liriel blogja

-vállamra ömlik,
majd kibontott hajamba
bújik a hajnal..

Lelkem vánkosa

alá rejtem barátság

könnyét, mosolyát

Szavad izeként,

elpihenve, ajkadra

terülök halkan...

Színes szilánkok,

dűlőutakon szétszórt,

hűs gyermekkorok...

Húsból és vérből

összetákolt szó vagyok,

nesztelen, zajos...