Bibliai témájú versek

Uram, szabadításom Istene!

Nappal hozzád kiáltok,

Éjjelente előtted vagyok.

Hallgasd meg az imádságom,

Bánataim kikiáltom.

Betelt lelkem a nyomorúságokkal,

Életem a Seolig jutott,

Kínoz engem lángjaival.

Olyan lettem, mint egy élőhalott,

Minden erőm már elhagyott.

Az én helyem a halottak között van

Akik leterítve fekszenek a sírban.

A sír mélyére, sötétségbe vetettél

Haragod rám nehezedett

Örvényeid vad játékainak kitettél.

Elszakítottad tőlem ismerőseimet

Utálatossá tettél előttük,

Fogoly vagyok, nem szabadulhatok.

Szemem megsenyvedt a nyomor miatt,

Feléd tárom kezeimet

Hozzád kiáltok Uram mindennap.

Teszel csodát a halottakkal?

Felkelhetnek -e az árnyak,

Hogy téged magasztalnának?

Beszélik -e koporsóban a kegyelmedet?

Megtudhatják a sötétség rabjai csodáidat?

Vagy a feledés földjén az igazságodat?

De én csak hozzád rimánkodom,

Már kora reggel fohászkodom.

Uram miért taszítasz el engem?

Orcádat miért rejted el előlem?

Nyomorult és holteleven az ifjúságom.

Rettegek tőled Uram. Roskadozom.

Rám zúdul izzó haragod:

Csapásaid megsemmisítenek.

Mint árvíz mindenhol körülvesznek,

Már teljesen bekerítettek.

Barátot és rokont elszakítottál tőlem.

Egyedüli társam - a Sötétség.

Néma a puszta

Csendes és kihalt,

Csak a szél kavar

Néha kis porvihart. 

Mint szélvész söpör

Végig a pusztán

Egy hang, mely éles,

A leghatásosabb tán.

Ez az a Szó mely

Épít és rombol,

Hegyeket süllyeszt

S feltölt hasadékot.

Ez az a Szó mely

Életet adhat,

Mindent elkezdett,

De halált is hozhat.

Nélküle nem történhet 

Semmi, ilyen ez a Szó.

E Szó volt az első,

S ez lesz az utolsó.

De én. Nem vagyok

a szavak embere.

Kiáltozhatok,

rám nem figyel senki se.

Dalt éneklek kedvesemről,

Szerelmesem szőlőjéről.

Szőlője volt kedvesemnek kövér hegyoldalon.

Megtisztítja a kövektől,

Nemes vesszővel ülteti be,

Közepére tornyot épít

Még sajtót is vág bele,

Várja, jó szőlőt teremjen,

De csak vadszőlőt terem.

Tegyetek hát igazságot köztem, s szőlőm közt.

Mit kellet volna még tennem

Szőlőmmel, amit nem tettem?

Mért termett vadszőlőt?

Vártam hogy jó szőlőt teremjen.

Megmondom nektek, mit teszek szőlőmmel;

Lerombolom kerítését,

hogy lelegeljék.

Kidöntöm a kőfalát,

és összetiporják.

Hagyom, hadd vaduljon el,

nem metszik és nem kapálják.

Fölveri a tövis és a gaz.

Megparancsolom a felhőknek, esőt ne adjanak reá.

A Seregek Urának szőlője,

És gyönyörű ültetvénye;

Mire várt? Törvényesség?!

És lett önkényesség!

A Seregek Urának szőlője,

És gyönyörű ültetvénye;

Mire várt? Igazság?!

És lett kiáltó gazság!

(Ézs. 5.)

1kor13

Én a vagyonomat mind feléltem

Testemet a tűzre adtam

Szeretet pedig nincs énbennem

Semmi vagyok! Jaj, semmi vagyok.

A jövendőt neked megfejtettem,

Elárultam minden titkot,

Hitemmel hegyeket hengeríttem,

De semmi vagyok, jaj! Semmi vagyok.

Mert szeretet nincsen énbennem

Semmi vagyok! Jaj, semmi vagyok.

Hit, remény és szeretet

E három a legnagyobb

S én lettem hite-hagyott

A reményem szertefoszlott

S szeretet sem volt énbennem:

Semmi vagyok, jaj! Semmi vagyok.

A szeretet hosszútűrő, kegyes, 

A szeretet nem irigykedik,

A szeretet nem fuvalkodik fel,

A szeretet nem kérkedik.

Nem cselekszik éktelenül,

Nem keresi, mi a maga haszna,

A szeretet nem gerjed haragra

Más gonoszságát fel nem rója.

Jövendőt én már nem mondok

De elárulhatok még egy titkot:

Tudd meg hogy a szeretet,

Az igazi szeretet soha el nem fogy.