Életsablonok
Környezetvédelem és természetvédelem...
Na, alakulnak a dolgok.. A szakmáim minden terén csak hibákba, képzetlenségbe, neveletlenségbe, kommunikációs hibákat vétő emberekbe, jogszabály mellőző, hibára buzdító vagy hibázókat és visszaélőket pártoló emberekre találok. Érdekes dolog ez a természetvédelemben. Utána jajjgat, miután a növény szedésére biztat mindenkit, hogy kiirtatja a növényt magát, miközben már természetvédelmi területeken is alig létezik, és miközben már magánterületekre sem lehet bemenni büntetlenül, stb. stb. Lehetne sorolni a Facebook elvileg hivatalos, adatvédelmi szabályozott, stb. oldalain belüli jogszabály sértések tömegét, nem csak felhasználói hanem alkalmazói és jogalkalmazói szempontokból is. Le sincs kedve menteni 8-9 szakmával az embernek, mások tudatlan veszekedős hozzászólását, az adminok töménytelen hozzáélését, vagy éppen magát a tényt, ami alapján bebizonyíthatja, a vele majdnem egyidős, de utána végzett admin valószínüleg sosem végzett ott a munkája és viselkedésa miatt sem, ahol ő.. igazolja minden tettével, hozzászólásával vagy hatalmi visszaélő, ferde értékrendre alapozó tevékenységével, ahol a másikat akarja lejáratni, aki még érvként 9 másik szakmát is felsorakoztathat az adott kérdéshez .. aztán.. nem marad a környezetében védeni való sem a növényből a végén, ilyen nagyon okos szakemberek mellett, mire ki tudná nyitni a száját a másik, a 9 szakmával .. és beadná a törvényjavaslatot, rendeletjavaslatot.. vagy töménytelen rendelet után a védettségi javaslatot.. Hát, ez van.. az értelmezés pedig nem nagy dolog, de aki a tájvédelem és a természtvédelem és a védett növény fogalmakkal sincs tisztában a Debreceni Egyetem Természetvédelmi (állítólagos) szakának elvégzése után.. Pedig .. más is tanult ott, ha ki sem írja... vagy nem mondja el.. lehet, hogy már 14 éves korában, az egyetemen :) és belenőtt a vadászatba, meg a földrajzba, meg a biológiába, családi ágon, meg a mindennapi ott tartózkodással. Mondja el a régész, meg a vegyész, a laborban? Na, ja.. minden relatív,... Ennek meg most már örökre nyoma van, akkor is, ha azt a másikat kitöröltem. Meg annak is, hogy 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről *
A jogszabály mai napon ( 2020.02.15. ) hatályos állapota.
Váltás a jogszabály következő időállapotára (2020.III.1. -)
A jelek a bekezdések múltbeli és jövőbeli változásait jelölik.
Csak azt sokan felejtik el, hogy nem véletlenül külön szakma mind, és nem csak egy jogszabály tarotzik a törvényekhez, meg nem csak egy törvény szabályoz valamit, és az összefüggéseket ismerni kell és érteni is. Azért van külön jogász, jogtanácsos, bíró is, meg ... közöttük is olyan, is, aki nem érti, csak vásárolta..meg elvette másét.. Na, ja...
Unalmas egy blog -
Unalmas egy blog - szerkesztetlen, átgondolatlan és valóban az élet meg a haeckerek és programhibák írják... hm.
A szerző és a kritika
Ezt a bejegyzést egy tagunk töltötte fel a blogjába. A bejegyzés nem minősül hivatalos tájékoztatásnak, a benne szereplő esetleges állítások a képzelet szülöttei, és semmi esetre sem tekinthetőek objektív hírnek vagy tanácsadásnak. A koronavírussal kapcsolatban a koronavirus.gov.hu címen elérhető hivatalos oldalon lehet tájékozódni.
Régen tanultam már magyar szakon, az egyetemeken. A kiegészítéseket is elvégeztem, a vége meg meglepetés lett. Sok éves gyakorlattal, a sok kitűnő után, magába fojtott kritikával sokáig hallgat az ember. Életsablonoknál tartunk, mert életsablonok vannak.
