Lenyomatok és sziluettek

Mert olyankor nyugalom van
Ha hűlő körte utolsót kattan,
És pókhálóját a por felszövi,
A szobát az ajtó növi ki,
Utat vezet a holdsugár -
Gyere egyél, jöjj, igyál,
Ráér reggel a hamveder,
Egy kis zug mindenkinek kell;
Az alvó pedig átillan
Oda ahol gondoskodás van,
- Nem, nem ez a tenyészet,
Hol minden bomló javítandó lett -
Átölel az álom bársony karja,
Hogy a rab többé meg ne sokallja,
És mire a nap harmatot szárít,
Ő is kész, amerre a jegye szólít.