maradékok

logosz•  2024. március 5. 22:52

Koratavasz

Most múlt csak február, -vége van a télnek,
De az aranyeső, már nagyon rég virágzik.
A nárcisz bimbót hoz, nem értem de tényleg,
Némi átmenet, azért néha még hiányzik...

A hóvirágot azt hó nélkül letudtuk,
Rügyekkel várja az erdő a tavaszt ma.
A síszezont meg fogtuk és simán bebuktuk,
Vicc lenne az most már, hogy ha még havazna.

Orgonát anyámnak, napjára nem remélek,
Ha elfagy a barackvirág, nem rebben szemem se.
S ha télen nyár lesz majd és én már nem élek,
Na arra mondhatjuk, isteni szerencse.

logosz•  2024. február 27. 15:30

Szörny

A sötétből ember kezek,
- nem emberek, szörnyek ezek.
Előnyúltak, húst akartak,
megmarkoltak, beléd martak.

Fehér galamb, szárnyad véres,
ketté törte, mocskos, kéjes.
Arra vágytál égig érsz el,
messze szállsz el, majd a széllel.

De megölte, mélyre zárta,
a lelkedet felzabálta.
Hited halott, rajta sebek,
kiben bíztál, az ölte meg.

Szegény apró tiszta lélek,
megszakad a szívem érted.
Nem vagy hibás, a szörny bántott,
ő átkozott s te légy áldott!

logosz•  2024. február 15. 22:30

Titanic...

Káoszt okádnak kéményükön a hónapok,
fáradt olajat zabál a hibátlan gépezet.
Lyukasak a sosem létezett mentőcsónakok,
szépre festett kezdés, de már rozsdás a végezet.

A jéghegy is közel, szinte már kézzel fogható,
a zenekar fals dalára, mindenki andalog.
Édes a tudatlanság, -de szürkés és rothadó,
setét felhőkről röhögnek, (hab)csókos angyalok.

A kétely tűzfalakra fest vérvösös képeket,
baj lesz az látható, de a kapitány nem hibás.
A szél viszi messzire a banális lényeget,
a kormányt azt ő fogta, nem állt ott senki más...

logosz•  2024. január 22. 20:19

Hangulat

Néha angyal, néha ördög,
néha undok, -nyelvet öltök.
Mézédes, vagy néha citrom,
néha szélcsend, néha ciklon.

Jól érthető, vagy talányos,
másra vágyó, vagy magányos.
Égen szálló, szárnyat bontó,
földre rántó, majd elrontó.

Néha selyem, néha balta,
-nem én kezdtem, ő akarta...
Néha tél és néha meg nyár,
néha elmegy, néha meg vár.


logosz•  2024. január 18. 10:51

Szív

Ládikóba, -benne bársony,
kulcsra zárnám, hogy ne ártson.
Vagy hogy többet más ne bántsa,
-mérgét belé már ne mártsa,
magam mögé, -hogy ha tudnám,
száját fogva hátra dugnám.
Nem beszélne, néma lenne
s az ész szólna ő helyette.