A leggyakoribb életsablonok azok, melyek minden hibát benne hagynak a dolgokban, és a hibákkal belebuknak a célokba és másokat is belebuktatnak.
Annak idején az ember még örült, ha tanulás közben felhívták a figyelmét a hibákra, hogy hogy javítson, és hogy legyen az éppen lecsúszott jeles stabillá, és biztos tudássá.
Ha nem változna meg a beírt szöveged a szolgáltató és az alapprogram hibái szerint, magabiztosabb lehetnél és lennél. Nyomon lehet követni a változásokat. 10-15 évre visszemenően is.
Ma már nem így van. Ha kiadóként és főszerkesztőként szólni mersz, hogy helyesírás ellenőrző program mellett is hibás szöveget kapsz, vagy a poetikai tudás nem megfelelő a szerzőnél, nem állnak össze a mondatok, vagy éppen nem megfelelő, hanem disszonáns a vers szövege, és nem áll valódi mondatokká össze, hanem szövegzavart kelt, már gond van.. Eltűnnek a szavak a véleményedből is, hogy éppen rád lehessen húzni a vizes lepedőt... amit más szeretne, vagy amit más tervezett, mert neki van pénzes, befolyásos embere, aki a szakdolgozatod is elviszi a lakásból, úgy, hogy a nyomozó nem nyomoz, vagy a főügyész is hallgatni fog a bíróval, sőt, akár téged vádolnak meg, ha szót emelsz a jogvédett anyagod mellett, amivel éjt nappallá téve szórakoztál.... Vagy értelmetlen mondatok egymásra pakolva nem verset, nem szöveget alkotnak, egymás mellett álló szavak vagy összefüggéstelen mondatok.
A mai napon szóltam egy kiemelkedő költőnek, akit ifjú koromban is követtem. Figyeltem, bár könnyedén írtam verseket, minden szöveget, pár pillanat alatt. Hibátlanul is.. Azonnali idegen szövegekkel a legkeményebb tanároknál is pontos, helyes mondattani és poetikai elemzésekkel.
Elgondolkodtam a visszatromfoláson. Hogy állítólag engem bántanak és én lehúzom őt. Pedig csak leírtam a véleményt, hogy van sokkal jobb és hibátlanabb verse, és disszonáns és pletyka-szagú a verse, ami más történetét és érzését akarja elmondani, de nem tudja átélni meg megérezni. Pedig valójában az érzelem a versben fontos alkotó, és ha a szerző nem érzi át, vagy nem tudja mit is ír le, vagy leplezni akarja véleményét, megérzik a szövegszerkezeten, a poétikai és mondattani eszközökön.
Nincs időm a kritikákra, de egyre inkább ott tartok, hogy elő kell venni az újságírói és minden más szövegek visszaélései és a tudatlanságok terjedése, a műfaj és műnem keverések, a poétikai eszközök ismeretlensége miatt is.
Mindenki a netre szabadulva ír és írni akar. Hangzik mindenütt. Az egyes szövetségek inkább baráti társaságok, ahol nem lehet a színvonalat meghaladni, vagy megkövetelni, és haragszik az egyik a másikra, ha szólni mer, és a rosszt nem fogadja el, hanem lemegy arra a szintre, amit a másik akar, de nem fejelődni, hanem elfogadni azt, amit ő képzel.. stb.
Halad az idő. Egyre inkább látom, hogy a programozó, aki a programot írja, nem tud helyesen írni, és így a program is hibásan jelenik meg, hibázik és a hibás szöveget követeli meg előírásként. Súlyos hibák, minden nyelven.
Az amerikai vagy angol helyesírás szabálya nem alkalmazható a kínai vagy a magyar nyelvre, a francia vagy a latin sem. Sokkal nagyobb különbségek vannak a karakter- és abc használat mellett, mint azt el tudná néhány ember gondolni.
Az idő halad, a haecker meg azt hiszi, mindent tud. Nem így van.
A tromfoló válasz kíváncsivá tett... Ki is bántott engem, bármely alkotásom miatt, és mely alkotás lett volna? Azon kívül, hogy valaki a történelmi hamisítások miatti szóemelésem miatt rámtámadt, vagy a saját visszaélését a jogszabálysértése miatt igyekszik támadással fedezni.
