Lenyomatok és sziluettek

Életmód
liketorn•  2025. február 3. 20:47

Modern gályarabság

Megannyi melós száll fel naponta

Holmi telefingott volánra -

És a szomszédok zsúfolódnak nyolcan

A főnökjük furgonjában,

Hidd el, tróger, nem vagy magadban,

Koloncok lógnak minden nyakakban,

Megkeressük a rávalót fél nap,

A másik felére az állam igényt tartogat.


Naponta megannyi melós szárad ki,

Evés nélkül bírja, ám óránként kell itatni,

Bár a csapvíz halálos méreg neki,

Helyette óránként alkoholt kell bevenni!

Az ital üzemanyag cigarettán keresztül kell kifüstöljön,

Ez a kéménye, lehető legkörnyezetkímélőn,

Mindegyik mutáns, hogy büntetésként kibírja,

Bennfentes az infó, mind a nyerőszelvényt kaparja.


Tudod ki az ember? He? A talicskázó robot,

Az útépítőbrigád, a kőműves és a segéd, házbontók,

A burkoló, szigetelő mind mester, akin az idő nem fog!

Amennyira lusta a többi szakma, náluk annyira ég dolog,

Annyi mindent láttak már ebben az életben,

A százas szöget bevernék a nézésükkel!

Ők felkelnek hajnalban, hazaérnek este,

Holott naponta elmennének a munka temetésére!

liketorn•  2024. október 9. 21:52

Versírásra adta fejét

Nem sok adatott az életben
Amiért érdemes itt létezni
Ötévestől könyvekben élt
A betűk lettek társai

A paplan alatt fantáziált
Az iskolában remekelt
De csöndben volt nem fecsegett
Így ki sem járta az élet iskoláját

A pad alatt gubbasztott
A nyakára göböt kapott
És mindig-mindig elköltözött
A behaverkodás előtt

Ó a sok könyv mind hazug
Nem is lehet megenni
Azt hazudják legyél okos jó
De az áll jól ha molyol mindenki

Milyen rendben megél az
Ki olyan helyről származik
A füzet a sarokban halmaz
Már régtől nagyban nyomják itt

És a nemélt fiú bánatos
Dúl a csalódás őbenne
Jobb lett volna focizni
Ha nincsen saját üteme

A tanárnő elolvassa
Az ő egyik művét
Akkoriban bukásra állt sajna
És a versei megmentették

Szép is jó is nem sokan tudnak
Írni informatikus iskolában
Ezt ki kéne használni
Így verset írt ha nincs más semmi

Semmi már. Most ő hazudik
Nektek mint a könyvek őneki
Az élet tanításait pedig
Kicsit késve de azóta veszi

Itt van olvasd sorait
Ez a fiú is köztünk él
Ki bánja ha el is feledik
Ha betűivel röpkén elér
Meg van örökítve lenyomat
Nem csak örökös embertél.

liketorn•  2024. április 27. 15:10

Ajvé! Kávé!

Te molotov-koktél, most jól kitüntetlek,
Na nem az igazit. Koffein a te neved,
Ezzel jeleskedsz, feljebb emelkedsz,
Vízköpőből előkotyogó szereted te ezt,
Mint a Kőr, Káró, Treff, Pikk az asztalon,
Úgy prioritás a reggeli kávéforradalom,
Nem találták még fel azt az alternatívát,
Mi úgy indítja az ember (belét és) napját,
Ha az álom-kloroform ragaszkodna még,
Fojtsuk bele bögrébe, főzzünk egy jó feketét,
És ahogy a csipa-szakszervezet távozik,
Az a jellegzetes gőz mindent beborít,
Felelőtlen lenne nem áldozni ez oltáron,
Ha mást nem is, kávét szomjazom!
Halandó az ember, és a munkába ölik,
Legalább a mérgei is legyenek ugyanekkora profik,
Kitámasztjuk-kiékeljük, ki ezzel, ki azzal,
Abban egyetértünk, egy kis kávé jól vigasztal...!

liketorn•  2023. augusztus 9. 03:04

Üzenet

Te élhetsz a mának. Nincs fogva kezed
Régóta már, csak az idegek
Acélból kell, hogy legyenek;
Árnyas út, és kies terek,
Mindig új napfelkelték lesznek.

Neked süt a nap, sosem üres,
Ha fogyatkozik, akkor sem,
Annak ad, aki az ügyes,
Plazmagömb egy értő kézen,
Fáklyaképp lobogsz vele, itt lenn.

Életerő az maximum,
Katarzis életirodalom!
Bár a bér az asztalon,
De év végén a jutalom?
Mi marad a végakaraton?

Saját magad nem elég,
Sőt néha fő ellenség,
Maradandó kell, egy mentség,
Nem csupa füst, meg ugye lég,
Örökké tart ez a rendezvény?

Megöregszünk. Kezünk üres,
Konok fejünk nem hiszi ezt,
Jönnek majd zord ítéletek,
Miért tettél így, vagy nem tetted.
Élsz, és remélem túléled... :)