Aranyember

Jazz van a csendedben,
Itt szív ver a burkolat alatt,
Ritka madár, aranyból vagy,
És az olyan kell is, hogy legyen.

Örökké csak kutattalak,
Vályúmban, a szalma alatt,
Kacatok és sallang cafrang csak,
Szinte soha nem jön el az a nap.

Úgy éreztem: szinte végem!
Soha nem lesz vége a tragédiának,
Hol csak a bőrünkkel kockázgatnak -
Pezsgőpohár hamis csöngése itt a juss csak.

Élő falat kenyér, olyan kell ma,
Diadal, nem csupán energia, anyag,
Hogy létrejöttél, bizonyítéka annak,
Van még reménye e visszamaradott fajnak?

Akad réz, bronz és ezüst, az arany csoda,
Mielőtt teljesen kétségbe esnénk,
A te jöttödet súgta prófécia, én
Nem is találhattam volna ki ilyet soha.

Semmi nem kell tőled, különben nem marad!
Nagyon vigyázz fényedre, kérlek,
Próbáld kibírni idők ezek eleve, érted?
Az én fajtám bántana, hát, maradj magad...