A történelmi adathamisításokról, a családfák adatainak és a személyi anyagoknak a keveréséről és a jogvédett Bíborvirág nevem illetéktelen átvételéről tudok.. Az már furcsa, hogy a mondatokban a szavakat és sorrendjüket értelemmódosító módon valaki szépen átírja vagy átprogramozza, hogy mégis csak a szerző járjon rosszul, aki a gondolatait leírja..
Viszont roppantul érdekelne, mely szövegem miatt is kellett volna bárkinek bántania.
Vagy arról is tudok, hogy a régészeti és történelmi, irodalmi, nyelvészeti és kommunikációs, médiás és jogi, meg közgazdasági, orvosi szakokon a védett anyagokat lopták. De rosszul járnak, mert a védett anyag igazolható. A kormányhivatali személyi adatcserék is, meg az orvosi is, mindenütt, minden körülmények között, az informatikai rendszerekben.
Mert, igen, ezekről is tudok, Vannak, ahogy folytonos szerződés és jogszabály sértések.
Azért, mert szerződés nélkül nem adok ki elektronikus könyvet a laprendszeremben, vagy nem adom a jogvédett nevem aláírás és előírás nélkül más kiadványához, aminél a szerzősséget sem tudja leigazolni, azért mert nem fogom senki előtt szégyellni azt, hogy mindenütt jelessel évfolyamelső voltam, aztán vagy van nyoma, vagy nincs nyoma ha, éppen védenek, mert éppen támadnak.. hm. A jognak és tanításnak, a tanulásnak is vannak oldalai, és bár éveken át tanul az ember, betörők is működnek, meg bírók is lehetnek bűnözők...aztán: azért sem, ha más az anyagomat más Varga Éváéba pakolták és a nevén kiadták, vagy kiállították, vagy a védett nevemet és alkotásomat más életrajzával publikálták le. Igazolja le a hibákat az, ainek kell, és én is megteszem, amit kell. ÍRj bele, hogy még jobban összezavarjuk a hibákat, és a szöveget, ha elmented...
A többi meg a mérleg és a Jóisten dolga.. Iustitia kezében....
Vagy a pecsétet hiányolja valaki? Vagy a kritikákat, amiket eddig nem tettem közzé?
Szép barokk körmondatokat tudok - s minden szinten... alkalmazzuk, elme és nyelvellenőrzésre, vagy programozás ellenőrzésre? Lehetséges. Ennyi időm már nincs szórakozni. De még elképzelhető, hogy kimegy a 950 anyaggal a többi is, ami az emberbe szorult.
Valahogy az ilyenekre igyekszem szabálytalanabbá lenni, hogy megtalája a forrásokat, és azokat, akik nehézségekkel küzdenek. Olvasási és írási nehézségekkel is!
A munka nem csak egy életen át tart.. Gondoltad volna?
--------
Ajjaj.. amikor a szerző attól fél, hogy a kritikára elpártolnak tőle az olvasók és kedvelők.. Ki pártolt el Ady-tól, meg József Attilától, vagy akár Mikszáth-tól, vagy mástól a kritikák hatására? Karinthy-tól?
-- jó pár perccel utána írom a bejegyzéshez a megjegyzést: Kaptam az illető szerzőtől egy levelet, miszerint ne kritizáljam őt nyilvánosan. Pedig nem őt kritizáltam, hanem tanácsot adtam és véleményt nyilvánítottam a versről, amit írt. Na, igen. Valahogy nem funkció zavarosak már a költők és írók, ha ilyet tesznek? Valami más baj van? Ez közelítőleg talán olyan eset, mint mikor a diák aki nem tanult még semmit, és nincs rá képessége sem, kritizálja a tanárt? Mert az már más kérdés, ha alapból van tehetsége és tanulás nélkül is tud, és úgy teszi meg ugyanazt! 10 ujjas gépeléseknél megint ebben a szövegben is olyan betűhibák vannak, és olyan betű és szótagcserék, amit csak programhiba okozhat, és vírus, nem elgépelés vagy nem tudás.
