Lenyomatok és sziluettek

Vers
liketorn•  2024. április 7. 12:07

A bazár hajnalán

Bosszantó ez a tudat-e bár,
Hogy bár minden éjjelre bezár már a bazár,
Fájó lelked a magányt reggelig nem bírja,
Mint a bazár otthagyott nagy palacsintája?
Akasztófavirág nyílik bús tehénszemeidben,
S talán ezzel leírható egyéni vadászteljesítményem:
Kiismerted a nyúlmódit, illaberek, nádakerek,
Csak megúsztál engem, hiába kergettelek!
Mint a vágóborjú, kimúlt valami ünnepélyes, komoly,
Jobb is, ha nem kap esélyt, mert nem lesz gonosz tumor,
Nagyon tudok ragaszkodni, de bölcsőhalált halt,
Kitartottam volna, ha téged nem szaporább motor hajt,
A mai jelszó a tegnapi program, már hiába áldozok,
Egy személyre futja, és az nem én vagyok,
De seftelj csak - mindig lesznek másutt, mások,
A remény amíg lehet, s tovább, az ítéletig hazugsággá vál,
Szegény fejem pedig mostoha virágoskertek alatt császkál;
Mit vártam? Szerelem, így jártál!
Kezdem megszokni azt, amikkel traktál,
Az ilyen délibábot kívánja csak a halál,
A kirakat teli, ha betérek, üres csábítás a bazár,
Az ajánlatnak vége, kicsit visszhangzik és bezár,
Hűen látogatlak egy ideig, holnap, holnapután,
Ha a késztetés hív, nem számít ár,
Telik vagy nem telik, vessződnöm muszáj...

(Egy régi vakszerelem margójára.)

liketorn•  2024. április 1. 01:25

Tavasz

Szürke égen húznak gólyák
Még hisznek a tavaszban,
Itt és ott az üregekből
A sok téli alvó előbukkan,
A dermedt béka ismét rúg,
Gyík, sün fordul az avarban,
A tavalyi csipát lerázza,
Mi hibernált, ismét moccan.

Megtelnek az árkok, bokrok,
Terített asztal vár abban,
Párt keres, aki érdemes,
És nincsen félszeg zavarban,
Násztánccal és énekkel,
Feromonnal, bájitallal,
Az sem árt, ha a szerelmi fészek
Renoválva, készen van.

Számos színes virágoskert
Hagyma-tartalékát nem sajnálva
Virít most, hogy beporozzák, s
Büszke legyen anyóka,
Most veti a termést el
Az ismerősök traktora,
Minden egész tavaszt hirdet,
Sőt, világgá ordítja.

Ahogy a sáros bakancsot váltja
Félcipő meg ünnepi,
A zordon a szögre kerül,
Pirospozsgás mindenki,
Csak a rokkant marad otthon,
Nincsen újság őneki,
Szobafogság és pirulák,
Örök lemondás kergeti,
Életképtelen mivoltával jobb ha
Környezetét nem szennyezi.

Jönnek még jobb idők is,
Bár a poklos világvéget akar,
Megnyugszik a sebzett szív, ha
Majd mindent hamuszőnyeg takar,
Akad ki már minek kapar,
Van akit a tavasz haza zavar,
A hangoktól, színek kavalkádján át részegen,
Rácsukni kell az ajtót hamar.

Kerítés és ablakredőny,
A függöny sem ereszt ki,
Hogy a virágos kedvet rontsa,
Legyen elég ennyi,
A civilizáció megtámasztja,
És tán nem szól be naponta neki,
Tavaszt és mindent, mi jó
A többieknek engedi.

A határokon innen és túl,
Akár tetszik, akár nem,
Ki kell nézni éppen csak,
Tavasz van terítéken,
Minek a zsémb és a bánat,
Zsíros a föld, feketébben,
Kitalál új álmokat, és nem is baj,
Ha a szeme sohase rebben,
Isten szíve mindenki másért
Márványból kell lett légyen.

liketorn•  2024. február 11. 07:33

Az éjjel gyermeke

A holdsugár és neonfény alatt
Hogyha igaz mit csendben suttognak,
Én nem tartózkodnék olyan sokat,
Ím valami, mi megborzongat:

Káin a testvérgyilkos, az átkozott,
Miután az elfolyt vér égbe kiáltott,
Bosszúálló Isten sötét dühében legott
Mit maga is megbánt, olyat alkotott,

Az elsőszülött úgy kicsavarodott,
Elsőként gyilkolt, vérivásra szakosodott,
És ellenségé tették számára a napot,
- Mégis, mégis sokasodott.

