Ajvé! Kávé!

Te molotov-koktél, most jól kitüntetlek,
Na nem az igazit. Koffein a te neved,
Ezzel jeleskedsz, feljebb emelkedsz,
Vízköpőből előkotyogó szereted te ezt,
Mint a Kőr, Káró, Treff, Pikk az asztalon,
Úgy prioritás a reggeli kávéforradalom,
Nem találták még fel azt az alternatívát,
Mi úgy indítja az ember (belét és) napját,
Ha az álom-kloroform ragaszkodna még,
Fojtsuk bele bögrébe, főzzünk egy jó feketét,
És ahogy a csipa-szakszervezet távozik,
Az a jellegzetes gőz mindent beborít,
Felelőtlen lenne nem áldozni ez oltáron,
Ha mást nem is, kávét szomjazom!
Halandó az ember, és a munkába ölik,
Legalább a mérgei is legyenek ugyanekkora profik,
Kitámasztjuk-kiékeljük, ki ezzel, ki azzal,
Abban egyetértünk, egy kis kávé jól vigasztal...!