Minden könyv hazudik

Mese
hab nélkül

Aludj el, kisember,
A mese helyes útra terel:
A sárkány fejére vérdíj kerül fel,
A hercegnő és a hős végül egymásra lel,
A békát királyfivá csókolhatod,
A munka nemesít, lopni csúnya dolog,
A feneketlen kisgömböcök, meglátod
Visszaokádják a világot és lakomázhattok,
Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel,
Mutasd a másik orcád is ha pofozkodnod kell,
Kitüntetik, jó ilyet nézni az igazságosnak fent,
Kinek kifürkészhetetlen útját keresd-ne keresd,
Ne légy rossz, mert visszakapod,
Azért találtak ki mennyet-poklot,
Mert a javadat akarják, adj áldozatot,
Hogy anyád a világrahozott,
Oka van annak, hogy annyi a szenvedés,
Ilyenkor nagy jutalmakat lehet felmarkolni, közel a jólét,
Húzd magadra a takarót, ameddig dörög az ég,
Remélhetőleg csalánba csap, nem megint a pajta ég,
Nyilván odafent máshogy működik a fizika,
A világot az isten direkt visszájára csinálta,
Így vagy szabad, így vagy szép,
A girhes és csonkolt lelkeknek megnyílik persze mennyegzői ünnepély,
Mutass alázatot, legkisebb királyfi,
Te vagy a legerősebb, nem mondja szemedbe senki,
Áldott vagy ha messze fut, amivel tud belőled mindenki!
Isten megbocsát, az új esély szerencséjét kitermeli
Varázslat, nem pedig jósorsra hivatott megannyi.
Jó éjszakát, én reklámmentesen átálmodom,
Köszönöm jussod nyolctizedét, örök viszontlátásom!

Kis vágóállatom.