Lenyomatok és sziluettek

Már elvirágzott a szilva is

Amúgy kései gyümölcs lenne,

Az utolsó szirmot pedig

A fejemre ejtette.

Katicabogár bombázás

Párzástól legyengülve,

Áprilisban megtermett már

Pitypang pisze terhe.

Etetni kell a galambot

Pukkadásig tele,

Hadd legyen majd dugig vele

A katolikus látótere.

Még itt az előző avar

És közben a növényzet végzett,

Még egy kis mészpótlás, és

Itt tojást is költenek.

Nénibácsi is kiülne,

Már ha engedi a botja,

Szevasz tavasz, köszönök,

A pad önöknek foglalva.

Pedig járna több is

Napsütötte tavasz,

De ha ennyit rótt ki,

Akkor nyista vigasz :)

Jó lenne a mannaeső 

Csak még egyszer, utoljára,

Jó lenne örök tavasz idő,

Ha nem, özönvízre bárka!

Mikor a kalács csupa bél,

Az be jó is volna,

De örülnék annak is,

Ha egy imádságra futja.

Sokszorozódj, hal és kenyér,

Vízen kéne hittel járni,

Ez a rút Vízöntő kora,

Itt kemény üdvre lelni.

A jó lenne adott,

De síró őseink

Értünk harangoznak 

Valahol odakint...

Jó lenne, ha az a lenne

Feltételes módban nem lenne 'ejtve';

Nincs jelenleg értelme,

Se szufla, hogy forduljon

Még egyszer a Világ kereke...

Nem fér el bennem

A rengeteg betű,

Indulna, mint a Vezúv,

Csak bezárja a redőny-

A gond a homlokomban,

S a kevés levegő.

Mégis úgy vallanám:

A költészet nyerő!

Ha kihúzom a fiókot,

A jó papír már várja,

Mikor lesz már ismét

Teli- s teli róvva.

A betűbogarak

Legelik a fehér űrt,

Sokan tudják majd, 

A poéta eddig tűrt :)

És ahogyan megtelik

Az, mi üres volt,

Visszakerül sokunknál

A pia, a drog vagy a kolt.

Nem bántunk mi senkit,

Főleg, ki verset rótt,

Írjunk tehát szépet,

Vagy igazat, ha az volt!

Nehéz néha a kettő,

Mégis biztatva szól,

Megesszük a könyvlapot szinte,

S a tinta értünk sikolt!

Tele tálnyi bonbon

Virág csoki sms

Bálványimádásszám

Nők lapja ez kedves

Repül át a téren

Csapatszállító jármű 

Ki is jár a nemnek

Mely angyali gyönyörű 

Csak arra vigyázz

A dísznövény mérgező

Hogyha szeretnél valamit

Van viszontszerető

Miért kell a jobb nő

Az ismert szív a nyerő

Nem csak a fenyő lehet roppant,

Roppant például a túlzott, erős 

Dőlés közben a fenyő, s ahol koppan,

A rönköt vajon kifordítja gondos kéz,

Vagy hagyja ott, adva állatot,

Hogy találjunk legközelebb ily állapotot?

Vajon a kisebbek megértik,

Az entek elásták a bárdot,

De bizony ottmarad a csonk,

Hol hobbit sosem pipázna,

Mert ragadnak a nadrágja.

De itt csak embergyanta vérzik,

És máshol durmol a szőröslábú 

Kiterülve, embermű, s a csont

Most pihen, meg a gyatra sír.

Miért alszol jól, ha a műved sekély?

Izzasztó robot lehet 

Te gyagyás nyűvő szörnyeteg:

Takarítsd el művedet,

S hálás lesz a fergeteg!