Lenyomatok és sziluettek

Fel-alá járkál, sértett, délceg borújában,
Körülötte hideg futkos, hisz szálka a lábában,
Mit fog megint tenni vajon elnyomott környezetével,
Hogy az rajta kívül valaha létezni merészelt?!
Csupán annyi lelkiismeret magv maradt őbenne,
Hogy tudja, a piszkot majd hová ne temetesse,
És mégis, mégis ő egyre oda teszi,
Hogy az istennel bajusztakasszon, arra a fene eszi!
Ismét rászorítás, ismét juszt is rossztett,
A kisebbtől kell elvenni, a felszabadítás helyett,
A többi ökör ugyan, még ha borjú, tehén lenne, úgysem!
Vesszen a világ, többé nem lesz jámbor sosem,
Ő a gonosz helytartó, ő az elszabadult ökör,
Mely lerázott egy legyet, s a szekér az árokba dőlt,
Most! Most egyetlen úr legyen már a pusztán,
Mindenki csituljon, éljen csak egy állomány,
De minek is mondom, elalélok a sok céltól,
Mely hivatott megmenteni, látom, a hajcsártól,
Csak előtte annyit zabál, hogy kopár a szik sarja,
Mert az egy ökörség egyedül az egészet befalja...!

A teljesség igénye nélkül

Mersinho: A nemkívánt

Az érdem elenyészett, vagyok és nem vagyok,
A hormonok bóvlija, egy nemkívánt robot,
Egyik lépés után a másikat teszem,
És remélem idővel majd csak átvészelem
Hogy a társam meghalt kihűlt világomban,
Pedig él, csak másnak, a hűség viszonzatlan,
Így takaró gyanánt fejemre szórok hamuhegyet,
Ruhámat megtépem önkezemmel, leszek
Önmagamnak vesztem, ha már ide Jób kellett tinektek.

***

Skary: Bohóckönnyek

Először is kijelentem
Milyen szép is minden
Hiszen ma is a legkorábban
És legharmatosabban keltem
Aztán csak úgy fricskaként
Vízionálok hátraarc még
Nem mentem nyugdíjba
A legokosabb jelmeze ostoba
Sosem fogható rám semmi ráció
Az idétlenkedés szórakoztató
Tagadom a világot mert kiismerhető
Séhol sémmi ez az igaz erő

***

Janus: Minden

Oké, akkor vegyünk mondjuk egy hegyet,
Hatalmas rögtön, égig érő mecsek,
Persze miért ne, szánkózzanak rajta,
De csakis verslábak, szótagok csapata,
Meg átér már a mennyekbe, ahogyan egy grádics,
Olimpuszi, sőt. Meglovagolt meteorit,
Milyen szépen kihűlt a kávé, míg harcolok vele,
De alanynak pátosz nélkül akkor sem lesz helye.

***

Okeanus: Hypothermia

Az angyalok idegen kardalához
Udvarias mindenttudás a kulcs
Megfagyott sorok közt katatva
A menny után mindent megunt.

***

Animanongrata: Kölcsönbe kaptam

Egyik darab a másik után, mérnökként
A legszebbeket ejtem, legyen ez ép,
Amaz dallamos, a harmadik meg ebéd,
Nyilván az is csakis finom lelet,
Habarcsként tartom össze, ameddig csak lehet,
Adtak talentumot, mit akarsz, mi legyek?


***
Bocsánat :D