Lenyomatok és sziluettek

Mondd miért vagy ember, de más variáció?
Hogy imádhatod ugyanazt az istent, de máshogy?
S a földet mellettem büszkén miért tapodod,
Adósom vagy, mondd te hogyhogy nem látod?
Szemet vetettem rád, ez a sarcod,
Ma békén hagylak, ha odaadod,
Most még megőrizheted az arcod,
Ami enyém, enyém marad, viszont
Ami a tied, rajta a cetli, a billog,
Mit előjog, bármikor elkívánhatok -
De nem termelem ki, arra vannak szolgafajok,
Mert csak a fegyver szavát értem, és már így maradok,
Hogy rusnyának szültek, elég puszta indok,
Bennem erőszaknak lángoló zászlaja büszkén lobog,
Szomszédjaim istencsapása, mert mindent akarok,
Úgy ahogy nem illik szobába vinni ólból a malacot,
Esküszöm: százszor megtorlom, hogyha befogadtok...!

Harc (a sorok közt)

Madárcsivit, így köszön a reggel,
Ahogy frissen a hajnalból felkel,
Vágyik még valami ismeretlen jobbra,
De az utca törvény, és ezen lesz a mustra.

Össznépi gyülekezést nem érdekli a nap,
Akár lehet sötét, de még be is borulhat,
Csak friss termék, csak az lepje el a polcokat,
Mert a beszerző körút mindennél fontosabb!

Nincsen is kapósabb mint a még meleg kenyér,
Megéri koránkelni, tülekedni helyért,
Nyugdíjas és kismama közt örök harc folyik,
Hogy ki fogdossa össze előbb a más maradékait.

Lendül a jobb könyök, bal váll tör magának utat,
Az ki eddig jószomszédvolt, enkosaradban matat,
A dolgozók lerohanva, talán akad hátul zsemlye -
Minél kisebb a bolt annál nagyobb viadal van benne.

Elmúlt nyolc óra. Néhány morzsa maradt,
A polc üres lécein a légy egykedvűen baktat,
Talán lézeng valahol még egy műzliszelet,
És e kies jövőképpel leeresztjük a leplet...