Lenyomatok és sziluettek

Más növény is van

Mind a húsz ujjadra,

Öntözhetsz és ültetheted újra,

Tépheted is szomorkodva.

Üres kannát hív a csap,

Kárhoztatja virágot a nap,

Egy-két csepp mindig elkelne,

De egy világ dolgoz ellene.

Ő érzékeny, ő szépséges,

- Letörni nem érvényes -

Érzed ezt a sok illatot,

Amit e nebáncsvirág adott?

Cserépbe a jóval,

És fenébe a gyommal,

Van tövis nélkül szirom,

A sok rovarnak alkalom.

Gyönyörtelt lesz a kert

Hol a slag nem sokat hevert,

Szomj és éhség jellemzi,

Az igénye törvény, adjál neki!

Aki a virágot szereti...

Igazából le se tépheti,

Cserepében is ülhet ajándék,

Nem azért szép, hogy hervadjék.

A méltóság nem örök,

Mindig vannak téli körök,

Aztán tavasz, tudja dugasz,

Ismét nyílik, majd' eláraszt.

Ablak alatt, utcán, kertben,

Néha csokortengerekben,

Úgyis, ha veri a természet,

A szebbet ha kell, fellelheted.

Nem csak a fenyő lehet roppant,

Roppant például a túlzott, erős 

Dőlés közben a fenyő, s ahol koppan,

A rönköt vajon kifordítja gondos kéz,

Vagy hagyja ott, adva állatot,

Hogy találjunk legközelebb ily állapotot?

Vajon a kisebbek megértik,

Az entek elásták a bárdot,

De bizony ottmarad a csonk,

Hol hobbit sosem pipázna,

Mert ragadnak a nadrágja.

De itt csak embergyanta vérzik,

És máshol durmol a szőröslábú 

Kiterülve, embermű, s a csont

Most pihen, meg a gyatra sír.

Miért alszol jól, ha a műved sekély?

Izzasztó robot lehet 

Te gyagyás nyűvő szörnyeteg:

Takarítsd el művedet,

S hálás lesz a fergeteg!

Az én szegénységem

Hús és vér

Az én szegénységem 

A hosszú tél

Az én szegénységem 

Próbára tesz

Az én szegénységem 

Még csak nem is kérdez

Az én szegénységem 

Különbbé nem tesz

Az én szegénységem 

Hátulgombolós sportmez

Egész este kerülget,
Hanyatt dönt az éjjel,
Nem tudod, csak inkubálod,
De már eldőlt reggel.

Kellett neked pőre bőr,
Kitenni a kirakatot,
Nem tudtad, hogy az influenza
Szeret csupasz fagyot?

Öltözzél be Coldrex-be -
Neocitran segít,
Mert az influenza láza
Amúgy hibásan melegít!

Nem fogsz belehalni,
Súgja a füledbe,
Idegesít, kellemetlen,
Szabadulnál, nem-e?

Itt a tánc vagy két hetes,
Addig lábadra lép,
Istennek köszönjük meg
Eme influenszer zenét!

Betéti üveg a táskámban,
Bevásárlólista a zsebben,
Az Aldi már előre lesi,
Hogy megint arra megyen.

Hónap eleje van babám,
De nincs már semmi pénzem,
Mégis valahogy reménytelt,
Előre, nem téphetnek széjjel!

Egy hétig gombapörkölt,
Rizzsel, nokedlivel,
Meg minden ami jó,
El fog érni idővel.

Túlélésre játszom -
Harc az elemekkel,
Közben annyi történt,
Kész amnéziát igényel.

Semmi rendben, minden frankó,
Vajon mit követtem el,
Jutalmaz, ver egyszerre
Ez a bűnös isten?

Fel kell gyújtani,
Égjen harminchét év el,
És a hamvakból úgyis:
Kijön minden tétel.

Imát, áldást visszaváltok,
A komódból, a fiókból kell,
Érzem valami forogva sül,
Ahogy az új évad sejlik fel!

A sapkámat felhúzom,
Beteszem magam a kabátba,
És innentől tova oda,
Az egész kétezerhuszonötbe...