lnpeters blogja

Már nincs semmi titok;

Te vagy nekem,

És én -

Neked vagyok.

 

Minden rejtély – Idő;

Múltában áldoz,

S így kötözi a Létet -

Önmagához.

 

Éltünk sok ezer szerelmes napot,

Itt minden rejtély

Rég ronggyá

Kopott.

 

Maradj nekem,

Én maradok Neked;

Bármeddig érdemes élni

Veled.

 

Te vagy nekem

Én meg

Érted vagyok;

A titoktalanság – örök titok.

 

Újra eljött szerelmes Májusunk,

A Jövő int, a Lét virágba áll,

Minket most is

Szerelemben talál.

 

Régebben hetykén ragyogott a Nap,

Most pityereg,

Folyton esőre áll;

Ötven felett

Ilyen Május dukál?

 

Nem mindig majális az életünk,

Néha gyülekeznek

A fellegek,

De hideg szél

Csak kívülről jöhet.

 

Újra eljött szerelmes Májusunk,

Vén Kikelet, kopott kabátja rőt,

S a vén Időtől koldul

Szép Jövőt.

 

Mindig akadt tavasz és napsütés,

Kint állandóan rossz

Végzet terem;

Megóvott bennünket

A Szerelem.

 

Gyengül minden, csak ez marad erős,

Anyag, hatalom mind sírba kerül,

Él a Szerelem

Rendületlenül.

 

Ismét itt van szerelmes Májusunk,

Esős ugyan,

De jóval biztató,

Egymásnak élünk,

Drága Anikó.

Fut az Idő velem,

Nem szegem le fejem:

Van KIT féltenem.

 

Amíg szememben fény villan,

Míg a létem el nem illan,

Maradj velem soká!

 

Közös múltunk – meleg dunna;

Ráterül a holnapunkra.

 

Jelenünk – sejtelmes álom,

Közös hitben, közös ágyon.

 

Fut az Idő velem,

Van KIT féltenem.

 

Drága Feleségem,

Maradj velem soká!

A Szerelem újra éled

Minden csúf téli napon,

Amikor csípős hajnalon

A szememet kinyitom.

 

A Szerelem újra virul,

Mint az ifjú fergeteg,

Amikor estére végre

Hozzád hazatérhetek.

 

A Szerelem örömvirág,

Amíg élünk, ünnepel,

A Szerelem sose múlik,

Csak az élet tűnik el.

Jelenlétedben

Fölöttünk lebeg

A Szerelem,

S az évtizedes, próbált szeretet -

Beleng házat, udvart,

Betölti lelkemet.

 

Jelenlétedtől

Élek és halok;

Nincs külvilág -

Csak

Általad vagyok.

 

Ha velem vagy,

A Vágy és a Jövő

Bennem azonnal

Új reményre

Éled;

Jelenléted -

Maga az Élet.