Lenyomatok és sziluettek

A fa körül, a tűlevélen innen és túl,
A szív parázslik, az évszak meg rontja,
És nem mindig jut tüzelő, van az úgy,
Az ördögé lesz az a létre elégia,
És az isten hidege megvesz, belemarkol,
Összeszorult hólyag a kiürült szív izomzata.

Rémember decembert szül, embertélt -
Ebettséget, a vetés pudvát terem a fagyban kint,
A fénylő ablak alatt a séta alakja elvetélt,
Sötét van, sötét volt talán mindig itt,
És a sok némber csak ünnepi sárkány,
Csak nem láttuk, s a pacák böfög úgy jódlizik.

Kiürült tárca, csalódás vitte cafat az emlék ma,
Minden létra tönkrement, erre nincs is elég pia,
A romlás megtörtént, és belerúg észak összes manója,
Körbeülnénk fáink, de daróckötél jut eszünkbe a nyakra,
Glittert hányunk rá, mosolygunk mint tavasszal,
Majd elvérzünk közben, annyira összeszabdal...

Ki törődik velünk, talán a rongyos télapó,
Csöves volt mindig is, próbál megvenni, hol nem jár,
Engem át nem ráz, csak egy újabb mumus,
Sír a szívem, télen született Jézus, hol van már,
Miért hagyta idegbetegebbé lenni ennél is a kort,
Csillogott, szabályt felrúgott, minden szentség el...gurult.

Nem lehetetlen csak meg sem próbáltad
Kár volt a nagy lazaság a láng az sose várat
Nem is voltak oltani tán egy cseppnyi látszat
(Mindig másban legyen meg a kellő alázat)
Csoda mivégre aligkalória a létben tudod
Már unom hogy mindent ezt is másra fogod
Vedd hát nyakadba a lábaidat legott
Mert a tűz lajhárok felett teljhatalmat kapott 🔥

Te vagy az eredeti, vagy csak holmi bóvli másolat?
Érzed-e, hogy van egy jobb másod, aki valahol szabad,
Aki magához méltón él, és elvégződik a tennivaló
Amíg te bezárt vagy; s elismered, mikor előtör belőled a jó?

Mondd, van-e párod akárhol? A párhuzamosban, vagy bárhol feljebbvaló?
Igaz-e, bottal ütöd nyomát, hogy a gyermekkor volt, hiába, a való?
Amikor a penészes képeket nézed, gyűlnek-e szemedbe a könnyek?
Hogy itthagyattál, ahogyan nélküled robognak tovább az acélsínek?

Fények? Az árnyék éveiben örökké, máshol viszik tovább a prímet,
Ebbe a világba áthallatszik még, ahogy valahol zenéznek,
Sohamár bolygó, az összes nyersanyagforrással meddő,
A mi részünk a feledés, hova elragadott ezercsápú fertő...?!

Nem látjuk, de érezzük, mint egy életen át ránkborult felhőt,
Ha egy esőgenerátort láthatnánk el így, még az lenne a nyerő,
De mi haszna van annak, hogy a világ szikkadt silbak,
Egy mementó: mit keresel erre, hol gyász holt magva maradsz csak...?

Utolsó szál cigaretták
A szamárpadot koptatják,
Büdös bagós zubbonyt varrt a világ,
A barmok amíg bírják, hordják,
Végül csak kilóg mind a lóláb
Mikor elé lökik a számlát,
Mintha örömében gyújtott volna rá,
És seholsem lesznek kopjafák,
Sem plecsni, se érdem nem vár,
Csak eledelnek tiltás, italnak megvonás,
Az áldozat mind hiába, lám,
Úgyis mindenki eldöntötte, mit lát,
Nem mintha nem nyert volna már a halál,
Hisz a vámot azt elkockázták
Előre, mit várt mindenki hát,
Csak egy kicsit szomorkás,
Ez az összes elvonás,
Beváltja az agy ami neki jó,
A hiábavaló,
Nem lesz miért felkelni való,
Bűnössé tett a világ,
Azóta sem jobb, de mosogassák
A függők - hajítsa el a mankóját!
Hiszen ők a jótakarják! Jobban tudják.
...Úgyis találnak újabb hibát,
Mert az egyént, azt vétózzák...
Egyelőre csak 'ne cigarettázzál',
Szegény ember, te csak fázzál.