KUTATÁSOK, KAPCSOLATOK
KUTATÁSOK, KAPCSOLATOK - KOMMUNIKÁCIÓS VIZSGÁLATOK, SZAKÉRTŐI MÉRÉSEK
Nagyon érdekes folyamatoknak vagyok tanúja az elmúlt 10 év alatt, amióta a lapok szerkesztésével más célokat is kitűztem magam elé az oktatásban és a kutatásokban.A Tapló Napló oldalain annak idején már 1986 körül megpróbáltam gyerekként leírni azt, amit magam körül láttam és tapasztaltam az oktatásban, a képességfelmérésekben, a tanulásokban, és a munkákban, a kommunikációkban a diákok, a diákok és a tanárok és a külvilág, a szülők között, valamint a családokban. A szerkesztői munkának, Szabó Magda zsenialitásának köszönhetően már 7 évesen sok mindent megtanultam. Móricz Virágnak, és neki is igaza lett, bár soha nem mondtam el senkinek. Aki tudott róla, az tudott, aki emlékszik, az emlékszik. Szokta ilyenkor mondani az ember, hogy minden megéri a próbálkozást, ha valami igazán eredményhez vezet, és kimozdítja a pácienst, a másik oldalt az adott helyről, ahonnan évtizedeken keresztül nem tudott kimozdulni, vagy ahonnan soha nem fejlődött.
Az ember a képességeit kihasználja, már gyerekként is. A legjobb tanárok után a legjobb írók, költők kezére kerülve szó nélkül tanult az ember, megfigyelt, vigyázott... Nézte a társakat, tevékenységeket. Míg ő megcsinálta a 45 perces dolgozatot a középiskola alatt is 5 perc alatt, és csöndben végig kellett ülnie az időt, és nem lehetett, csak 30 perc után kimenni, látta azt, ki mit tesz, meg mit nem, és hogyan viselkedik a tanár, mit csinál és mit nem tesz meg.
Minden relatív. A szerkesztői munka a médiás filmes és színpadi képzések után elég nagy megpróbálást jelent, ha tudja az ember, hogy a többi oldalon a tanárai és a vele végzettek vannak, akik vagy kibuktak a vizsgán, vagy becserélték őket, vagy pedig sosem tudtak egy szót szólni sem órán.
Aztán az elméletekből jogi és orvos, majd rendőrségi és nyomozási gyakorlat lesz, szakértői munkákkal, és eltűnt anyagokkal. Minden relatív, és ami nem igazolható egyesek szerint, az is igazolható, De a logika mellett az élet is egy magas játszma. Az, hogy az ember nem azt produkálja egy elnyomott állapotban, mikor zaklatják, vagy éppen a fogorvosa elrontja foghúzást, beltöri és nincs szájsebészet vagy ellátás napokig és lázban majdnem szívinfartust kap 4 nap alatt, mire sorra kerül és akkorra már állkapocsprobléma is kialalkul.. csöppet sem máshova sorolandó.
Leírni mindent egyben úgysem lehet, akkor sem, ha programozóként az ember a DOS-ra ablakokat terezett egykor és a program ma már más neve alatt fut.
Számos eset és visszaélés van, amivel felnő, ami előtt ha nem is szeretne, szemet kell hunynia.
Nem rámolja tele a világot azzal, hogy ezen az egyetemen ez meg ez végzett velem vagy ez meg ez tanított, hanem azt nyújtja, ami ...
Na, igen.. Az orvosi gyakorlat is mást mutat. Most már ideje lenne mindent ráncba szedve kiadni.. Ekkorára már egykori költőin java része élete fő művével túl volt a megjelenéseken és az életén is. József Attila, már korábban, Radnói ebben a korban hunyt el, és nem természetesen.
Az ember néha belegondol, hogy az ilyenektől akart mentesülni azzal, hogy a képességei és tehetsége ellenére nem akart közzé tenni semmit, vagy szándékosan kísérletezett az írásokkal.
A kísérlet bevált. Nem fogják fel az orvosok, tanárok és szakemberek, irodalmárok és nyelvészek, hogy a költő nem saját életéből merít. Nem a saját gondjait írja le, vagy veti papírra, nem csak a saját gondolatait képes leírni és megfogalmazni, és használni, hanem minden stilisztikai tényezőt és nyelvi egységet egységes gondolkodásban bármit el tud játszani, le tud írni, ami tőle független volt. és soha semmi köze nem volt hozzá.
