lnpeters blogja

Már bő tíz éve írtam egy Ludas Matyit, de akkor egy huszonnégy fős csoport számára.

A mostani a Hahota számára készült az elmúlt hét végén. Most már másik darabon dolgozom, erről majd később adok hírt.

Részlet a múlt heti mesejátékból:

“DÖBRÖGI:

Ez itt a döbrögi vásár,

Ide sok gazdag árus jár,

Magyarok meg külföldiek,

És nekem mind vámot fizet.

Nr. 3. Döbrögi dala

Én vagyok itt

Nemes-Döbrög királya,

Aki nekem nem hódol,

Az megbánja!

Úr vagyok!

Úr!

Döbrögi úr!

Jaj lesz annak,

Aki nekem szemet szúr!

Ameddig a kacsa a tóban pancsol,

Énnekem itt

A király se parancsol!

Csak az a törvény,

Amit akarok,

Mert én Döbrögi,

Mert én Döbrögi

Döbrögi úr vagyok!

Én vagyok itt

Nemes-Döbrög gazdája,

Ahogy én fütyülök, a nép

Úgy járja!

Úr vagyok!

Úr!

Döbrögi úr!

Szemed lesüsd,

Mert itt kikapsz bitangul!

Ameddig a kacsa a tóban pancsol,

Énnekem itt

A király se parancsol!

Csak az a törvény,

Amit akarok,

Mert én Döbrögi,

Mert én Döbrögi

Döbrögi úr vagyok!

Ameddig a kacsa a tóban pancsol,

Énnekem itt

A király se parancsol!

Csak az a törvény,

Amit akarok,

Mert én Döbrögi,

Mert én Döbrögi

Döbrögi úr vagyok!

Én vagyok itt

Az úr Nemes-Döbrögön,

A királyt meg a törvényt

Kiröhögöm!

Úr vagyok!

Úr!

Döbrögi úr!

Nem is lesz itt soha nálam

Nagyobb úr!

Ameddig a kacsa a tóban pancsol,

Énnekem itt

A király se parancsol!

Csak az a törvény,

Amit akarok,

Mert én Döbrögi,

Mert én Döbrögi

Döbrögi úr vagyok!  

DÖBRÖGI:

Hajdú Hümér!

(Belép Hümér.)  

1. Jelenet

Döbrögi, Hümér

HÜMÉR: 

(Vigyázzba vágja magát.)  

Nagyságos úr!

DÖBRÖGI:

Hol a karosszékem?

HÜMÉR:

Uram,

Fordulok és hozom hamar!

(El.)  

1. Jelenet

Döbrögi egyedül

DÖBRÖGI:

Na azért!

(Belép Hümér.)  

1. Jelenet

Döbrögi, Hümér

HÜMÉR: 

(Cipeli a karosszéket.) 

DÖBRÖGI:

Told alám!

HÜMÉR:

Igenis! Tolom!

(Döbrögi alá tolja a karosszéket.) 

DÖBRÖGI:

A párna?

HÜMÉR:

Azonnal hozom!

(El.) 

1. Jelenet

Döbrögi egyedül

Feledékeny karhatalom!

(Belép Hümér.)

1. Jelenet

Döbrögi, Hümér

HÜMÉR:

Uram, a párnát itt hozom!

(Alázatosan a karosszékre helyezi a párnát.) 

DÖBRÖGI:

A helyemet elfoglalom.

Hány gazfickót hoztál, Hümér?

HÜMÉR:

Van velem húsz pandúrlegény!

DÖBRÖGI:

Elég lesz.

HÜMÉR:

A parancsra várunk,

Akasztunk és konfiskálunk,

Botozunk és bírságolunk,

Igazságos verést osztunk,

Ahogy uram parancsolja.

DÖBRÖGI:

Hangjukat halljam!

HÜMÉR:

Igenis!

(Hátrakiált.) 

Fickók! Nagyot ordítani!

FOGDMEGEK HANGJA HÁTULRÓL:

Vivát nagyságos Döbrögi!

DÖBRÖGI:

Na, azért! Figyelsz, te Hümér?

HÜMÉR:

Igen, méltóságos uram!

DÖBRÖGI:

Engem mindenki süvegel?

HÜMÉR:

Ellenkezni senki se mer,

Mindenki tökfödőt emel.

DÖBRÖGI:

Hát ezt a lapajt nem látod?

