lnpeters blogja

Már nincs semmi titok;

Te vagy nekem,

És én -

Neked vagyok.

 

Minden rejtély – Idő;

Múltában áldoz,

S így kötözi a Létet -

Önmagához.

 

Éltünk sok ezer szerelmes napot,

Itt minden rejtély

Rég ronggyá

Kopott.

 

Maradj nekem,

Én maradok Neked;

Bármeddig érdemes élni

Veled.

 

Te vagy nekem

Én meg

Érted vagyok;

A titoktalanság – örök titok.

 

Leng a Nyár úti kalapja,

Földünket az Őszre hagyja.

 

Nyárutó súlyosan pereg,

Reszket a maradék meleg.

 

Sóhajtoznak a reggelek,

Zúzmara herceg közeleg.

 

Leng a Nyár úti kalapja;

Isten a Jövőt ránk hagyja.

 

Rossz propaganda hegedül,

Felelősség ül egyedül.

 

Politikus – ezer halom;

Pénz-árnyékban a Hatalom.

 

Leng a Nyár úti kalapja,

A jövendőt Ősz harapja.

 

Szabadság hagy csapot-papot,

Tanév-csengő kondul nagyot.

 

Izmosodó szellő kaszál,

Közeljövő esőre áll.

 

Leng a Nyár úti kalapja,

Feltolul az Idő habja.

 

Égnek őrült lidércfények,

Más a felszín,

Más a lényeg.

 

Rossz sejtelem von be eget,

A hajnal vérrel fenyeget.

 

Feladatunk Isten szabja,

Leng a Nyár úti kalapja.

 

A konteó hógolyó,

Hogyha igaz – sose jó;

Főleg, hogyha

Konteóból acsarog ránk

A Való.

 

Ma még talán kiskorú

Az a titkos háború,

Amitől az egész Földet

Felzabálhatja

A szú.

 

Felelőtlen egyedek

Kezében fegyver remeg,

Milliószám

Menekülnek

Előlük

Az emberek.

 

A konteó izgató,

Halálhívó csodaszó,

Képein a Történelem

Őrült,

Szadista

Bakó

 

Minden csupa kiskapu,

Mocorog ezer gyanú,

Hogyha igaznak bizonyul,

Az több lesz,

Mint szomorú.

 

Naprendszernyi pénzhalom

Túlnőtt minden államon,

Úgy tűnik,

Nála fut össze

Az igazi

Hatalom.

 

A konteó rossz faló,

Alkalmatlan altató,

Nagy baj,

Ha a valóságban

Az eredmény

Látható.

 

Ha konteó – elbukunk,

Összeomlunk,

Meghalunk,

De az összeesküvőknél

Pár dolgot

Jobban tudunk.

 

A pénz – bármilyen halom,

Nem áll erős hatalom,

Lila ábrándozás lesz csak

A pénz-világhatalom.

 

Sose az üzleti trend,

Csak a közösség a Rend;

Ha az nincs,

Meghal a világ,

Isten majd újat teremt.

 

Viseld csöndes türelemmel;

Időnként – a sznob is ember.

 

Őt csak önmaga érti meg,

Mindenki más:

Buta tömeg.

 

A szegény sznob sorsa fanyar;

Nagyon szégyelli, hogy – magyar.

 

Nemzetinél jobb a Semmi;

Az nemzetközi tud lenni.

 

Ha hazádról rútul regél,

Nézd el, mert

Szegény – ebből él.

 

Ha műanyag dalt zeng neked,

Ne lásd meg – a közhelyeket.

 

De – kedved bárhogy keresi,

Hatalmat sose adj neki.

 

Azt hiszik, csak látni jövünk,

Azt hiszik, beilleszkedünk.

 

Azt hiszik, békén maradnak,

Ha szállást, meg ételt adnak.

 

Szegény, naiv idióta,

Vén totyakos Európa…

 

Hogyha elég sokan leszünk,

Üt az óra,

Lesz fegyverünk.