Fehér és kék

miriam•  2019. augusztus 15. 12:21


Furcsa fények cikáznak

háztetőkön ülnek a felhők,

galambok röpte egyre rövidül

- nézem a kéket és várom, -

a szellő mit hoz, ha kiderül.

Vihar volt elég, mi rútul csapkodott,

már azt szeretem, ha

bárányfelhők úsznak az égen,

s nincsenek betört ablakok.

Fohászaim futnak az égig,

magam földhözragadt vagyok,

várom a jelet, mit úgy hiszem megtalál,

ha valaki ért, a kék másik oldalán...


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

miriam2019. augusztus 15. 16:17

Köszönöm .

legland2019. augusztus 15. 14:53

"...a kék másik oldalán" Nagyon szép vers!