(Mutat valahová.) 

HÜMÉR: 

(Észrevesz valamit.) 

Hajaj!

DÖBRÖGI:

Mivel magyarázod,

Hogy a fickó nem süvegel?

Most azonnal kapjátok el!

HÜMÉR:

Ostoba falusi suhanc!

Lesz ebből neked nagy gubanc!

(Mutat.)

Fogjátok el, de ízibe,

S tüstént rángassátok ide!”

A darab a Hahota számára készült, nagyon kevés idő jutott rá. Tegnap éjjel fejeztem be.

Részlet:

——–

Nr. 6. Tutyimamusz mester dala

Én vagyok a vén cipész,

Varrok szegelek,

Szépen és gyorsan dolgozom,

Tudja minden

Felnőtt és gyerek!

Ha egerek nem volnának

Milliomos lennék,

A cipész jövedelemből

Cipőgyárat vennék!

Jaj, szegény Tutyimamusz,

Jaj, jaj, jaj,

Sose érhet véget a nagy egérbaj!

Meg patkánybaj!

Jaj, jaj, jaj!

Én vagyok a vén cipész,

Sokat dolgozok,

Ennek ellenére mégis

Előbb-utóbb

Éhkoppra jutok!

Ha egerek nem volnának

Milliomos lennék,

A cipész jövedelemből

Cipőgyárat vennék!

Jaj, szegény Tutyimamusz,

Jaj, jaj, jaj,

Sose érhet véget a nagy egérbaj!

Meg patkánybaj!

Jaj, jaj, jaj!

Ha egerek nem volnának

Milliomos lennék,

A cipész jövedelemből

Cipőgyárat vennék!

Jaj, szegény Tutyimamusz,

Jaj, jaj, jaj,

Sose érhet véget a nagy egérbaj!

Meg patkánybaj!

Jaj, jaj, jaj!

Szegény vén suszter vagyok,

Sokat szenvedek,

Patkányok, egerek miatt

Soha-soha

Nem pihenhetek!

Ha egerek nem volnának

Milliomos lennék,

A cipész jövedelemből

Cipőgyárat vennék!

Jaj, szegény Tutyimamusz,

Jaj, jaj, jaj,

Sose érhet véget a nagy egérbaj!

Meg patkánybaj!

Jaj, jaj, jaj!

TUTYIMAMUSZ:

(Hallgatózik.)

Megint rágnak a padláson!

Patkány van ott, tizenhárom,

Meg tömérdek egércsalád!

Felfal egyszer a sok galád!

(Kopogtatnak.)

Már az ajtómon kopognak?

Hát most már élni se hagynak?

(Seprűnyelet vesz elő.)

Gyere, te álnok kopogó,

Most agyoncsaplak, cincogó!

(Felemeli a seprűnyelet, is kirántja az ajtót.)

Gyere, lator!

(Belép Marci és Csizmás Kandúr.)

1. Jelenet

Tutyimamusz, Marci, Csizmás Kandúr

TUTYIMAMUSZ:

Agyonverlek!

(Lendíti a seprűnyelet, aztán megáll.)

Hát ti nem vagytok egerek?

CSIZMÁS KANDÚR:

Mester uram, mi aztán nem,

A legkisebb mértékben sem.

MARCI:

A cipész urat keressük.

TUTYIMAMUSZ:

Akkor beljebb kerüljenek!

MARCI:

Mester úr, nincs semmi pénzünk…

TUTYIMAMUSZ:

Ha nincs pénzük, akkor mars ki!

Nem vagyok én Róbert bácsi!

MARCI:

Mester úr, én úgy gondolom…

TUTYIMAMUSZ:

Tűnjetek el, én azt mondom!

MARCI:

De mester úr!

TUTYIMAMUSZ:

Éhenkórász!

Hordd el magad, mert rosszul jársz!

(Lengeti a seprűt.)

CSIZMÁS KANDÚR:

(Félre Marcihoz):

Gazdám, hagyd, hogy én beszéljek!

MARCI:

(Félre Csizmás Kandúrhoz):

Beszélhetsz, ez úgysem ért meg!

CSIZMÁS KANDÚR:

Mester úr, én attól tartok,

Hogy bennünket félreértett.

TUTYIMAMUSZ:

Nem hiszem.

