liriel blogja

Voltunk, s tanultunk élni,

lézengtünk javíthatatlanul.

Esve-kelve, túlélni

sótlan napokat, hogy akartuk..

Pihegve, fulladozva,

vígan ölelkeztünk a széllel..

-és nevetve, bújkálva

repültek felettünk az évek..

Habkönnyű, tovatűnő

lét, amit felesz az enyészet,

csipegeti morzsaként,

maradéktalan az egészet.

S te is hangtalan lettél,

hát nem várt,kínozva felevett.

Nem hagyott mást, bú-cserjét

amit könnyeink nevelgetett.

Már nem súgod, hogy: félek,

szótlanság, vacak, ócska csend csüng

fiók alján, fényképen

kavarog, s a porral elvegyül.

Szívem szivárványboglya,

rajta merengve ül emléked,

nem mossa el idő azt,

zuhogva eggyé-vált elmémmel..

Félve szusszan pirkadó

új nap,de belélegzem frissét..

Csipkefelhőn kiülve,

majd egyszer..találkozunk mi még.