A goblin

A goblin fajról

Vegyünk egy goblint: kifejlődve egy méteres fickó,
Csenevész teste vasággyal együtt van alig harminc kiló,
Érzi azt valahol, nem nyomhat sokat a latban,
És útálja a világot ezzel kapcsolatban,
Szerencsére vállon felül igen gyenge egyedül,
Ha valami nem megy, csak leül, vagy menekül.
Sajnálatos módon igen szapora e véglény,
Addig szánnivaló, amíg nem alkot hordát még,
S ha nagy számok törvénye alapján születik köztük sámán,
Az üreget harács tölti, a környékről meg eltűnik a takarmány,
Mert a sunyi mágiájuk úgy van kitalálva,
Hogy a vasvillának-fejszének többé nincsen foganatja.

Ők egy zöld hüllőholdról jöttek mihozzánk át
Hogy terjesszék a goblinoid profán hitvallását,
Rabolni, enni, szaporodni, egy nyelvet sem tudni,
Senkit se nem érdekel, kinek nem tetszik, s mi,
Mert a sárga, a méregzöld: az élet eleve,
És annyira el vannak telve, semmi mással, vele,
Gyorsabban lesznek többség mint a hidra levágott feje
- Visszanő. Ez van, ha valami kívánatos,
Egy idegen hold a javakkal oszt és szoroz...
Miért nem lett béka, ki tudja, ómen ez a sors.

El kell dugni a szüzeket, falat húzni nem árt,
Árkokat, őrtornyot kíván vastag rönkből ez a világ,
És ha itt is - ott is megjelennek goblin lyukak, csapák,
Küldetést illik kitűzni a kalandozóknak, hogy irtsák,
Fosztogassák akkor is, ha csak egy takonypóc gyerek,
- Hisz ugyanezt ők is megtennék ha lehet -
Az egész világ ellenünk van, a játékmester álma,
Már sose unatkozzunk, tessék tehát, gobelin, fricska!
Ideje lenne végre kikapcsolni a számítógépet,
Mert a végén kimászik belőle eme fantázia-képlet' :)