Életsablonok

Egyre több infarktusról, rákról, bénulásról, sokkról, autoimmun betegségről, Alzheimer és más kórról hallok, ami a tudás útjába áll, ami miatt a nagyjaink nem tudnak dolgozni. Használni akarnak az országnak, nem népszerűséget hajhásznak, mégis a tudásokat rombolják, veszekedésekkel, ellentmondásokkal, hamisításokkal járatják le-. Nincsenek a magyarság sorsát szívén viselő nagyjaink, sem a történelemben, sem az irodalomban. Aki mégis megteszi, lejáratják, megrágalmazzák, vádolják... 


Elgondolkodtam főszerkesztőként, egykori végig kitűnő tanulóként, 98%-os felvételiket íróként.... Vajon hova jutottunk? Nem publikáltam, nem vettem át a munkájukat, küzdöttem a lapok önállóságáért, egyediségéért, a megváltoztatot adatok helyreállításáért, a mások által  hibásan átadott adatok rekonstruálásáért. Az idősebbek egyre gyorsabban, hirtenelen halnak meg, a velem egyedisőekkel együtt.  Négy szoba fala közt dolgozva végig, folyamatos tanulással -nem találom a régieket, akinek elvesztek az emlékei.. Nem találom az újakat, akik valóban tudással rendelkeznének, és nem az képzelnék magukról, hogy mindent tudnak, miközben az irodalom fogalmával sincsenek tisztában, nem hogy a ritmus, a ritmika, a versdíszek, a poétika használatával, szabályaival, vagy akár az irodalom valódi fogalmaival, műfajaival. 


Gondolkodom. Mindenhonnan csak a panaszáradt, az időhiány, az utódhiány kiált, a feldolgozatlan anyagok és munkák. Ezek életsablonok.. S az idő megy.. Dolgozol feleslegesen, vagy a terveidet a fiókba rejted, vagy nem írod le.. az idő elmegy.. és nem lesz, aki a gondolataidat tudja.. Nem  lesz aki írja, nem lesz aki filmezi, nem lesz aki tudja...


S még kevesebb lesz az, aki újra ki tudja találni, rendelkezik azon képességekkel, ugyanazt a következtetést levonja, megcsinálja.. és megértve végre az általad hagyományozott anyagot, valamilyen (talán közelítő, de sosem azonos) szinten folytassa..




Hát, így állunk.. A Világ és Én... A Világ, és TE ... A Világ.. és TI

Ha reggel felkelsz, akkor este már ágyban van a helyed.. Az idő, az óra, a sötétség diktál, ha nem írod felül az éveket.  De mivel mindenki egyéni, és megvannak a munnkahelyi, iskolai követelmények, a társadalmi elvárások, alkalmazkodsz. De ha éppen a világ túlfelén nőttél fel, és éveket ott töltöttél, ami maradandó volt, hogy áll vissza a szervezeted? Visszaáll -e?  A szokások sok helyen maradnak meg, kialakulnak, vagy elfelejtődnek, ... de TE irányítasz.  Az idő megy, akkor is, ha nem vagy hajlandó gondolkodni, vagy más gondolkodik helyetted. Ha más helyett akarsz gondolkodni, és sosem a saját magadban levő problémákat oldod meg.  Gondoltam, hogy a szakmai anyagokat, minden területen érdemes lenne közzé tenni, sokak életét változtatnák meg az anyagok, mind az orvosi, mind a jogi területeken végzett tevékenységi körökben, és máshol is. Az idő megy, és nem tudod leállítani. A bolygó akkor is forog, fordul, ha nem akarod. A fizika törvényszerűségeit nem tudod felül írni.  S a felül írásához is részlegesen nagy matematikai érzék kellene, hiszen a matematika az a képlet amit a fizika és kémia törvényszerűségeinek leírására alkottak meg, ami a biológiai láncokat és láncolatokat is leírja a kémiai és fizikai folyamatokkal.  Minden relatív. Mondta volna már az ember, a világ Einstein előtt is. De hibák mindenütt vannak és voltak, és lesznek is, ha lusta vagy megváltoztatni azokat, ha a hibajelzéseket elnézed, és azt támadod, aki jogosan szól, és meg akarod szüntetni a jogait, arra vonatkozóan, ami miatt jogosan szól. Na, ilyen egyszerű ez az élet.. Az idő meg megy, és ha nem vagy hajlandó változtatni, akkor éppen olyan rossz minőségben, amilyenné a sajátodat és a másokét teszed azzal, hogy nem vagy hajlandó tanulni, változtatni, az okokat és a következményeket abban a pillanatban számításba venni, amikor azok létrejönnek, megalkotódnak a gondolatvilágodban. Mert az elme zseniális. Azt teszi, amit elgondolsz, és azt engedi másnak, amit elgondolsz. Mást csöppet sem. Ha éppen rosszat gondolsz el, nem az elme a hibás. Az elme, az agyad egy mechanizmus. S a végén rájössz, minden csak rajtad állt, saját magad miatt vesztetted el a tanítványod, a barátod, a szeretőd, a feleséged, a menyasszonyod, a férjedet, és mindent, amit szerettélé volna.. Mert hát, amit odaadtál, azt nem értette más, mert ugyanúgy lusta volt eljárni, megicsnálni, ránézni, és eltűrte, hogy hiba, rablás, viszontagság legyen az életében, más hibája miatt, ... szemet húnyt. Aztán minden megy tuovább, és mindenki ugyanott köt ki. Kérdés, milyen úton, mit élt meg, és miért nem úgy, ahogy szerette, élevezte volna..


