maradékok
Koratavasz
Most múlt csak február, -vége van a télnek,
De az aranyeső, már nagyon rég virágzik.
A nárcisz bimbót hoz, nem értem de tényleg,
Némi átmenet, azért néha még hiányzik...
A hóvirágot azt hó nélkül letudtuk,
Rügyekkel várja az erdő a tavaszt ma.
A síszezont meg fogtuk és simán bebuktuk,
Vicc lenne az most már, hogy ha még havazna.
Orgonát anyámnak, napjára nem remélek,
Ha elfagy a barackvirág, nem rebben szemem se.
S ha télen nyár lesz majd és én már nem élek,
Na arra mondhatjuk, isteni szerencse.
Szörny
A sötétből ember kezek,
- nem emberek, szörnyek ezek.
Előnyúltak, húst akartak,
megmarkoltak, beléd martak.
Fehér galamb, szárnyad véres,
ketté törte, mocskos, kéjes.
Arra vágytál égig érsz el,
messze szállsz el, majd a széllel.
De megölte, mélyre zárta,
a lelkedet felzabálta.
Hited halott, rajta sebek,
kiben bíztál, az ölte meg.
Szegény apró tiszta lélek,
megszakad a szívem érted.
Nem vagy hibás, a szörny bántott,
ő átkozott s te légy áldott!
Titanic...
Káoszt okádnak kéményükön a hónapok,
fáradt olajat zabál a hibátlan gépezet.
Lyukasak a sosem létezett mentőcsónakok,
szépre festett kezdés, de már rozsdás a végezet.
A jéghegy is közel, szinte már kézzel fogható,
a zenekar fals dalára, mindenki andalog.
Édes a tudatlanság, -de szürkés és rothadó,
setét felhőkről röhögnek, (hab)csókos angyalok.
A kétely tűzfalakra fest vérvösös képeket,
baj lesz az látható, de a kapitány nem hibás.
A szél viszi messzire a banális lényeget,
a kormányt azt ő fogta, nem állt ott senki más...
Hangulat
Néha angyal, néha ördög,
néha undok, -nyelvet öltök.
Mézédes, vagy néha citrom,
néha szélcsend, néha ciklon.
Jól érthető, vagy talányos,
másra vágyó, vagy magányos.
Égen szálló, szárnyat bontó,
földre rántó, majd elrontó.
Néha selyem, néha balta,
-nem én kezdtem, ő akarta...
Néha tél és néha meg nyár,
néha elmegy, néha meg vár.
Szív
Ládikóba, -benne bársony,
kulcsra zárnám, hogy ne ártson.
Vagy hogy többet más ne bántsa,
-mérgét belé már ne mártsa,
magam mögé, -hogy ha tudnám,
száját fogva hátra dugnám.
Nem beszélne, néma lenne
s az ész szólna ő helyette.