lnpeters blogja

Liwell Omra Stahtid kolléga legújabb beadványára sem tudok egyebet válaszolni, mint az eddigi hatra: semmi okunk arra, hogy a jelenlegi Atlanti-óceán mérhetetlen és magányos keleti térségeiben valami Európa nevű kontinens létezését tételezzük fel.

A mesebeli földrész hajdani meglétét a természettudomány eredményei nem támogatják. 

Jó lenne, ha Stahtid kolléga észbe kapna, és visszatérne végre az egzakt tudományok nemes területére. 

Tarthatatlan helyzet, ha az áltudományok művelői éppen a tudományos testület prominens tagjainak tanulmányaiból nyernek lelkiismeretlen spekulációikhoz újabb ötleteket.

Egyéb sem hiányozna, mint nagy költséggel víz alatti régészeti expedíciót indítani a köztudottan fiktív Paris városának felkutatására.
Nomredt W. Wikonihr

akadémikus

(Atlantiszi Konföderáció Tudományos Akadémiája)
—-

Liwell elkeseredetten szorongatta a híres tudós nyilatkozatát. Ha Wikonihr erre az álláspontra helyezkedett, akkor a Tudományos Tanács azonnali hatállyal megvonhatja az ő projektjének támogatását. Egy fityinget sem kap többé Európa kutatására.

Most mi lesz?

——–

- Ilyet nem kérhetsz tőlem, fiam. - mondta egy óra múlva Krottedern professzor, Liwell egykori tanára. - Nem szállhatok vitába Wikonihr-ral. Nem akarom, hogy vénségemre kenyérproblémáim legyenek.

- Valaha Atlantisz volt a víz alatt, és Európa virágzott.

- Micsoda? Atlantisz víz alatt? Neked valami csakugyan az  agyadra ment, barátocskám!

—-

- Kérlek, drágám! - mosolygott nagy-nagy szeretettel Stenna,  Liwell felesége. -Gondolj a gyerekekre! Vagy ránk! Megér annyit az a nyavalyás Európa, hogy a család igya meg a levét?

- Kedves, Európa valóban létezett. Be tudom bizonyítani.

- Olyan bizonyítékokkal, amelyeket kénytelen elfogadni Wikonihr is?

- Nem, kedves, de ha a széles nyilvánosság elé viszem…

- Nem, Liwell! Lépj vissza! ismerd be, hogy neki van igaza!

———

A következő évben nagy esemény történt a család életében: nyaralni mentek. Wikonihr akadémikus személyes javaslatára segítette őket hozzá a Tudományos Tanács.

Az Atlanti-óceán mérhetetlen tömegei felett hajózva Liwell bátortalanul jegyezte meg:

- Valahol itt volt! Tőle délre pedig a Mediterráneum, más néven Földközi-tenger!

- Mese, drágám, nyugodj meg végre!

—-

Miszr-ben természetesen megnézték a három roppant alkahirai piramist.

- Ezek Európánál is idősebbek!

- Dehogy, apa! - javította ki a gyerek. - Azt tanultuk, a legnagyobbikat Binláden sejk építette négyezer-ötszáz évvel ezelőtt!

Liwell nem mert felelni…

——

- Európa hőse, a Kétszarvú Alexander ide is eljött. - nézett ki az ablakon Liwell. - Elfoglalta ezt az országot.

- Ebből elég! - vágta rá indulatosan Stenna,és nekiállt felöltözni.

- Ja, ne! Drágám, ne!

——

Európa nem volt. Sohasem létezett. Liwell Omra Stahtid, az egyre nagyobb tekintélyű tudós idővel megszokta, hogy ezt kell mondania…

A hogyishívják szerint:

http://index.hu/tudomany/urkutatas/2009/04/30/a_magyarok_szerint_lehet_elet_a_marson

Szathmáry Eörs evolúcióbiológus sajtótájékoztatója szerint továbbra is érvényben van a héttagú magyar kutatócsoport hipotézise, amely - legalábbis - szezonális élet létezését tételezi fel a vörös bolygón.

Emlékszem, néhány évvel ezelőtt milyen dühödt támadásözön zúdult arra a néhány magyar tudósra, akik először merészeltek megfigyelése adatokra hivatkozva beszélni a marsi élet lehetőségéről.

Remélem, a gúnyos, nagyképű kommentárok megint tévednek, ahogy hosszabb távon mindig. Az abszolút hitetlenség az ostobaság egyik nagyon sivár változata.

Nem vagyunk céltalanul  a világba vetve.

Nem vagyunk egyedül.

Nagyon-nagyon szurkolok a magyar kutatócsoportnak.