A gyermekeknek kisugárzása lett -
Csakhogy a vért kívánják, s nem a szexet,
A csalétek az csupán csalétek;
S foggal körömmel támogatja az élet,

Ezt a félig élő - mégis holtat,
Akinek bőre csak úgy pirkad, ha
Szentségtelen szomjat olthat,
Lakomára hívja vérszag

Mint valami szárazföldi cápát,
Mindegy rablót, vagy apácát,
A bíbor élet elfolyik, lásd,
Nincsenek biztonságos utcák

Éjjel, nem csak a kihalt moziban,
Talán már mindenhol ott van,
Rohanni, bújni alkalmatlan,
Imádkozni esetleg. Vár a katlan

Minden kicsire és nagyra,
Mert a vám nem válogatja,
A vérszomj az úr, minden más szolga,
Se lélek, se törvény nem fogja vissza.

A holdsugár és neonfény alatt
Nemezisünk pásztázza az utcákat,
Eleven árnyként köztünk suhannak,
Énutánam, teutánad...

liketorn•  2024. február 10. 01:15

Roadkill

Roadkill
(ne hajtsál már annyira te állat)


Sajnos nem tudok örökké alkalmazkodni,
Így hát szépen lassan kihalok,
Az árokba az út szélén, csak így, ni,
Végsőt szunyni indulok,
Remélem neked legalább jólesett
- A start előtt az a sok üveg,
A kisisten döntött, iszik vagy vezet,
Én pedig egy kicsit laposabb leszek.
A kerék útja nyomot hagy lám,
Pedig így is csíkos volt a bundám,
A szemeteszsák éhes már rám,
Jobban is vigyázhatnál ám:
Mert nekem is van egy kis zug,
Ahonnan beszerzőkörútra kullogok,
És szeretnék még földet kaparni,
De így elfogy, ebből már nem lesz semmi...
S fogad a reggel  immár dermedve,
Elszáll tetememnél tanúim szent kedve.

liketorn•  2024. február 5. 17:06

A goblin

A goblin fajról

Vegyünk egy goblint: kifejlődve egy méteres fickó,
Csenevész teste vasággyal együtt van alig harminc kiló,
Érzi azt valahol, sokat nem nyomhat a latban,
És útálja a világot ezzel kapcsolatban,
Szerencsére vállon felül igen gyenge egyedül,
Ha valami nem megy, csak leül, vagy menekül.
Sajnálatos módon igen szapora e véglény,
Addig szánnivaló, amíg nem alkot hordát még,
S ha nagy számok törvénye alapján születik köztük sámán,
Az üreget harács tölti, a környékről meg eltűnik a takarmány,
Mert a sunyi mágiájuk úgy van kitalálva,
Hogy a vasvillának-fejszének többé nincsen foganatja.

Ők egy zöld hüllőholdról jöttek mihozzánk át
Hogy terjesszék a goblinoid profán hitvallását,
Rabolni, enni, szaporodni, egy nyelvet sem tudni,
Senkit se nem érdekel, kinek nem tetszik, s mi,
Mert a sárga, a méregzöld: az élet eleve,
És annyira el vannak telve, semmi mással, vele,
Gyorsabban lesznek többség mint a hidra levágott feje
- Visszanő. Ez van, ha valami kívánatos,
Egy idegen hold a javakkal oszt és szoroz...
Miért nem lett béka, ki tudja, ómen ez a sors.

El kell dugni a szüzeket, falat húzni nem árt,
Árkokat, őrtornyot kíván vastag rönkből ez a világ,
És ha itt is - ott is megjelennek goblin lyukak, csapák,
Küldetést illik kitűzni a kalandozóknak, hogy irtsák,
Fosztogassák akkor is, ha csak egy takonypóc gyerek,
- Hisz ugyanezt ők is megtennék ha lehet -
Az egész világ ellenünk van, a játékmester álma,
Már sose unatkozzunk, tessék tehát, gobelin, fricska!
Ideje lenne végre kikapcsolni a számítógépet,
Mert a végén kimászik belőle eme fantázia-képlet' :)