liriel blogja

Még látlak, idebenn, szívem barázdáiba

dőlt emlékeim közt, oly nagyon mélyre zárva.

Még itt van hangodnak minden cseppje, átjárja

lelkem vázát, megül vágyam hajlatán bája..

Elillanó évek, sötét pocsolyáiba

ragadt mosolyod, még mindig élesen fáradt..

Hófehérrel hímzett árny-léted, vállaimra

terített szakadás, szavaim meddőn állnak.

Még látlak, idebenn, szívem barázdáiba

dőlt emlékeim közt, oly nagyon mélyre zárva.

Széthajtogatott sorsom legszebb perceire

férceltelek, szeretet arany fonalával...

Lelkem vánkosa

alá rejtem barátság

könnyét, mosolyát

Szavad izeként,

elpihenve, ajkadra

terülök halkan...

Színes szilánkok,

dűlőutakon szétszórt,

hűs gyermekkorok...

Húsból és vérből

összetákolt szó vagyok,

nesztelen, zajos...