Lenyomatok és sziluettek

a gyermek soká nem kis felnőtt
minimum a teher mellett kapjon lelkierőt
jusson zsebpénz, jóváteheted őt
tanítsd bizalomra mindenekelőtt

ha nyer fiatalon, lesz esélye, tudja jól
ha most leugatja apja, utána mindenki beszól
ám vinni képzésekre, nem egyedüli problémánk
meg ottlenni dicsérettel, ha valamit jól csinál

eleve nem érdekes, kinek van igaza
ki viszi ki a szemetet, ki mosogat ma
örülni, míg vannak kis vérszívóink
mert oly leckét, mit ő adhat, máshol nem adhatik

Jazz van a csendedben,
Itt szív ver a burkolat alatt,
Ritka madár, aranyból vagy,
És az olyan kell is, hogy legyen.

Örökké csak kutattalak,
Vályúmban, a szalma alatt,
Kacatok és sallang cafrang csak,
Szinte soha nem jön el az a nap.

Úgy éreztem: szinte végem!
Soha nem lesz vége a tragédiának,
Hol csak a bőrünkkel kockázgatnak -
Pezsgőpohár hamis csöngése itt a juss csak.

Élő falat kenyér, olyan kell ma,
Diadal, nem csupán energia, anyag,
Hogy létrejöttél, bizonyítéka annak,
Van még reménye e visszamaradott fajnak?

Akad réz, bronz és ezüst, az arany csoda,
Mielőtt teljesen kétségbe esnénk,
A te jöttödet súgta prófécia, én
Nem is találhattam volna ki ilyet soha.

Semmi nem kell tőled, különben nem marad!
Nagyon vigyázz fényedre, kérlek,
Próbáld kibírni idők ezek eleve, érted?
Az én fajtám bántana, hát, maradj magad...

Megannyi melós száll fel naponta

Holmi telefingott volánra -

És a szomszédok zsúfolódnak nyolcan

A főnökjük furgonjában,

Hidd el, tróger, nem vagy magadban,

Koloncok lógnak minden nyakakban,

Megkeressük a rávalót fél nap,

A másik felére az állam igényt tartogat.

Naponta megannyi melós szárad ki,

Evés nélkül bírja, ám óránként kell itatni,

Bár a csapvíz halálos méreg neki,

Helyette óránként alkoholt kell bevenni!

Az ital üzemanyag cigarettán keresztül kell kifüstöljön,

Ez a kéménye, lehető legkörnyezetkímélőn,

Mindegyik mutáns, hogy büntetésként kibírja,

Bennfentes az infó, mind a nyerőszelvényt kaparja.

Tudod ki az ember? He? A talicskázó robot,

Az útépítőbrigád, a kőműves és a segéd, házbontók,

A burkoló, szigetelő mind mester, akin az idő nem fog!

Amennyira lusta a többi szakma, náluk annyira ég dolog,

Annyi mindent láttak már ebben az életben,

A százas szöget bevernék a nézésükkel!

Ők felkelnek hajnalban, hazaérnek este,

Holott naponta elmennének a munka temetésére!

Nem sok adatott az életben
Amiért érdemes itt létezni
Ötévestől könyvekben élt
A betűk lettek társai

A paplan alatt fantáziált
Az iskolában remekelt
De csöndben volt nem fecsegett
Így ki sem járta az élet iskoláját

A pad alatt gubbasztott
A nyakára göböt kapott
És mindig-mindig elköltözött
A behaverkodás előtt

Ó a sok könyv mind hazug
Nem is lehet megenni
Azt hazudják legyél okos jó
De az áll jól ha molyol mindenki

Milyen rendben megél az
Ki olyan helyről származik
A füzet a sarokban halmaz
Már régtől nagyban nyomják itt

És a nemélt fiú bánatos
Dúl a csalódás őbenne
Jobb lett volna focizni
Ha nincsen saját üteme

A tanárnő elolvassa
Az ő egyik művét
Akkoriban bukásra állt sajna
És a versei megmentették

Szép is jó is nem sokan tudnak
Írni informatikus iskolában
Ezt ki kéne használni
Így verset írt ha nincs más semmi

Semmi már. Most ő hazudik
Nektek mint a könyvek őneki
Az élet tanításait pedig
Kicsit késve de azóta veszi

Itt van olvasd sorait
Ez a fiú is köztünk él
Ki bánja ha el is feledik
Ha betűivel röpkén elér
Meg van örökítve lenyomat
Nem csak örökös embertél.

Te molotov-koktél, most jól kitüntetlek,
Na nem az igazit. Koffein a te neved,
Ezzel jeleskedsz, feljebb emelkedsz,
Vízköpőből előkotyogó szereted te ezt,
Mint a Kőr, Káró, Treff, Pikk az asztalon,
Úgy prioritás a reggeli kávéforradalom,
Nem találták még fel azt az alternatívát,
Mi úgy indítja az ember (belét és) napját,
Ha az álom-kloroform ragaszkodna még,
Fojtsuk bele bögrébe, főzzünk egy jó feketét,
És ahogy a csipa-szakszervezet távozik,
Az a jellegzetes gőz mindent beborít,
Felelőtlen lenne nem áldozni ez oltáron,
Ha mást nem is, kávét szomjazom!
Halandó az ember, és a munkába ölik,
Legalább a mérgei is legyenek ugyanekkora profik,
Kitámasztjuk-kiékeljük, ki ezzel, ki azzal,
Abban egyetértünk, egy kis kávé jól vigasztal...!