Lenyomatok és sziluettek
JátékUnreal Tournament
A család visszahúz,
Legyünk realisták,
A minden fizetésen túl
Újraképződő számlák,
Nyílt titok, hogy útálnak,
S a főnök fogyóeszköznek lát.
Ennyi lenne tényleg a lét?
Aludni jár az árnyék haza,
Másnap vár a régi szar
Új köntösbe csomagolva;
Mindig ugyanaz a rutin
A morált széjjelfosztja...
Hogyha ez a nyavalya
Nem dob mást, csak csontot,
Az ember még keservesebb
Véráztatta porondot,
Olyan harcokak kíván,
Mely magáénál nagyobb!
Hazamenni, ledobni
A mindennapok terhét,
Kikapcsolja a gondokat:
Benyomni a tévét,
Agyunk át- és átmossa
A virtuális szemét.
Már mióta megy ez a
Gladiátor aréna,
A modern kor egy vívmánya,
Igazi a résztvevő halála,
Csak aztán, ne legyen hiába -
Hát feltámasztják utána.
Nem világos az, hogy hogyan,
Egymást ölni hatalom,
A következő pillanatban
Már más gyorsabb a ravaszon,
Minő kikapcsolódás, befizetek rá,
Ha nem nekünk fáj, nyugalom!
Gellert kapott golyó
Karcolja a sisakot,
Kiugrik székéből a néző,
Mint ki kapott találatot;
Ehhez képest a munka avítt
- A tévé igazit alkotott!
A sok lőszerhüvely
Beborít már mindent,
Élvezik a mészárlást,
Hull a fő, mint esztelen,
Nem veszekszik, elpihen,
Anyu-apu részegen.
A stúdiónak esik a zsé,
A játékos se jár pórul,
A sok kiontott vér
Megtérül kamatostul,
Nem baj, ha nő mellé a hírnév,
Mert a halál fáj piszokul.
Legyen némi tehetség
Elvenni a másét,
Új módszerek kerestetnek:
A nép megnyitja szívét,
Mind szervdonorok lettünk,
Csak más a szintkülönbség.
Pótcselekvés ehhez képest
A nap további része,
Ezért érdemes hazamennie
Mind akinek van tévéje,
Mímeli a munkát, mert
Az új igazság a vér lett, íme!
Ma még nem
Megérött a világ a pusztulásra,
A bajszom remeg, talán hozzáért
a fénykörök határán létező
éhes ártánylélek kívánsága
erre a világra. Jöjj el, nagy zabáló,
Ne csak a bajszom cincáld,
Vedd az agyam, ha kell az mint átjáró,
Csak ne fájjon, mint annyiaknak
ez a fájdalomból ragasztott börtönbolygó,
Minden egyes-együvé rohadjon,
És az őslevessel egy kis szünethez juttasson.
Oké? De ettől most minek menekülsz?
A végeredmény: ím a fűzfa kibetűz.