A régészetil leletek már csak tárgyak.. nem érznek. Mindenki az lesz egyszer, ha marad belőle valaki. A forgás általános és végtelen, az Univerzum határai meg csak feltételesek...

Kedves Erre Járó, Gondolkodó!

Nagy munkába kezdtem, sok év kutatómunkáját igyekszem kiadni és sok év elmaradt írói alkotásait a lapjaimban (Tollforgató Irodalmi, Történelmi, Ókor Történelmi, Művészeti, és ma már Politikai Lapcsoport is, Régész a pácban - Archeologist in the Lurch, Arany, ezüst, vas- és bronzkincsek a világon - Gold Silver Iron and Bronze Treasures in the World, stb.) Sajnos a nagy része Facebook keretek között működött, és mások rosszindulata miatt az oktatási adások nagy része nem elérhető.. Vagy mert más használni kezdte a megkedvelt írói nevemet, a Bíborvirágot éppoly jogosulatlanul, mint a Tollforgató elnevzéseket...


Sok baj okozott nekem, és másoknak is vele.. A személyi és adatcserékkel - kiadói viszonylatokban is- , becserélve a végzettségi adatokat is, nem csak a személyi okiratokat,  az orvosi adatokat. Ma már kezdem megérteni, miért történt annyi gondatlan haláleset, orvosi és kormányhivatali, nyomozói és rendőrségi visszaélésekkel, és ma már kicsit szólni is tudok róla...


Talán így már érthető, miért is életsablokonokként definiálom az új blogot, amely nem csupán irodalmi blogként kíván működni egy irodalmi portálon.


A felületek miatt túl sok képet, túl sok mellékletet, videót ide sem lehet beépíteni, ajánlani is elég nehézkes...


Ezeken a későbbiekben még elgondolkodom.




Meg mások rosszindulatain is, amely utána mindig egy bocsánatkérés nélküli sajnálkozással akar túllépni az okozott károkon és a következmények figyelembe nélkül kéri mások mindenható bocsánatát.




Kevesen ismertek valójában, és ennek nem csak én vagyok az oka,  vagyis nemcsak én voltam. Sok százezer ismerőssel a párkapcsolat miatt a féltékeny oktatók vagy szaktársak miatt az ember elkezdi leadni a vágyait és a munkáit, a dolgait, vagyis, próbálkozik idomulni a környezethez, aztán megérti, hogy mégsem fér bele a lebutított kategóriába s másra van szüksége, majd másoknak arra, aki volt meg arra aki valójában lehetne.. Sokan vannak ezzel így mások is.


Csak utána elfelejtenek a könnyfátyolon át valójában megnézni valamit, mintha esetleg Platón barlangjában jobban éreznék magukat az árnyak mögött, amelyek ki tudja, valójában milyen formákat is takarnak a kocka, a kör mögött, vagy más formák belsejében.


Megy az idő... sokan egyre betegebbek, és nem mernek szembe nézni azzal, mit is okoznak a környzetükben, csak szembesülnek, szemlesütve a halállal, hogy senki nem örök életű.. Ez csak etikai kérdés, ki mit fogad és gondol el, milyen áron.. 


Aztán lehetne taglalni, lehet morfondírozni orvosi, jogi szempontból a dolgokon.. megtenni azt, amit más nem mer, kimondani a valóságot, a lehetőségeket, aztán belemagyarázni kiemelt gondolatokba mások háttértapasztalatait vagy gondolatait, vagy ismerethiányát, vagy ki tudja még mit...




Az idő viszont megy.. és ha elenged, senki nem fogja helyetted sem pótolni, vagy visszaadni, más mosolyát, más pénzét, más  könyvét, más rajzát, vagy más könnyeit....vagy akár a gondolatát...

Szeretettel köszöntelek azon a blogon, amit legalább 30 éve tervezek már... és sosem jutottam odáig, hogy le tudjam írni mindazt a meghökkentő történést, ami az életben történik!