Mészáros László

Csak bennem moshatod tisztára szíved

ha kitartó könnyeim úgy szomjazod,

mint a vasárnapi misén szombatot

kolduló pap az otthon hagyott hitet,

mert Illés szekerén parázsló lovak

patkói dübörgik fel a végtelent

és kénköves bájjal foltozott jelent

szaggatnak a mennyben esztergált rudak,

gyeplőtlen vágtán hasra feküdt világ

kitaszított gyönyörén, mint borvirág

terül el a tisztátalan büntetés.

Nézd, csak a semmi bokra terem korán,

selymes oltalom őszinte szigorán

vérzik át minden szerelmes lüktetés.

Mészáros László

Berkesz, 2013 12 07

Még arcomra nyal szavakat kényesen

a szemnek tetsző, málna-nyelvű alkony.

Mint őszi lugason ért fürtök, ajkon

hintázó vers csurran bársony-édesen,

koplalt betűk savanykás nedvét oldja

mustos rímek ízén kábult pillanat

s hiába hord a szél homokot, havat

odakint, költőnek bent hever gondja.

Neki szerelem, megszentelt gyűlölet,

mely a szorgosan vetítő képzelet

szálló fényén lebbent igaz-igazat

s belévakulnak szűz-foltos papírok.

Én tudom, mert tüskés betűket sírok

s csillag-telt ég csak árutlan boltozat.

Mészáros László

Berkesz, 2013 12 05

Pihenj csak, fekete liliom az ég,

könnyű harmatcseppek rajta csillagok,

falról csorgó csöndnek arc is menedék,

míg nem nyit az álom éji ablakot.

Gyönge pázsitok ártatlan élein

szabdalt lámpafények szemünkig kúszva

cipelnek illatot s lég pillérein

szelídült szelek melegén csitulva

bújnak meg alkony színén szépült rügyek.

Lüktető való erein bizsergek,

lázam selymeit válladra terítem

s kibontott tájat ölelő, parttalan

köd szitáin szűröm álmodba magam...

csak lassan, bele ne szakadjon szívem.

Mészáros László

Berkesz, 2013

Csöndre riadó mindenség torkában

születtem, dolgos lét ízével számban,

könnyű nászra varrt, hófehér ruhában,

éghasadást félő, meleg szobában,

mikor nyöszörgő nincsen volt a minden,

s derűs szemek fénylő boltívén ingyen

kapott csillám csillant mosolygó Isten

kitárt karja felé s gyöngyből font éden

lehullt szálait örökkévalóság

vidám madarai gyűjtötték rendbe,

s az is igaz volt, ami rég oly hamis.

Most a kín ölel, (mily hűséges jószág)

tudva, rácsokon doromboló csöndbe

ki kéjt vonszol, az rabok közt szolga is.

Mészáros László

Berkesz, 2013 11 27

Mikor földön fetrengő egek hasán

húzza sánta lábait a pirkadat

és bíbor lehelet fröccsen szét nyomán,

nem elég szeretni izgő álmokat,

tetten ért sóhaj sokaságán tágult

szemekre csillámot könnyekből varrni

és megtért szerelmek csókjain halkult

vágy csöndjébe sem elég belehalni.

Mint kis ág, kapkodni végtelen felé

rögbe vert gyökerek terhét kiáltva,

zúzmarát uszító, sápadt hajnalok

illő fényét félve, futni vég elé

s élni sem elég ha szánalmat játszva,

földbe fúlt egek szeretője vagyok.

Mészáros László

Berkesz, 2013 11 26