CSIZMÁS KANDÚR:

Nem az a lényeg,

Hogy sok pénzt akarunk kérni.

TUTYIMAMUSZ:

(Meglepődik.)

Micsoda? Pénzt kérni? Tőlem?

CSIZMÁS KANDÚR:

Olcsók vagyunk, mester uram,

S önhöz azért kopogtattunk,

Mert akciósan dolgozunk,

Még két napig.

TUTYIMAMUSZ:

Akciósan?

CSIZMÁS KANDÚR:

Csaknem ingyen.

Gyorsan és tisztán dolgozunk,

Korrekt garanciát adunk.

TUTYIMAMUSZ:

De miféle vállalkozás?

CSIZMÁS KANDÚR:

Gyors és pontos patkányirtás,

Egérirtás.

TUTYIMAMUSZ:

Hogy? Micsoda?

CSIZMÁS KANDÚR:

Uram, ez ma már nem csoda,

Van rá tisztes garancia.

TUTYIMAMUSZ:

Ön patkányokat irtana?

CSIZMÁS KANDÚR:

Igen, mi ebben utazunk.

Kedvezményes ajánlatunk

Még két napig érvényben van.

TUTYIMAMUSZ:

(Leteszi a seprűt.)

Nekem alig van készpénzem.

CSIZMÁS KANDÚR:

Azon segíthetünk, kérem,

Ön másképpen is fizethet.

TUTYIMAMUSZ:

Hogyan?

CSIZMÁS KANDÚR:

Apró részletekben,

Vagy esetleg természetben.

TUTYIMAMUSZ:

Természetben?

CSIZMÁS KANDÚR:

Azt is lehet!

Készít nekem egy tarisznyát,

Meg egy szép pár piros csizmát,

Ráadásul egy kalapot,

Széles karimájút, nagyot,

És némi élelmet kapunk,

Minden rágcsálót kiirtunk!

TUTYIMAMUSZ:

Önök az én embereim!

Az Isten küldte önöket,

Minél hamarabb kezdjék meg!

Én máris mértéket veszek

Az ön lábáról, jótevőm!

Tegnap éjjel fejeztem be. Kevesebb szereplőre dolgoztam át, és dalszövegeket írtam hozzá.

Részlet:

—-

Brekekex egyedül

BREKEKEX:     

A gyilkost jól kivallatom,

Utána letartóztatom,

És a börtönbe csukatom!

Mert a varjú nem ostoba,

A rendőr se lehet buta.

Jól tudom, hogy rá kell szednem,

A varjat lóvá kell tennem,

Különben nem fog vallani!

(Belép Kornél.)

1. Jelenet

Brekekex, Kornél

KORNÉL:    

Mit akarsz, Brekekex béka?

BREKEKEX:           

Kár tagadnod; mindent tudok!

KORNÉL:

Mindent?

BREKEKEX:           

Előttem nincs titok!

KORNÉL:

Mindentudó vagy, Brekekex?

Elhiszem, hogy ezzel hencegsz,

De engem mért hívtál ide?

BREKEKEX:

Rólad tudok mindent!

KORNÉL:

Ejnye!

Melyik varjúlányt szeretem?

BREKEKEX:

Na, az nem érdekel engem!

KORNÉL:

Mégis, melyiket? Klárikát?

Vagy nagycsőrű Kornéliát?

BREKEKEX:           

Mondtam, hogy ez nem érdekel!

KORNÉL:    

Hát akkor miért higgyem el,

Hogy mindent tudsz rólam, béka?

Amilyen buta portéka

Vagy, igen sokat füllentesz;

Mit kívánsz tőlem, Brekekex?

BREKEKEX:           

Egy beismerő vallomást.

KORNÉL:    

Ejnye! Csak ennyit? Semmi mást?

BREKEKEX:           

Ha önként vallomást teszel,

Nagyon töredelmes leszel,

Az enyhítő körülmény lesz.

KORNÉL:

És hol lesz az, te Brekekex?

BREKEKEX:

Hát a bíróságon.

KORNÉL:

Igen?

És mit kéne beismernem?

BREKEKEX:           

Mindent, amit elkövettél,

Be kell most vallanod, Kornél.

KORNÉL:

(Félre):

Nem mondom: azt, ami fényes,

És elég sima, nem érdes,

Időnként el szoktam csenni,

Meg gyümölcsöt lopok. Ennyi

Az én teljes bűnlajstromom.

