Lenyomatok és sziluettek

Rendező úr, a díszleteink készek,
Ne kérdezze, hogyan, de benne van a lényeg,
- És lehet nem így volt eltervezve főleg,
Most már ebben játsszák el a jó, s rossz szerepet,
És hogyha tehetséges a nálunk levő gárda ifjú színész,
Az interpretációra a rózsa garantált lesz ismét.

Felhúzzák a bársony posztót, megéled a színpad
A színház megilletődve néz, mert pátoszi a darab,
Hol hősszerelmes épít, és rombol útálatos dúvad,
Annyi eszköz hiányzik, és mégis annyit láttat,
Ez itt a múzsa éjszakája, s ő kívánja a sóhajt,
Ha felkapcsol a fény, felkelni majd csak a kőszív óhajt.

Ennyit lehetett kihozni, egy kis szeletke élet,
De andalító sosemvoltak, kik sejtéssel mesélnek,
Micsoda remek közönség, és a többi maszlag,
De belül köztudott, hogy már izzad - fárad,
És miközben beesteledett, egyenként viszi haza,
Amennyit felfogott, ki-ki saját telt kosara.