Lenyomatok és sziluettek
ÉletmódModern gályarabság
Megannyi melós száll fel naponta
Holmi telefingott volánra -
És a szomszédok zsúfolódnak nyolcan
A főnökjük furgonjában,
Hidd el, tróger, nem vagy magadban,
Koloncok lógnak minden nyakakban,
Megkeressük a rávalót fél nap,
A másik felére az állam igényt tartogat.
Naponta megannyi melós szárad ki,
Evés nélkül bírja, ám óránként kell itatni,
Bár a csapvíz halálos méreg neki,
Helyette óránként alkoholt kell bevenni!
Az ital üzemanyag cigarettán keresztül kell kifüstöljön,
Ez a kéménye, lehető legkörnyezetkímélőn,
Mindegyik mutáns, hogy büntetésként kibírja,
Bennfentes az infó, mind a nyerőszelvényt kaparja.
Tudod ki az ember? He? A talicskázó robot,
Az útépítőbrigád, a kőműves és a segéd, házbontók,
A burkoló, szigetelő mind mester, akin az idő nem fog!
Amennyira lusta a többi szakma, náluk annyira ég dolog,
Annyi mindent láttak már ebben az életben,
A százas szöget bevernék a nézésükkel!
Ők felkelnek hajnalban, hazaérnek este,
Holott naponta elmennének a munka temetésére!
Versírásra adta fejét
Nem sok adatott az életben
Amiért érdemes itt létezni
Ötévestől könyvekben élt
A betűk lettek társai
A paplan alatt fantáziált
Az iskolában remekelt
De csöndben volt nem fecsegett
Így ki sem járta az élet iskoláját
A pad alatt gubbasztott
A nyakára göböt kapott
És mindig-mindig elköltözött
A behaverkodás előtt
Ó a sok könyv mind hazug
Nem is lehet megenni
Azt hazudják legyél okos jó
De az áll jól ha molyol mindenki
Milyen rendben megél az
Ki olyan helyről származik
A füzet a sarokban halmaz
Már régtől nagyban nyomják itt
És a nemélt fiú bánatos
Dúl a csalódás őbenne
Jobb lett volna focizni
Ha nincsen saját üteme
A tanárnő elolvassa
Az ő egyik művét
Akkoriban bukásra állt sajna
És a versei megmentették
Szép is jó is nem sokan tudnak
Írni informatikus iskolában
Ezt ki kéne használni
Így verset írt ha nincs más semmi
Semmi már. Most ő hazudik
Nektek mint a könyvek őneki
Az élet tanításait pedig
Kicsit késve de azóta veszi
Itt van olvasd sorait
Ez a fiú is köztünk él
Ki bánja ha el is feledik
Ha betűivel röpkén elér
Meg van örökítve lenyomat
Nem csak örökös embertél.
Ajvé! Kávé!
Te molotov-koktél, most jól kitüntetlek,
Na nem az igazit. Koffein a te neved,
Ezzel jeleskedsz, feljebb emelkedsz,
Vízköpőből előkotyogó szereted te ezt,
Mint a Kőr, Káró, Treff, Pikk az asztalon,
Úgy prioritás a reggeli kávéforradalom,
Nem találták még fel azt az alternatívát,
Mi úgy indítja az ember (belét és) napját,
Ha az álom-kloroform ragaszkodna még,
Fojtsuk bele bögrébe, főzzünk egy jó feketét,
És ahogy a csipa-szakszervezet távozik,
Az a jellegzetes gőz mindent beborít,
Felelőtlen lenne nem áldozni ez oltáron,
Ha mást nem is, kávét szomjazom!
Halandó az ember, és a munkába ölik,
Legalább a mérgei is legyenek ugyanekkora profik,
Kitámasztjuk-kiékeljük, ki ezzel, ki azzal,
Abban egyetértünk, egy kis kávé jól vigasztal...!
Üzenet
Te élhetsz a mának. Nincs fogva kezed
Régóta már, csak az idegek
Acélból kell, hogy legyenek;
Árnyas út, és kies terek,
Mindig új napfelkelték lesznek.
Neked süt a nap, sosem üres,
Ha fogyatkozik, akkor sem,
Annak ad, aki az ügyes,
Plazmagömb egy értő kézen,
Fáklyaképp lobogsz vele, itt lenn.
Életerő az maximum,
Katarzis életirodalom!
Bár a bér az asztalon,
De év végén a jutalom?
Mi marad a végakaraton?
Saját magad nem elég,
Sőt néha fő ellenség,
Maradandó kell, egy mentség,
Nem csupa füst, meg ugye lég,
Örökké tart ez a rendezvény?
Megöregszünk. Kezünk üres,
Konok fejünk nem hiszi ezt,
Jönnek majd zord ítéletek,
Miért tettél így, vagy nem tetted.
Élsz, és remélem túléled... :)