Most egyáltalán nem tudom,

Hogy a béka mivel vádol.

(Fenn):

Mit valljak be neked, béka?

Némi kis gyümölcs, egy-két véka;

Néhány fényes tükördarab

A fészkemben mindig akad,

De a szarka nagyobb tolvaj,

És őt nem éri semmi baj.

Őt mért nem vallatod soha?

BREKEKEX:

A szarka nem rabló!

KORNÉL:          

Mi van?

Hát szerinted ki a rabló?

Tán a szelíd fácántojó?

A szarka nem rest ám soha,

Amit meglát, azt megfogja,

És azonnal el is lopja.

A festményt a fakeretből,

Az órádat a zsebedből,

Sütidből a tölteléket.

Kis fekete angyal vagyok

Hozzá képest: alig lopok!

BREKEKEX:

Ne túlozzunk!

KORNÉL:          

Most mit brekegsz?

Mi bajod velem, Brekekex?

Tán szarkának nézel engem?

BREKEKEX:

Hát szarkának nem nézlek.

KORNÉL:          

Nem?

Biztos? Nézd, a szarka tarka,

Szürke tolla, hosszú farka

Fehér-fekete ruhája

Van neki, meg lepcses szája:

Mint egy jó nagy batár. Kár, kár,

Zeng tőle az egész határ.

Megmondta a mátyásmadár,

Polgári nevén a szajkó:

A szarka igen nagy rabló.

Én pedig fekete vagyok,

És békésen elkárogok

Magasan a mező felett,

Nem bántom a gyerekeket,

Sem pedig a felnőtteket.

Nem mondom, ha nyit a bazár,

Néha csenek ezt-azt, kár, kár,

A gyümölcsöt is szeretem,

Hogyha tehetem, megeszem,

De el csak nagy néha viszem.

Neked szarkával van dolgod,

Brekegj rá, koptasd a torkod,

Sebesen ugorj utána,

Koslass érte fel a fára,

Hogyha pocakod leadod,

Talán egyszer elfoghatod,

Aki oly ártatlan, mint én,

Azt meg örökre hagyd békén!

BREKEKEX:                       

Nem így áll a dolog, varjú!

KORNÉL:

Szent széna, szalma, meg sarjú!

Csak összevissza lefetyelsz,

A szarkával összekeversz,

Mindenfélét locsogsz-fecsegsz,

Mi a bajod hát, Brekekex?

BREKEKEX:

A szarka nem gyilkos!

KORNÉL:    

Mi van?

BREKEKEX:           

Ma reggel erre szálldostál,

Nyuszi kertjébe rontottál,

Tojásait elraboltad,

Szegény Morzsát meggyilkoltad!

KORNÉL:    

Mi, hogy én? Harapós Morzsát?

És mondd csak, az öreg tölgyfát

Nem vágtam ki a csőrömmel,

És nem ástam tíz körömmel

Olyan krátert, hatalmasat,

Amitől a Föld meghasad?

Bolondgombát reggeliztél?

BREKEKEX:           

Gonosztevő, tagadni mersz?

KORNÉL:    

No, béka, most ez az a perc,

Amikor meg kell kérdenem,

Normális vagy-e, Brekekex?

BREKEKEX:           

Most vallj be mindent!

KORNÉL:

Mit brekegsz?

Van tán erre bizonyíték,

Vagy csupán a te rögeszméd?

BREKEKEX:

Itt láttak, varjú, a kertben!

KORNÉL:

Fölötte repültem, kár, kár,

Mint akármelyik más madár.

BREKEKEX:           

Le is szálltál ide!

KORNÉL:

Kár, kár,

Ezt ki mondja?

BREKEKEX:           

Tanúm van rá!

KORNÉL:

Jól van, hát leszálltam, habár

Azt nem tiltja a törvény. Kár!

BREKEKEX:           

Miért szálltál le?

KORNÉL:

Gyümölcsért,

Némi körtéért, almáért,

Még nem lepte őket a sár,

Kárba is vesztek volna, kár,

De ezt már meg is bántam, kár.

BREKEKEX:           

Megetted őket?

KORNÉL:

Kár, kár, kár!

Mi mást tettem volna, kár, kár?

Arra jó a varjúkaja,

Hogy a jó varjú bekapja!