Az egymás rágalmazását végző írók, költők, a politikailag vádaskodó művészek, a magukat művésznek mondó, de másokat poltikai eljárásokkal fenyegető elmbetegek, akik tanárként gyűjtik be más ötleteit és alkotásait és évekkel utána kiadják, ez mostani világunk életéhez ugyanúgy hozzátartozik, mint a két világháborút, a felkeléseket, a szabadságharcokat megelőző időszakokhoz.
Sokan nem merik és nem írják le. Nem tanítanak nekik irodalmat, gépen és a Poet.hu oldalán szabott rímekkel akarnak verset, prózát írni, de tehetségtelenek. Csak akarnak. A mondatok nem állnak össze szöveggé, a szakadozott szöveg sem áll össze a fejükben, nem képesek képekben és logikusan gondolkodni, nem szöveget alkotnak, csak híressé akarnak válni.
Aztán ők lesznek vezetők egy irodalmi intézetnél, és mindenkit elpusztítanak a kócos ötleteikkel, a korlátolt és tudatlan, és hozzá nem értő gondolataikkal, a sablonokkal, amit előhúznak, amibe a kockát gömbbe akarják szorítani, a büntetlent a bűnbe taszítani, a gyermeket felnőtté tenni és a felnőttet gyerekké.
Szörnyű gondok ezek.
Az egyetemi tanárnak annak idején a becserélt dolgozatokat észre kellett volna venni. A kollegiumokban mindenütt loptak. A lopott anyagot ha valaki előre beadta, attól még nem lett az övé., de a tanár az eredeti, tehetséges szerzőt aki 98%-os dolgozattal, meg 94%-os teljesítménnyel bekerült, elkergette, majdnem öngyilkosságba taszította, és másnak a dolgozatát elfogadva a neki kedveskedő, vagy akár szexuálisan imponáló másikat helyezte előtérbe. Aztán 20 év múlva, aki elment és más területeken dolgozott és végzett, megtalálja a saját dolgozatát a másik disszertációjában.
Vajon nem a tanár hülye-e? Aki nem tudja az egyéniségeket és képességekeet megkülönböztetni, vagy nem éppen a titkárnőjével együtt lopott -e, hogy a másikat valami kényszer vagy fizetés hatására elősegítse a haldásában, hogy majd 10 év vagy 20 év alatt mindenki elfelejti azt a másikat. Vagy nem nagymama vagy nagyapa vette kölcsön az elbérletből a dolgozatot, olvasgatva, nem tudva, hogy védett az anyag, hogy majd az unokájáak jó lesz.. az elhagyott vagy félig kész példány..
Ilyen az élet. Ezt csak az etika teszi mássá, ami vele született, és fejelszthető, és nem azonos az erkölccsel, amit a szótáraink hibásan egymással definiáltak. Pedig a két szó nem véletlenül született meg, más jelentéssel és tartalommal és más fogalmi körben.
Ez aztán vége-hossza menet.... Mindig lesz új, mindig lesz olyan, ami törvényhozásban kibukó, alacsony társadalmi rendet megfogalmazó, lopott táskából dolgozó...
Azt hiszi, hogy valami, amit elvégzett, amire kapott egy kettest, feljogosítja arra, hogy a nála 90-szer nagyobb és jobb képességűt tönkretegye, vagy megvádolja..
Vádol az is, aki védekezik, de az érvel is, és bizonyít is.
A különbség csak a megértésben van... Einsteinen is röhögött a világ, mígnem egyszer elismerte..
Ahogy röhög a világ a kormányzón, a királynőn, a paraszton is.. Minden relatív..
Aztán rájön, hogy én gyógyítok, a másik öl és tele a temető mellette, és nem fogja fel, hogy a szavak fegyverként működnek és nem kell ide a bronzkori tőr, a honfoglalás kori nyíl, vagy éppen a XXI. századi gázrakéta, atombomba és hidrogén töltet.
Mert az emberi elme öngyógyító .. és ha másiknak rosszat tesz, becsavarodik, de nem is bír leállni, és hónapokon keresztül írogat és zaklatja a másikat, de nem utat mutató levelekkel, hanem rágalmakkal és hülyeségekkel, logikátlan, következetlen mondatokkal, amelyekben az informatikai hibák éppúgy nem javíthatók, mint éppen a lereagált kísérleti anyag a laborban.
