lnpeters blogja
KözéletA polkorrekt ősformája
Nem nagyon van új a Nap alatt…
—
Az 1880-as években valamelyik képviselőjelölt kampányát egy megggazdagodott cipészmester fedezte. Egyetlen feltétele volt:
- Ha szót ejt rólam az úr, egyetlen egyszer se mondja, hogy cipész vagyok. Azt meg főleg ne mondja, hogy suszter. Ezt én szégyellem, és ha megszégyenít, egyetlen petákot sem adok. A foglalkozásom nem cipész, és a legkevésbé sem suszter.
- Hanem micsoda? – kérdezte a jelölt.
- Lábműves!
Janicsárok Budán
Azt hiszik, csak látni jövünk,
Azt hiszik, beilleszkedünk.
Azt hiszik, békén maradnak,
Ha szállást, meg ételt adnak.
Szegény, naiv idióta,
Vén totyakos Európa…
Hogyha elég sokan leszünk,
Üt az óra,
Lesz fegyverünk.
Augusztus huszadika ürügyén
Sápatag virágok
A Nyarat siratják;
Dollár-hordák szolgái a
Fegyvert tisztogatják.
Hazánk nagyobb része
Hulló szirmú rózsa,
Kisebb része a butaság
Utolsó csatlósa.
Jövő reménysége
Szakadékba rejtve;
Rongyos-véres jövőképek
Egymást verik fejbe.
Sápatag remények
Jelent ostromolnak;
Messzi álmok erdeiben
Csavarog a Holnap.
Kicsi országomnak
Egész múltja sáros,
Mindenfelől szegény régi
Magával határos.
Sarokban duzzogva
Sült galambra várunk;
Be kellene foltoznunk már
Szakadt múlt-kabátunk.
Sápatag Jelenben
Minden sóhaj árva;
Retteghetünk a kihalás
Dobozába zárva.
Megpuhult a világ
Kocsonyás fej-lágya,
Nagy bajok jöttét hirdeti
A “jobb élet” vágya.
Vagy sok kis közösség
Nagy egységgé békül,
Vagy Atlantiszként süllyedünk -
Identitás nélkül.
Magyarok csillaga
Nehéz sorsát futja;
Szent Istvántól mostanáig
Rögös volt az útja.
Virradunk-e mához
Néhány tucat évre
Szent István és az új kenyér
Magyar ünnepére?
Humánum
Mosolygó, szép, nemes, tiszta,
Ha nem élnek vele vissza.
Önként,
Szívből
Csodát tehet,
De követelni nem lehet.
Felszikrázó lelki ékszer,
De semmit sem ér, ha kényszer.
Szabad akaratból adjuk,
De ha csapda;
Megtagadjuk.
Csak a normális emberek oldalán!
Nyári verejtékben úszik
A politika,
Jobbról csapkod,
Balról csapkod,
Jobbról hápog,
Balról hápog;
Mint egy úszni most tanuló
Kerge kiskacsa.
A Világ – globális;
A Haza – lokális;
Aki mindkettőt nem érti,
Nem lehet normális.
Egyik jobbról,
Másik balról
Nyögve fuldokol;
Összes ostobaságáért
Mindig mást okol.
Hol lehet most tiszta szívvel
Felsorakozni talán?
Tiszta szívvel,
Becsülettel
Csak a normális emberek oldalán!
Az egyik fegyvert ragadna,
Vagy kaszát-kapát,
A másik meg idehozná
A fél Afrikát…
A Világ – globális;
A Haza – lokális;
Aki mindkettőt nem érti,
Nem lehet normális.
Lila ködök jobbról-balról,
Majom vigyorog a fán;
Sehol másutt
Nem lehet jó,
Csak a normális emberek oldalán.
A jövőben?
Vagy globális zagyva
Világ-massza tekereg;
Vagy világ,
Nemzetek,
Családok
És Emberek…
Szegény Föld!
Szegény világ!
Vagy a közösségek
Otthonukká
Érlelik;
Vagy globális
Atlantisszá,
Üzletesedik.
A Világ – globális;
A Haza – lokális;
Aki mindkettőt nem érti,
Nem lehet normális.
Hol lehet most tiszta szívvel
Felsorakozni talán?
Tiszta szívvel,
Becsülettel
Csak a normális emberek oldalán!
Akár a jobb,
Akár a bal -
Fél fülére egyik se hall;
Pártfegyelem,
Rossz műanyag pagoda -
Egyik se jut sehova.
Csodát felelősség tehet:
Egyéni lelkiismeret.
Se fegyveres acsarkodás,
Se rossz gyáva megalkuvás.
Se faj-elvű ősi vadság,
Se címzetes pénz-szabadság.
Isten
Létet,
Erőt adott;
De nem koldul szavazatot.