BREKEKEX:           

Mást nem ettél?

KORNÉL:

Én azt hiszem,

Kaján kívül mást nem eszem!

BREKEKEX:           

A tojások?

KORNÉL:

Mi van velük?

BREKEKEX:                       

Úgy vélem, titkolsz valamit!

KORNÉL:

Mit titkolok, Brekekex? Mit?

Hím létemre tojtam oda,

Tán azt hiszed, te ostoba?

BREKEKEX:                       

Nyuszi tojásait kérdem.

KORNÉL:

Nem láttam őket!

BREKEKEX:           

Úgy vélem,

Mindet elloptad! Add elő!

KORNÉL:

Figyelj, te bölcs felügyelő!

A nyakamba akasztottam,

És magam után vonszoltam,

Vagy tán még szárnyra is keltem,

A levegőben cipeltem

Azt a hatalmas kosarat?

Tán jó mélyen lelógattam,

Vagy légi taxit fogadtam?

Mit gondolsz, brekegő bakter,

Mi vagyok én, helikopter?

BREKEKEX:           

Jó. Lehet, hogy nem loptad el.

KORNÉL:    

Hát nem.

BREKEKEX:

De Morzsát megölted!

KORNÉL:    

Hát igazán kedves tőled,

Kedves, aranyos Brekekex,

Hogy itt gyilkosságról brekegsz,

S engem gyilkosnak nevezel,

De arról már meggyőződtél,

Hogy Morzsa valóban nem él?

BREKEKEX.

Mivel sehol sincs…

KORNÉL:

A teste?

Az még megvolt tegnap este,

És ma reggel is.

BREKEKEX:           

Az megvolt.

KORNÉL:    

Mármost akár élő, vagy holt,

A teste el nem párolog.

BREKEKEX:           

Nahát, most, hogy így kimondod…

KORNÉL:

Ha meghalt, hol a holtteste?

Talán bizony meg is ette,

Aki reggel meggyilkolta?

BREKEKEX:           

Mért, az lehetetlen volna?

KORNÉL:    

Hát ha ez mégis így volna,

Az a gyilkos vagy akkora,

Mint egy nagy templomkupola,

Vagy mint egy dromedár, kár, kár,

Vagy, mert Morzsát így ette meg,

Máris halálosan beteg.

Mert az a rossz falánk fajta,

Aki Morzsát felfalhatta,

Meg vele a tojásokat,

Az összeset, igen sokat,

Az oly mértékben bezabált,

Már a halálán van, beteg,

S még a reggelt sem éri meg.

Van itt ilyen?

BREKEKEX:

Én nem tudom.

KORNÉL:

Hát én pedig azt mondhatom,

Hogy én ilyen nem lehetek.

Egyrészt fogaim sincsenek,

Másrészt bennem el se férne,

Harmadrészt: mindenki tudja,

Hogy a varjú és a kutya

Közt a kutya az erősebb.

Kutyagyilkos nem lehetek,

Ezt még te is beláthatod.

BREKEKEX:

Hát ahogy ezt így elmondod,

Csaknem meg is győztél vele,

De van más is.

KORNÉL:

Mi a fene?

BREKEKEX:

Nem aludhat ki a gyanú,

Mert látott téged egy tanú.

Mert nem járt itt más senki sem,

Te vagy a tettes, azt hiszem.

A darabot a Hahota Gyermekszínház számára írom. Éjjelig el kell készülnie, mert igen sok munkám van ezen kívül is.

—-

Mátyás király ezúttal zsoldos katonának öltözik. Nekeresden uzsorás garázdálkodik. Ambíciói meglehetősen nagyok.

Részlet:

—–

DÖMÖTÖR:
Hová legyek örömömben?

Nekeresd már a zsebemben!

Mert mindenki az adósom,

A törvényeket én hozom.

A kamatokat emelem,

Hogy független egy se legyen.

(Szétnéz.)

Az a ház még nem az enyém!

Ki lakik ott? Milyen legény?

Tudom már! Az Jancsi háza!

Ha nem adja a gazdája,

Hát én akkor is elveszem,

Pénzessy Dömötör vagyok,

És mindig mindent megkapok!

Nr. 1. Dömötör dala

Én vagyok itt

A vagyon!

Ezért mindig minden úgy megy,

Ahogy akarom!

