Ecce homo
SzemélyesKözmunkások
Négyen ültek a padon. Nem látszottak bűnözőknek. Az ebédszállító autóra várva helyet kértem. Négyen pattantak fel. Dőlt a panasz. Betegség, rokkantság, munkanélküliség. Gyűrött arcok, mély barázdák, kétségbeesett tekintetek. Nehezen köszöntem el. Hosszan néztek utánam. Hallottam a gondolataikat... neki még jó...
Aznap nem esett jól az ebéd...
Gondolatok az agyról
Az agy a legerotikusabb szervünk, mert a tudás vonzó, az intelligencia magához láncol, lenyűgöz. A koponya a mindentudás ékköve. A szív elegánsan félreáll, s utat ad az agy csodálásának. A személyiség ezáltal válik vonzóvá, s a külső háttérbe szorul, jelentősége elvész.
Magam is így gondolom, mert volt rá eset, hogy valakinek az intelligenciájába, tudásába, személyiségének szerettem bele. Nyomorék emberről van szó, aki lenyűgözött félelmetes tudásával. A testi vonzódás lelki alakult át. Kapcsolatunk időtállóbb volt, mint a szokványos Ismeretségek. Erről a szeremről verset írtam. Később bemutatom.
Élj a mának!
Kiszámíthatatlan világban élünk. Megtanuljuk, hogy csak a jelen biztos. A múltba révedünk, és elbizonytalanodunk: talán igaz se volt. A jövő? - A fény végén már látjuk az alagutat. Már a pesszimizmusunkat is elveszítettük, de azért adunk esélyt a véletlennek... Így peregnek napjaink mostanában. Remény? Talán száműzzük szótárunkból?! 😪💔