Lenyomatok és sziluettek

Ne haljunk éhen azért,
Kenyeret kell keresni,
A társadalom gyorsan ítél,
Légy te is dolgozó Valaki!

1) A munkaügyi központ az egy dolog,
A legtöbb állást az internetes portálok adják,
A munkaközvetítő cégek is ott halásznak,
De besétálhatsz egybe, bárhol garmadával osszák.

2) Legtöbbször egy állás mellé vagy továbbképzed magad,
Vagy mellékállást vállalhatsz,
Hogy fizesd az extra kiadást, míg megerősödsz,
Ilyenkor ülni a telefon mellett egyenlő etetni az ördögöt,
Sajna nap mint nap jelentkezned kell, nem lehet szünet több.

3) Az interjúnál mosoly, humor félsiker,
Mindig arról kell beszélni amit tudunk, nem arról, mit nem,
Kulcsszó a fizu, az értelmes kérdések,
A kommunikáció visszafogott, udvarias, szakszerű legyen,
Keresik a szemedbe nézést, hát használd őket, ők jót akarnak,
De sose sose ülj babérjaidon sokáig, odakozmál a holnap!

4) Az önéletrajzoddal horgássz, ne legyen üres hely, és
Ha hézagos: idősgondozás, befektetés, albérletezés,
Két dátum közé betűzni a kevés munkát is sorban lehetőség,
Tapasztalat, készségek, nyelvismeret, legjobb fénykép,
Füllenteni lehet sőt javallott, az élet a szégyen, nem te vagy én!

5) Egészségügyileg is folyamatosan hazudni kell,
A nyavalyáink titok, a tablettáknak nincs hely,
Ne kérjék le az adatainkat az ESZT-ben ügyfélkapuval kikapcsolni,
Az üzemorvosnál inkább csak bután válaszolni,
Az őszinteség itt is a legnagyobb hiba,
Ha kiderülne, azt mondani nem tudtad, hiába.

6) Megváltozott munkaképességűnek megváltozott munka kell,
Szakembernek igazi szakmunka az előmenetel,
Szellemi munka értelmiséginek,
Ne állj be másik sorba, mint ahova rendeltettek,
Jól fogod magad érezni, nyolcórában nem szendvedhetsz meg.

7) Külföldi munkától sose félj,
Az albérletnél nem rosszabb, milliókért,
Szállásos munkát nem sokan vállalnak,
Használd ki hogy gyökerek nélkül szabad vagy!

8) Ha van lejárt papírod, gondolj ezekkel,
Tüdőszűréslelet, kiskönyvek, végzettségi, előző munkahely,
Mindig is naprakész legyen, sose veszítsd el,
Tudd, mielőtt lejárna, ÉS pénz ha valamit majd intézni kell,
Add el a cuccaidat, mert más nem segít, ez egy ilyen hely.

9) Ha valami segéllyel rendelkezel,
Ha meg is van a munka, egy-két hónapig még vedd fel,
A nagy magyar helyzetben feketézz ma,
- Nem tudni még nem végzetes hiba.

10) Ha felvesznek ragadd meg, mint a pitbull,
Jól az fest, ha minimum 3 évig tart egy ilyen út,
Legyél az utolsó akit kirúgnak,
És első készséggel segítő munkatársnak.

Csak előre, ez egy kaland, bárhol rohadhatsz,
És nem mellékes, hogy mellé még pénzt is kapsz,
Hidd el otthon lenni leépít, renoválnod kell magad,
Mert hoppon maradni nem jó, ha a holnap bekopogtat,
Hálás leszel a múltbéli magadnak. Fogadd tanácsomat.

Nem adhatok vért,
Úgy fáj e tudat:
A többi mentális betegért
Engem kiutáltak.

Biztos volt valami patália,
Már félnek mint a tűztől,
Szentséges sztereotípia,
Hol a kórház visszahőköl!

Pedig csak tenni szeretnék,
Nem kell a csokitok,
Itt a bal karom, nézd,
És a szívem is még dobog.

Jó lett volna kompenzálni
Amit el se követtem,
Biztos hálás lenne valaki,
S nem a sátán vinné, ingyen.

Akármekkora hiány van -
Visszaparancsolt a para,
Ujjamon a tű nyomával,
Ahogy jöttem: fukarul haza...

Felébredsz a kakas előtt, és épp csak bekapsz valamit,
A kávé megfosat, azt pattanni kell, így megy ez itt,
Talán ma. Tán ma fogsz szórakozni egy kicsit, egész nap ámít,
De csak a hóttfáradt, mosdatlan alvás ami leesik,
Viszed a csalódásba csomagolt lemondás tízórait,
Milyen rutin ez? Ezt harcolták ki őseid?

Ha lóg már a beled, és nem támolyogsz, az csak azért van,
Mert épp visz a busz haza, az emberek párájában,
Otthon sem jobb, kivéve bundás barátaidnak,
Kik ha rájuk förmedsz is, jól képen nyalnak csak,
És ha sikerült letenni ezt a napi gány terhet,
Azért van te szegény, mert ma nem fogsz aludni menned.

Kizsarolod a szervezeted. Fennmaradsz, hogy szórakozzál,
Energizál a koffein, a tudat, mert végre élet lesz már,
És elűzöd a sarokba, hogy most éppen durmolnál,
Holnap pedig a kamatja esetleges baleset, vagy anyagi kár,
Ez van. Boldogság és vagyon nem kéz a kézben jár,
Szegény ember nem válogat, haza csak ágyrajár.

