Fohász

Egyedül a végtelen határban,
suttogó fű erdő árnyékában.
Egyedül zizegő nád dalával,
rezgőnyárfa élénk ritmusával.

Fohász!-mondom-Kell nekem!
Uram szólnék csendesen.
Nap ég májusi fényben,
fohászra vágyik szívem.

Tiszta az égbolt, mely szemedtől kék,
Uram kérlek, e percben velem légy!
Zúgó áradat pusztít a mélyben,
ahol bárányaid bűnben élnek!

Én?-Neveddel henyélek.
Magányra vágyik szívem.
Vigaszt keresek remélek.
Fohászom fut a széllel.

Fájdalom az, mit érzek a mélyben,
felnézek rád Uram, fel az égre.
Szólnék hozzád, ki árva nincstelen,
elvesztem, e világon nincs helyem.

Fájdalom az örvényben,
hullámzó árnyék követ.
Sötét, de arany színben,
gúny, életem tükrében!

Nagy Erzsébet
Szarvas