lizbet01 blogja
SzerelemItt vagy
Szeretlek, mondogatom újra a szót,
s a szívem ritmusa érted dobog.
Arcodnak redőin megakad szemem,
látod álnok könny gördül ki belőle.
Nem bánat és boldogtalanság cseppje,
hanem feszítő öröm, itt vagy velem.
Hogy az évek nem löktek a homályba,
csak redőket rajzoltak az orcádra.
Itt vagy velem, s ha ölelsz reszketek,
a szavak megkoptak, de él a lelkem.
Él még a kimondott szó, hogy szeretlek,
úgy cseng, mint a harang esti zenéje.
Mond ki te is ha fáj és ne várj másra,
szóljon úgy mint a hárfa muzsikája.
Húrok pengése sötét éjszakában,
csillagos égbolt legyen az árnyéka.
Ne feledd holtig is élhet szerelem,
barázdák szövik arcod, de szeretem.
Érezlek most is úgy, mint akkor régen,
a testemen ég ma is érintésed.
Apró szikra mely ma alszik csendesen,
várja a lángot, hogy újra ébredjen.
Várja a szót, az esti harang szavát,
hárfa csilingelő húrjának hangját.
Várja, mint szomjazó föld a harmatot,
várja az alkonyban meglopott csókot.
Gilig-galang ringassatok el lombok,
mert ti, halálomig velem maradtok.
Mint a szó, mely kering minden hajnalon,
bekopog a jégvirágos ablakon.
Tavaszon nyáron jégvirág barátom,
ülsz árván napsütötte ablakomon.
Szeretlek, mondogatom újra a szót,
ám körülöttem csak a süket fal kong.
Mondogatom, de csak a csend válaszol,
e szóval csukódik le a koporsóm
Nagy Erzsébet
Szarvas