállamon kezed pihent. -

Hagyj csak, - a csendem ne törje meg

hangod, az egyedül így elviselhető,

mint imamalmot forgat az elme

- a lélek elengedett -

miriam•  2019. augusztus 15. 12:21

Fehér és kék


Furcsa fények cikáznak

háztetőkön ülnek a felhők,

galambok röpte egyre rövidül

- nézem a kéket és várom, -

a szellő mit hoz, ha kiderül.

Vihar volt elég, mi rútul csapkodott,

már azt szeretem, ha

bárányfelhők úsznak az égen,

s nincsenek betört ablakok.

Fohászaim futnak az égig,

magam földhözragadt vagyok,

várom a jelet, mit úgy hiszem megtalál,

ha valaki ért, a kék másik oldalán...


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom