Lenyomatok és sziluettek

Jazz van a csendedben,
Itt szív ver a burkolat alatt,
Ritka madár, aranyból vagy,
És az olyan kell is, hogy legyen.

Örökké csak kutattalak,
Vályúmban, a szalma alatt,
Kacatok és sallang cafrang csak,
Szinte soha nem jön el az a nap.

Úgy éreztem: szinte végem!
Soha nem lesz vége a tragédiának,
Hol csak a bőrünkkel kockázgatnak -
Pezsgőpohár hamis csöngése itt a juss csak.

Élő falat kenyér, olyan kell ma,
Diadal, nem csupán energia, anyag,
Hogy létrejöttél, bizonyítéka annak,
Van még reménye e visszamaradott fajnak?

Akad réz, bronz és ezüst, az arany csoda,
Mielőtt teljesen kétségbe esnénk,
A te jöttödet súgta prófécia, én
Nem is találhattam volna ki ilyet soha.

Semmi nem kell tőled, különben nem marad!
Nagyon vigyázz fényedre, kérlek,
Próbáld kibírni idők ezek eleve, érted?
Az én fajtám bántana, hát, maradj magad...

A betűk lehetnek
Bármi kapu kozmoszokba,
Mikor nagyon éhes vagy,
Ne molyolj, irány az antikváriumba!

***

Az erdő csupa fertő,
Így Benő kobakján kendő,
- Nincs koton viszont a dorongon -
Őssejti díját ő sejti,
Csak leszarja, lesz-e apja,
Hurkot vet a hurkán, orkánt,
Orángutánként himbálja Jolánt!

***

Hogy levegőzzünk?
Több vérünk sincsen,
Hadd szellőztessünk,
Nagy szúnyogisten!

***

Szökkenő szarvas,
Szőkenő, hamvas,
Rossz gazda a farkas,
De sajnos rém izgalmas!

***

Nem kizárt, hogy végül
Kihal majd az ember,
Keresi a módját gyehül,
Nem, nem az ellenszert.
Kisemberként csak reméljük,
Hogy még értünk dolgozik a rendszer,
Egész életünkön át rongyolás, hogy
Öltönyben temessenek el.

***

A falfirka és bölcsesség
Az két külön dolog
Lám téged itt tartottalak míg
Én bölcsként elillanok

***

Három, kettő, egy,
Indul az űrhajó,
Könnyes az anyai szem,
Szellentett a földgolyó.