lnpeters blogja
VéleményMi a baj Magyarországgal?
Régi történet, de nem veszti erejét…
Amerikai lap írta…
Valamikor a koalíciós időkben (1945-48 között) egy amerikai riporter megszólított a nagykörúton egy magyar járókelőt:
- Mi a baj Magyarországon?
A kopott öltözetű középkorú férfi elmosolyodott:
- A vezetőink egy része semmire sem képes, egy másik részük meg mindenre.
Mi a líra?
Mi a líra?
Talán bizony ködtakarós,
Iszapszürke,
Kócos, borzas
Szóözön?
Tiszta szónak,
Olvasónak,
Magyar múltat folytatónak
Talán vissza se köszön?
Vagy esetleg
Mesterséges,
Émelyítő
Füsttömeg?
Sárban csúszik,
Se ritmust,
Se igaz utat
Nem követ?
Ez lenne talán a líra?
Műkoszorú üres sírra?
Dadogó, petyhüdt halandzsa?
A sátán koszlott bakancsa?
Mákonyok gerjesztik csupán,
S nem műveli, csak sarlatán?
Valami műanyagféle?
Nem.
A világ szívverése.
Vén körtefánk is virágzik
Vén körtefánk is virágzik,
Éppen úgy, ahogy tavaly,
Ha parancsot ad az Élet,
Hátrál a bú, meg a baj.
Tegnap Gyulán még havazott,
Zúgnak a hideg szelek,
De nyílni kell a virágnak,
Ha Kikelet közeleg.
A nagyságos pesszimizmus
Befolyása itt kevés;
Létezik még a világban
Kötelesség, küldetés.
Tél és Tavasz mezsgyéjén
Napsütés már volna talán,
De a Tavasz?
Túl a csodán…
Télben van ezer hivatal;
Állítólag mind jót akar.
Aprólékos, gondos sátán
Vigyorog hóbuckák hátán.
Napsütés még volna talán,
Tavasz?
Túl a vágyak falán.
Télben profitvarjú károg,
Az égen halál szivárog.
Drótos fülbe zörejzene;
Marad a Tél – mindörökre.
Festett pinty műanyag ágra;
Tévé buzdít butaságra.
Ha nincsen jövő-dallama,
A Tavasz – csak matéria.
De valahol – túl a csodán,
Mégis lehet Tavasz
Talán…
Valahol…
Még nagyon messze…
Tavasz készül a lelkekbe.
Valahol…
Még nagyon távol…
Tavasz lámpása világol.
Kell Tavaszhoz a napsütés,
De – önmagában az kevés.
Nem csupán virágzó erdő,
Az igazi Tavasz – jövő.
Szerelem a világ éke,
S versengés helyett szent Béke,
Harc vagy profit? Mind néhai -
Csupán a múlt árnyékai.
Tavaszban néznénk az égre;
Emberré válhatnánk végre.
Tán nem modern
Tán nem modern az ég,
Ha kék,
De nem lesz sose zöld;
Ős nótára jár az Idő,
És otthonunk,
A Föld.
Tán nem modern
A pillanat,
Ha szép és
Egyszerű,
De csak ilyenből születik
Harmónia,
Derű.
Tán nem modern
A Szerelem,
A világ-alkotó,
De oly mértékben egyedi,
Hogy fel nem váltható.
Tán a Lét sem elég modern,
Bár sok jót tartogat,
Isten nem hajszolta soha
Az újdonságokat.
Ami modern,
Csak villanás,
Rossz profán-konokul;
Mert ami nem több, mint modern,
Az gyorsan
Elavul.