Egy képlet csupán

liketorn•  2024. június 10. 03:44  •  olvasva: 30

A tudásfája és a kaptár


Mostanában az zavar,
Csak ráleheltünk az üvegre,
Aztán elhúztuk egy időre, hogy lássuk,
Ez a - nem szabad eltúlozni - dolgok egyike volt,
És mi nem hagytuk úgy ott.
Mi nem békesség, ha nem a homály, a pára?
Mi végre járt utunk titoknak utána?
- Nem igazán voltak hasznunkra kitalálva.

Kint kacag helyesen az, ki semmit sem ért,
Ahogy a természetben egy kis pille szívéhez ért,
Míg a tudorok, ha tudnák, elnyomnák a tudást,
Hogy akkor boldogok, ha ajkuk röpke máséba vás,
Vagy ha üldözik botor mód a gyermekit,
Keresve se lelve, mi adatott pedig?
Felborulva motorizált, talán hormonilag,
Azért írva képletrácsot, mert míg ő nem, a szó szabad,
Míg az örökre elzárt élet trillázza, hogy kaparj
Gesztenyéket, melyet ide-oda elrejtett az avar.

Ne tudd meg, a rend vonalain túl mi vár,
Kimászunk a sejtből, és az élet rögtön árkot húzni vár
Az arcon s a periférián, a káosszal határost,
Ahol a nemlét hidege az idegzetre kaparóan káros,
Tapasztalva velőig, nincs ingyen a kaptár, az érzék, e dudvás
Habarcsként összetartó testmeleg, s a többi átmeneti megoldás,
Melybe kikészült megannyi szorgos buzgalom,
Gondolván: majd csak letudom valaha, és átadom,
De sohase lett készen, csak kilökte tetemét a sokadalom,
Nem, nem akarom jajszavát, adjatok pirulát,
Hadd legyek sütemény megint, tán leszek, ó, én is nyálzó báb!

Értünk óv a nemtudás, szelíden mint Messiás...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

skary2024. június 10. 05:28

:)

Mikijozsa2024. június 10. 05:19

@liketorn: ja ja :)

liketorn2024. június 10. 04:53

Köszi @Mikijozsa: remélem, az egyik súlypontja.

Mikijozsa2024. június 10. 04:39

itt van a képletrács elásva
mely a habarcsként összetartó testmeleget kiaknázta