Skizo vádirat

Diákmunkást kellett leültetned, miért eme áldozat?
Nem tudtad aki hibát keres kényszeresen, hibára is akad?
Keresztrejtvényt is fejthettél volna. De nem kell a pápaszem, ha lehetsz fenevad,
A nyomorult meg tegyen csodákat, ha nem megy, örökre eltartatod magad,
Míg a saját jogaira, lehetőségekre a nagykorúságtól rögtön lakat?
Miért baszhatod el az életed, ahogy tetszik, sőt végérvényesen a másét is,
Ő nem cseszheti el a sajátját, nem, ahogy éppen jólesik?
Nem lett volna jó a régi maga, ki fiatalon megkereste a mindenrevalót,
Nem az, aki folyton húzza a belét, mégse látszik ki a tövignyomorból?
Mondd, a felperes miért nem lehetett tizennyolc sem soha,
Miért kellett úgy döntened, a szar gyerekkor után, te vagy az új gonosz mostoha?

Hogy szeretünk még az őrület határán is,
Milyen jól kitanultad: a tiltott gyümölcs nagy öröm, meg a rohadt, a hamis,
Neveken hívod, mert büdös paraszt, vagy szimplán geci vagy,
Te szar szüfrazsett, anyázol százszor, s várod, békén hagyjanak?
Mikor volt utoljára, az utcán felvállaltad azokat a nagy szavakat?
Soha, hiszen a határok csak téged védenek, na meg az emberi áldozat,
És közben megkerülöd hogy ne lopj, ne ölj, minek az,
Húsz éve tart már, és ez egyre rosszabb
A fejét azt egyre hibáztatják, míg kiszolgálják magukat,
Mennyire van rendben, aki igyekszik, csak ínségben marad,
Te még az összekuporgatottat is megadóztatod, nehogy pihenjen az áldozat?
Amit követeltél, tíz esetből kilencsszer meg is kaptad,
Amit meg nem, az lett a lényeg? Cáfolhatatlan érved: jutalmát elittad aznap?

Magad hány évet kapnál, te majomhoz hasonló?
Példaképnek kéne lenned, nem egy hazug, korrupt kis bíró,
Szerelemben, háborúban mindent szabad, a békeidő a többinek marad,
De az milyen norma ahol háborús bűn porció nap mint nap mint nap?
Ahol a megsemmisítő tábor lenne gyenge simogatás,
Nem húsz évig tartott, és a vége bizony megváltás,
Volt hova letenni, véres kőre, vagy szalmára a fejet,
A többiek sem belédrúgtak, csak közösen szenvedtek,
Nem kollektíven lenézett a még nála nyomorultabb senki,
Felmagasztalták ki meghalt, itt meg - hibáztatják baszki!
Akkor is, ha nem, maradjon az ágyban a beteg szenvedni,
Nem mintha annyi pénzből lehetne akár bátran éhenhalni...

Hogy a statisztika szerint ötezerből egy lesz skizofrén,
Nem elég, ne élvezze semennyire, hatalmas segítség!
Tudjuk, jólesik üldözni, ki igyekszik valahová,
Akkor is íratlan e szabály, hogyha ki nem mondják,
Megtetszett bizony az ördögnek eme nagy lehetőség,
Csöbörből vödörbe, és a szenzáció itt is tart most már örökké,
Mi lesz vajon a vége? Őrület, vagy a halál? Szörnyülködik a közönség!
Bizony, az ilyenekből táplálkozol, s hogy férjen beléd vér, hátul egyfolytában fosol,
Soha meg nem kérdezted, ő most hogy van vajon, enyhüljön-é a pokol,
Cinkos bandád betyárnembecsülete elég indoknak,
Hogy ezentúl, mint eddig, más nyomorán tartasd magadat,
Ez a jéghegy csúcsa. Ilyen szó és még ezer a tarsolyban vár rád,
Itt hagyjuk bűnjelnek, bár a tanulságot száz évre előre titkosították!

(20. éve maradok hanghalló)

Igen én csak hogyvagyok:
Tévutak, gondolatdarabok,
Mi porolva, akár a vakolat, hullik,
Placebók, nem is csoda, nem szedik,
Így marad minden eszme semmirekellő,
Nem fáj, megváltás lenne a semmi velő,
Én ne szeretnék tunyulni?
Nekem se jut tám, csak talmi.

Amikor magam voltam
Élveztem,
Most meg itt csak
Elcseszem,
Minden egyes pillanat
Fenébe hazaballaghat,
Mióta tart az Ádámtor,
Senki sem kap tortából.

Veszekszem, bizonygatok,
Lakat alatt havathordok,
Néha alszom is, amikor
Az ébrenlét lenne indokolt,
És virrasztok, ha kakas durmol;
Kocogtat úgyis a fogda,
Én vagyok nekiszánt jussa,
Hol más meglátása lesz az igaz -
Míg enyém kifogás, filléres vigasz.

Mégis, hogyha rabbért nem húznék,
A métely folyam összeérne rég,
A világ torkára forrna a dal
Amely most csak szidni óhajt,
És ha feltartom a rosszat valahol,
Becsüljék meg, hogy mindig kiporol,
Nem volt gyolcsom folyvást vörös,
Csak szemet vetett rám a csahos-dühös
Fantázia, vesszen aki kitalálta,
Ő nem, álljak én a bú járomba...
Ezután is, mikor kajtatod,
Ha így jobb, füllentem: elvagyok.