Ez a falu az enyém lesz,

Hiszi, nem hiszi,

Jól tudom, hogy a világot

Csak a pénz teszi!

A falut a kamatokkal

Kiszipolyozom,

Hogyha lázad,

Élni se hagyom!

Megveszem én a világot

Kilóra!

Enyém lesz majd minden ember

Adója!

Engem szolgál az ember

Fia

Lánya,

A történelmet csak a pénz

Csinálja!

Én vagyok itt

A zsozsó!

Ezért, amit én akarok,

Csak az lesz a jó!

Ez az ország az enyém lesz,

Hiszi, nem hiszi,

Jól tudom, hogy a világot

Csak a pénz teszi!

A pénz Mátyás királynál is

Nagyobb hatalom,

Holnaptól már

Én uralkodom!

Megveszem én a világot

Kilóra!

Enyém lesz majd minden ember

Adója!

Engem szolgál az ember

Fia

Lánya,

A történelmet csak a pénz

Csinálja!

Megveszem én a világot

Kilóra!

Enyém lesz majd minden ember

Adója!

Engem szolgál az ember

Fia

Lánya,

A történelmet csak a pénz

Csinálja!

Én vagyok itt

A Jani!

Mert egyedül csupán a pénz,

Ami valami!

Ez a világ az enyém lesz,

Hiszi, nem hiszi,

Jól tudom, hogy a világot

Csak a pénz teszi!

Nincs, és nem is lesz a pénznél

Nagyobb hatalom,

A világot

Zsebre rakom!

Megveszem én a világot

Kilóra!

Enyém lesz majd minden ember

Adója!

Engem szolgál az ember

Fia

Lánya,

A történelmet csak a pénz

Csinálja!

A világban pénz a lényeg,

És én a lényegért élek.

(Pénzt csörget.)

Micsoda szép melódia!

Ennél szebb nem is volt soha!

(Csörgeti.)

Az enyém lesz Jancsi háza!

Éppen Jancsi baktat erre,

Ideje beszélnem vele!

Ez lesz az idei első bemutatóm. Várhatóan január 28-án.

Az előadók régi és nagyon kedves Barátaim. Nemrég igen kellemes estét töltöttünk Náluk, ahol egyebek közt a darabról is jót beszélgettünk.

Kérésükre néhány nappal ezelőtt kérésükre írtam még a darabhoz egy dalt, így a majdan elhangzó nóták száma tizenháromra emelkedett.

Igazuk is van: valamirevaló ál-adóellenőrnek szüksége van egy belépő nótára.

———-

Részlet a darabból:

——-

SANYI:

Snufit valóban kirúgták?

NASPOLYA:

Ki bizony!

SANYI:

A szegény marha!

Köreinket nem zavarja

Ezután már a sarlatán!

Boldogulunk mi is talán!

NASPOLYA:

Hát eddig nem boldogultál?

SANYI:

A lelkemet is kitettem,

S bármennyire igyekeztem,

Medvét egzecíroztattam,

Az oroszlánt reguláztam,

Ugrattam tűzön a kutyát,

Hajtottam kilenc paripát,

De minden mindig hiába,

Kalimpált a tigris lába,

De az is mindig hiába,

A sikert Snufi aratta,

Sikereimet ellopta:

Hiába volt disznón sapka,

A tapsot mindig ő kapta!

NASPOLYA:

Féltékeny voltál Snufira?

SANYI:

Féltékeny az eszed tokja!

Mert nem féltékenység ám az,

Ami igaz, jogos panasz:

A művész itt csak én vagyok,

Aztán csupán annyit látok,

Holmi ostoba kóklerek,

Emelgetők meg bűvészek

Viszik el a közönséget!

Cikket is írtam evégett

Híres idomár-lapokba,

De oly kevés nép olvassa

Azokat. Nincs semmi remény,

Hogy igazságot nyerek én!

Lapaj még legalább buta,

S mutatványa olyan suta,

Mint a vénlányok rétese;

Se vége se hossza sose,

Nyakatekert és unalmas,

Mint az arab lakodalmas.

Na de Snufi? Közveszélyes!

Miatta én csak szenvedek,

Minden este annyit nyelek,

Hogy elmondani sem lehet!

NASPOLYA:

Jaj, te szegény Snájdig Sanyi!

SANYI:

Csak ne sajnálj engem, bohóc!

Nincs a fejedben más, csak kóc!