Lenyomatok és sziluettek

liketorn•  2024. április 16. 09:27

Apokalipszis

Volt oka is annak, hogy miért siklott ki a világ,
Hogy a bolygónkon mi az, ami egérként megannyi lukat rág,
Miért szégyelli mindenki a becsületes munkát,
Miért van az, hogy szemetelni nem szabad, de javallott,
Miért lopják el aki hozzáfér, mind a közös holnapot,
Az erkölcsi züllés nem elég, jóléti országba tesznek sok négert és arabot,
Kik viszik a segélyt, hozzák a bűnt, az erőszakot; miért megannyi droidika robot,
Melyek kielégülnek, ha nyomkodhatják az okos bunkofonjuk,
Hogy miért bűzlik hazugságnak mindenhol, ami nem szégyen,
A himnusz, s a szabadságharc miért mese, avítt történelem,
És kiröhögnék mást, ki kérdezi: miért ver az isten!
Dolgozhatunk ötvenplusz évet, nyugdíjalapunk elköltik, s nincsen.
Tudom: pont téged hagyjanak aludni most még csak,
Verje az orkán helyetted, öljön bárkit a fenevad,
Szólok: a gyerekeid, a szomszédéi a jövőben sírnak
- Fel kéne végre érni poros kitüntetését ősapádnak...

Mert mesterséges nyomorból mi száz éven belül vár,
Olyan bús világ lesz, kezet csókolnak a sátánnak is immár,
Csak megmentse valami attól, amibe e penészvirág miatt rakták,
Pedig a bűn csak annyi, elődként TE sánc mögül partiznál egy picinykét,
Csak csinálja a vezér is, bocs, de kellett és pitiztél,
Épen bárány vagy ki vemhesen farkas barlangjába mentél,
Így meg se mukkanhatsz már te leszel hibás mindenért!
Lopás csalás gyatra sleppje. De csakis ő lesz itt példakép.
Soha nem fogják elismerni, kifizetni csak úgy szemkiszúrásképp,
És elég lesz az is amit az asztaláról a bordákra hullajt,
Míg ő transzcendális felhőkarcolókat megkap mikor óhajt;
Mindennapi tizenvalahány óra robot után pedig
A hatalmasok még a puszta álmokat is - lenyesik, megeszik.

Pedig ők hozták el a nyomort, nem te vagy a mások,
De hiába - ezután is ugyanúgy csak ennen fajtád bántod,
Így nem isten lesz aki prófétát küld, szentet, aki megment,
Gyaloghintón bálványt inkább, ki ludas volt mindebben.
Készül gyarmat a kedves, jó világból, én előre tudtam,
Jólét lett volna nélkülük amint eltűnnek, azon minutumban,
Most ha kapós valaki, lehet a beteg kóser kajájuk,
A prototípusa már köztünk fekély, kösz ezt a holnapot,
Én erőmön felül, mosom kezeim csak. Csináljátok!

liketorn•  2024. április 12. 00:32

Pénzkereső üzemmód

Felébredsz a kakas előtt, és épp csak bekapsz valamit,
A kávé megfosat, azt pattanni kell, így megy ez itt,
Talán ma. Tán ma fogsz szórakozni egy kicsit, egész nap ámít,
De csak a hóttfáradt, mosdatlan alvás ami leesik,
Viszed a csalódásba csomagolt lemondás tízórait,
Milyen rutin ez? Ezt harcolták ki őseid?

Ha lóg már a beled, és nem támolyogsz, az csak azért van,
Mert épp visz a busz haza, az emberek párájában,
Otthon sem jobb, kivéve bundás barátaidnak,
Kik ha rájuk förmedsz is, jól képen nyalnak csak,
És ha sikerült letenni ezt a napi gány terhet,
Azért van te szegény, mert ma nem fogsz aludni menned.

Kizsarolod a szervezeted. Fennmaradsz, hogy szórakozzál,
Energizál a koffein, a tudat, mert végre élet lesz már,
És elűzöd a sarokba, hogy most éppen durmolnál,
Holnap pedig a kamatja esetleges baleset, vagy anyagi kár,
Ez van. Boldogság és vagyon nem kéz a kézben jár,
Szegény ember nem válogat, haza csak ágyrajár.