Az élet meg elszánt felettük és csak abból állnak ki, hogy lopnak és harcolnak.. és mellettük mindenki megsérül...
Zaklatások és az irodalom, történelem, .....
Zaklatások és az irodalom, történelem, képzőművészet, média és természettudományok
Életsablonokról próbálok írogatni, felvetett gondolatokat, vázlatokat alktásokhoz, elemzésekhez, szakmai viselkedési és akár nyomozati anyagokhoz.
Nehéz ügy ez... Egyre inább akkor jön rá az ember, mikor az elképzeléseit, adatait és információit óráról-órára kell megváltoztatnia: mivel hol ez, hol az kezdi zaklatni, és sosem ismerte az ember az illetőt. Kitalált információkkal támad rá valaki, vagy hamisított adatokkal, félrevezető tájékoztatást ad másoknak, utánjárásra készteti az illetőt minden esetben.
Hogy mi is történt, ki is volt, miért is? Mikor is volt, kit is?
Sok kérdés merül fel. Így történt ez most is, a kapott érdeklődő válaszlevelekre, amik szíven ütöttek pár órával ezelőtt, még a 9 szakmám és az orvosi-lelkészi gyakorlat és képességfejlesztő oktatások és végzettségek birtokában is. Le is írná az ember, meg szégyelli is az illetők helyett.
A református főiskoláról kapott levelet, amelyet a volt oktató újságíró meghamisított, megmásított emlékekkel küldött, felelevenítve, a megtagadásával és félreértelmezésével, minden emléket felidézett - azt is, amire akkor az ember figyelmet sem fordított, de az elme mégis rögzített: mert a zajokat, a környezeti tényezőket akkor is rögzíti, ha az ember akár eszméleten. A biolgia és az önvédelem, a fejlődés törvénye ez. Most akkor leírja az ember? Az irodalomban úgyis megmarad. A dühös reagálás, amit szándékosan ír, a szándékosan hülye módon küldött levelekre, amelyekkel igyekszik az adott esetben másik oldalon álló ember debilitását és értelmezési zavarát, emlékkiesését vagy az ezáltali hamisításokat helyre tenni.
Itt elgondolkodik néha... vagy folyton az jár az eszébe, amíg nem írom le, nem teszem közzé, amíg nem írom le a viselkedési zavaraikat, a hibáikat, folytatni fogják, hibásan adják át másoknak, megvezetik a fél világot, mire levegőt veszek... S aztán még nagyobb bakik, veszteségek érnek mindenkit.
Itt gondolkodik el az ember a 98%-os felvételikkel, a 100%-os tesztekkel, a más miatt gyorsan nézzük már, meg: "meghülyültem? Töltsem ki az IQ tesztet is, vagy a másik aki becsavarodott és nem bír leállni?" Ha már 177 felé tendálnak a számértékek, akkor aligha ez az oldal aki megüti az orvosi kezelési kategóriát.. A másik hibái meg végig is igazolhatók.
Elgondolkodik, elgondolkodik, és aztán csak sikerül valamit összehozni. Ráncba szedő levél nagyon gyakran lepereg. Az alkotásokban megjelenő sablonos, vagy utaló esmények, magatartások meg csak jutnak el a másik fél tudatáig....
Kénytelen lennék naplószerűen végig írni nevekkel, órákkal és esetekkel mindent, mint a dokumentumfilmeken, amit készít az ember, .. vagy kamera nélkül feljegyez?
Az elme rögzít. Sok minden elvisel és eltűr. 8-9 szakmával pedig már egyenesen lehetetlen dolgokat is. Rendbe képes tenni börtönviselt, komoly orvosi kezelés alá számító embereket, és mégis, megálljt paracsol magának, elintézi a stílusban való visszaírásokkal .. és ha még 5 hónap múlva is napont kap ugyanolyan leveleket, írásokat és nem fogja fel a másik mit csinált, mit művel, akkor már mégis kénytelen más eszközökhoz folyamodni és a szakmáit is beleírni, a dokumentumok mellé az anyagokba.
