Lenyomatok és sziluettek
BulvárVízivó János zenés balladája
https://suno.com/song/3661d01a-fae2-422d-8457-9f2bfa29b8bf
Játszottam az Aival 'ilyen is legyen már' alapon #VízivóJános A mesterséges dalferdítés (beteg) Egészséges Fejbőrös lett, de azért nem dől össze a világ, biztos én vagyok a maximalista! Hallhatjátok a versem.A laboráns
Hosszú napokat, hosszú éjeket,
Kutatta kasul át töretlen,
Hogy az életre valamiféle
Egyetemes gyógyírt szerezzen,
Nagyító alatt vizslatta,
Nem volt más csak merő szem,
Az emberek is alanyok voltak,
Hátha egyszer rábukkan,
Mitől öregszik a sejt,
Szomjasan vizslatta, ahogy romlik a tej,
Mely meddőn az asztalon pihen,
- A tejesember konctól a hűtőben
Csak a gyomrában heverhetne el -
A tudományért mindent, hej,
Akkoris ha ölsz, éhezel,
Persze a górcső nem étel
És vigyázni kell a szervekkel:
A rend őrei már kutásznak
Örülj míg ők sem fedeznek fel,
A jégen a krapsi fején tenyész
Mindenféle képlet-jel,
A kutatás tárgya az
Őt is vizsgáztatta: az embert,
A periférián meddig mehet el,
Pedig a válasz ott: a siker
Ahhoz hogy továbbéljünk,
Szaporodnunk kell...
A halhatatlanok csarnoka
Csupa halott szobormell.
A géneket továbbadni kell,
Vagy ha adsz azzal örökös leszel,
Nem tudta ezt a laboráns
Így megsavanyodott a tej,
És fogyatkoztak a környékről
A kutyák-macskák. Meg a serkentőszer,
Koffeintablettát, amfetamint nyelt,
Amikor feladta az őrangyala, mindenki nyert,
Talán a tejesember nem felejt,
S a sok zabigyerek bosszúja ím betelt!
Kellett volna védelem,
A puszta szellem semmi sem,
Végre megfejtette a halált,
És most őt fejik a poklokon át,
Rút tűzfalát feltörték,
És nem rejtett nekik mást gép,
Csupa ákombákom gyilokpornó,
Pedig őt is szerették biztos annó...
Tejet adni, az valami, arra vár a kislány, anyó.
Sprotni, tenger, sziget
Lehet jó sós, édes-szép,
Lehet a tenger lefőzött kávé,
Sőt az egész zacc értelmezhető,
Csak elfedi valami vastag felhő,
Hova nem ildomos beleselkedni,
Amíg nem horogkész nekünk a sprotni.
Ha megértenénk majdan, elirigyli
Maga az anyag - akkor nem lesz úgy, csak így ni!
És egy akkora adag ficsort ken le rajta,
Hogy a fejünket fogjuk, mit tett készakarva,
Mégis, ezen a ruletten nyerni
Egyszer kell, aztán lehet nyugdíjba menni,
Hogyha a kaparós sors is úgy akarja,
Aranyat ikrázó lesz a karma,
Felőle ki is foghatjuk,
De egy csoda van, azt jónapot.
És van akit az élet szívlel,
Annak minden a helyén jő el,
Mintha eleve időhajós lenne,
Megszületik, kész tervekkel,
Mindenkivel nyitott fejezet,
Halászunk tervez, isten: jó lesz!
Én meg közben itt úszkálok,
Örömsziget plussz sellőlányok
Nem lenne akkora baj, de félek,
Hogy lehúz minden szirén-ének,
És amikor megszáradok,
Egy csobbanást sem bánok,
El kell mindnek jönnie,
Csak ma még ne, ily sürgetve...
- Mosolyog, hogy pedig de;
Megvezet a damilpenge.