liketorn•  2024. április 7. 12:07

A bazár hajnalán

Bosszantó ez a tudat-e bár,
Hogy bár minden éjjelre bezár már a bazár,
Fájó lelked a magányt reggelig nem bírja,
Mint a bazár otthagyott nagy palacsintája?
Akasztófavirág nyílik bús tehénszemeidben,
S talán ezzel leírható egyéni vadászteljesítményem:
Kiismerted a nyúlmódit, illaberek, nádakerek,
Csak megúsztál engem, hiába kergettelek!
Mint a vágóborjú, kimúlt valami ünnepélyes, komoly,
Jobb is, ha nem kap esélyt, mert nem lesz gonosz tumor,
Nagyon tudok ragaszkodni, de bölcsőhalált halt,
Kitartottam volna, ha téged nem szaporább motor hajt,
A mai jelszó a tegnapi program, már hiába áldozok,
Egy személyre futja, és az nem én vagyok,
De seftelj csak - mindig lesznek másutt, mások,
A remény amíg lehet, s tovább, az ítéletig hazugsággá vál,
Szegény fejem pedig mostoha virágoskertek alatt császkál;
Mit vártam? Szerelem, így jártál!
Kezdem megszokni azt, amikkel traktál,
Az ilyen délibábot kívánja csak a halál,
A kirakat teli, ha betérek, üres csábítás a bazár,
Az ajánlatnak vége, kicsit visszhangzik és bezár,
Hűen látogatlak egy ideig, holnap, holnapután,
Ha a késztetés hív, nem számít ár,
Telik vagy nem telik, vessződnöm muszáj...

(Egy régi vakszerelem margójára.)

liketorn•  2024. április 5. 15:13

Rövidek 321

A betűk lehetnek
Bármi kapu kozmoszokba,
Mikor nagyon éhes vagy,
Ne molyolj, irány az antikváriumba!

***

Az erdő csupa fertő,
Így Benő kobakján kendő,
- Nincs koton viszont a dorongon -
Őssejti díját ő sejti,
Csak leszarja, lesz-e apja,
Hurkot vet a hurkán, orkánt,
Orángutánként himbálja Jolánt!

***

Hogy levegőzzünk?
Több vérünk sincsen,
Hadd szellőztessünk,
Nagy szúnyogisten!

***

Szökkenő szarvas,
Szőkenő, hamvas,
Rossz gazda a farkas,
De sajnos rém izgalmas!

***

Nem kizárt, hogy végül
Kihal majd az ember,
Keresi a módját gyehül,
Nem, nem az ellenszert.
Kisemberként csak reméljük,
Hogy még értünk dolgozik a rendszer,
Egész életünkön át rongyolás, hogy
Öltönyben temessenek el.

***

A falfirka és bölcsesség
Az két külön dolog
Lám téged itt tartottalak míg
Én bölcsként elillanok

***

Három, kettő, egy,
Indul az űrhajó,
Könnyes az anyai szem,
Szellentett a földgolyó.

liketorn•  2024. április 1. 01:25

Tavasz

Szürke égen húznak gólyák
Még hisznek a tavaszban,
Itt és ott az üregekből
A sok téli alvó előbukkan,
A dermedt béka ismét rúg,
Gyík, sün fordul az avarban,
A tavalyi csipát lerázza,
Mi hibernált, ismét moccan.

Megtelnek az árkok, bokrok,
Terített asztal vár abban,
Párt keres, aki érdemes,
És nincsen félszeg zavarban,
Násztánccal és énekkel,
Feromonnal, bájitallal,
Az sem árt, ha a szerelmi fészek
Renoválva, készen van.

Számos színes virágoskert
Hagyma-tartalékát nem sajnálva
Virít most, hogy beporozzák, s
Büszke legyen anyóka,
Most veti a termést el
Az ismerősök traktora,
Minden egész tavaszt hirdet,
Sőt, világgá ordítja.

Ahogy a sáros bakancsot váltja
Félcipő meg ünnepi,
A zordon a szögre kerül,
Pirospozsgás mindenki,
Csak a rokkant marad otthon,
Nincsen újság őneki,
Szobafogság és pirulák,
Örök lemondás kergeti,
Életképtelen mivoltával jobb ha
Környezetét nem szennyezi.

Jönnek még jobb idők is,
Bár a poklos világvéget akar,
Megnyugszik a sebzett szív, ha
Majd mindent hamuszőnyeg takar,
Akad ki már minek kapar,
Van akit a tavasz haza zavar,
A hangoktól, színek kavalkádján át részegen,
Rácsukni kell az ajtót hamar.

Kerítés és ablakredőny,
A függöny sem ereszt ki,
Hogy a virágos kedvet rontsa,
Legyen elég ennyi,
A civilizáció megtámasztja,
És tán nem szól be naponta neki,
Tavaszt és mindent, mi jó
A többieknek engedi.

A határokon innen és túl,
Akár tetszik, akár nem,
Ki kell nézni éppen csak,
Tavasz van terítéken,
Minek a zsémb és a bánat,
Zsíros a föld, feketébben,
Kitalál új álmokat, és nem is baj,
Ha a szeme sohase rebben,
Isten szíve mindenki másért
Márványból kell lett légyen.