Két cetli

A csöves

Mondd miért baj, hogy vagyok, tesó,
Hogy vagyok újrahasznosító,
Hogy amit egy nap alatt bendőd elszív befal,
Nekem két hétre elég, vajon az a baj?
Mióta elkapott az ékszíj, nem látni téged,
Míg én csöves lettem, ribancbért húz főnöktől eszed?
Ha én csöves vagyok, szakadt szabad vagyok,
Nem kellenek szavak ahhoz, hogy
Egy picit jobban lehessek,
Téged már megvettek, mindent felülírtak tebenned.
Miért akarsz rugdosni engemet?
A munkatársaktól tanultad ezt meg?
Milyen sors ez, mire is vagy büszke, tényleg?
Toxikus szörny vagy dúskálva is, egy méreg.
Vitess el a rendőrökkel, perelj,
Az isten után te is felejtsél el,
És élj egyedül, kiváltságos király,
(Csak már másba bele ne gyalogoljál)
Elfértünk volna, ha nem akadály!
Egyetlenegy centiméter sincsen,
Egy barlang, hová temessem szívem,
Elosztogattam, amim volt, nem kell tudjad,
Milyen élet ad ilyen utat,
Mit jelent a zord ítélet:
Isten a paradicsomból kiűzetett,
Bármi lehettem volna melletted, de
Te a csöves szót teremtetted meg.


A senki

Senkik vagyunk, jövünk-megyünk,
Nem is szólunk, tönkre leszünk,
Nem a harcba, nyugodjál,
Biztos semmittevésbe történik a kár,
Tökmindegy hány lépés a pofázmány
Kopott le vakolat vakolat után,
Hogy, hogyan nem, a lélek látszik,
Mit számít.
Csak mivel takarjuk már el a semmit,
Ugye bármibe öltöztethettél volna,
De nincsen neked időd arra,
Leszek senki a szemedben,
Letelik egyszer, s leszek ünneplőben,
Most még elfért rajtam ím a lábnyom,
A két versemmel konstatálom,
Akinek a szíve rideg,
Pár cetli vagyok, egy kész ítélet,
A senkit majd az állam temeti,
Kényelmesb, mint te valaha, Valaki!