Most írjam le mindenféle nyelvezettel, íróként a jeleseimmel, hogyan nem lehet kezelni emberi elméket, tolvajokat, vagy akár tanárokat, diákokat, orvosokat, akik jogászként nem becsületesek, vagy meghamisítják a valódi adatokat és anyagokat, azzal a céllal, hogy majd csak bosszút állnak valakin, vagy a százéves vétkekért más leszármazottakat kezdenek zaklatni, holott 900 vagy akár 30 év alatt a másik semmiről nem is tudhat és tud?
Na, így kerül a képbe a végén a tanárokon, a kapcsolatokon az alattomos rágalmakon minden olyan adat, hogy nézzük akkor a családfát, a történelmi, irodalmi adatot, a nyelvi adottságokat, mi hol veszett el.
Az ember csak hallgat, rábízzák a titkokat, a kincseket, akkor sem mondja tovább, nem csak a saját lelkénél fogva. De amikor alaptalanul támadják vagy nyilvánvalóan hamisítani kezd valaki hatalmi vagy volt hatalmi posztjára hivatkozva, amilyen tetteinél mások kárt szenvednek, emberek halnak meg, vagyonok vesznek el, alkotásokat cserélnek alkotót és gazdát.. akkor valahogy a legműveletlenebb, legbetegebb emberben is felforrik a vér, meg a legalamuszibb embernek is felmegy a vérnyomoása és a ... az egekig..
Azért végre jó lenne leírni, hogy a kitűnő tanuló hogy ment végig az életen, és hogy veszít el mindent, mert a bukott szamár és az őt fedező tanár lopott, vagy hogy az ügyész és a rendőr lustasága és tuadatlansága milyen károkat okozott és mik cserélnek gazdát, .. vagy miért halnak meg a gyerekek a kormányhivatali adatcserével, meg a szülők, dédszülők, miért irtódnak ki családok a hamis trianoni anyagokra, birtokharc kövekteztében, nemzetközi hamisítással és a háborúk hogyan pusztítják el a leszármazási anyagokat, a kutlurális értékeket és bizonyítékokat, és hogyan rokon az angol és az orosz vagy a magyar és szlovák, román, szerb, vagy más nép és hogyan nem.
Egy ideig a jelesével a napi átlag 90-kal nagyobb munkabírásával a mellette való éveken át folyamatosan tartó tanulásával az ember egy ideig csak röhög rajta, majd utána már marja a düh, hogy ennyire bunkók nem lehetnek emberek, vagy ennyire tudatlanok, hogy ennyire nincs etikája az egyetemi tanárnak, a nyomozónak vagy a rehabilitáción tevékenykedőnek, hogy berohan a szegény a börtönbe ingyen más helyett, hogy legalább éljen és más helyett üli le az éveket, miközen a büntetendő dőzsöl és milliárdokat lop el még mellette, vagy éppen.. és a végén kiderül, akárkiről van szó, a kezed alá kerül újra meg újra.. akár van benne érzék a jóhoz, javuláshoz, akár nincs. S újra neked kell rendbe rakni, míg el nem távozik az életből, akkor is, ha tudod, hgoy az adatok alapján fenyegetett téged, megrágalmazott, és hiába írtad ki, utána még te kaptál a fejedre, hiába írad le, mások hazugsával téged ítéetek el vagy raktak ki, vagy meg sem hallgattak, mert még vagy két hazug csatlakozott..
Aztán mind a kezed alá kerül újra, meg újra.. éveken át, és könyörög és kér... és ? Te mit mondasz? Mit kell neked neki mondani? Ha ráhagyod, nem változik, ha visszaszólsz, baj lehet? Ha visszaszólsz és van benne jó, és elkezd gondolkodni, nem éri meg? Vagy elkezd megváltozni? Megéri? Jó vagy rossz irányba? Sokáig rossz nem lehet, mert eléri a halálpontot, és az igény megszületik benne..
De .. most hogyan is tovább?
Életsablonok....
(utólagos megjegyzés: jó lenne, ha a programok a beírt szavak jelentését, írását és a szavakat nem hamisítanák meg, nem írnák át tetszőlegesen, hibásan: pl-? kell szót kel-re, stb. )