liriel blogja
.,,,,..
-vállamra ömlik,
majd kibontott hajamba
bújik a hajnal..
Még látlak..
Még látlak, idebenn, szívem barázdáiba
dőlt emlékeim közt, oly nagyon mélyre zárva.
Még itt van hangodnak minden cseppje, átjárja
lelkem vázát, megül vágyam hajlatán bája..
Elillanó évek, sötét pocsolyáiba
ragadt mosolyod, még mindig élesen fáradt..
Hófehérrel hímzett árny-léted, vállaimra
terített szakadás, szavaim meddőn állnak.
Még látlak, idebenn, szívem barázdáiba
dőlt emlékeim közt, oly nagyon mélyre zárva.
Széthajtogatott sorsom legszebb perceire
férceltelek, szeretet arany fonalával...
.............
Lelkem vánkosa
alá rejtem barátság
könnyét, mosolyát
.,..,
Szavad izeként,
elpihenve, ajkadra
terülök halkan...
.........
Színes szilánkok,
dűlőutakon szétszórt,
hűs gyermekkorok...