Életsablonok

Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben & Seuso_Mindent Bele

Ala Tromf, avagy a limes mindig van valahol

Nos, tegnap este "jól megkaptam" a Poet.hu oldalon, amikor felraktam azt a pár gondolatot, ami értékrendi hiányokat taglalt az irodalom területén. Ezzel bizonyossá vált, hogy nem csupán az irodalom, az olvasás, az értelmezés területén van gond, maga az etika is veszélyesen hullámzó területté vált.

Nem tudom, de 45 év alatt kevés olyan emberrel hozott össze a sors, aki tanulás, javítás javaslata után nagyzolva rátámad az emberre.

Nos, nem rovom fel a Babes-Bolyai vagy a Pázmány, esetleg az ELTE, egykori Kossuth Lajos Tudományegyetem és a József Attila Tidudományegyetem volt tanárainak, tanáraimnak, mert jól tudom, nagyon is professzionális személyiségek voltak, s a profi tanítás kitűnő eredményeket produkált. Itt a kettessel végző is nemzetközi díjas filmrendező lett, aki alig ment át a vizsgájukon. Nos, ezt a tegnapi Erdélyből származó költő aligha tudta, vagy tudná, értené. Érdekes, hogy még ez a rendező sem szájalt vissza a Kornyáné tanárnő vagy Szikszainé Nagy Irma elégtelenjére, ahol egyetlen emberként mentem át a vizsgákon. Hanem tanult, a biztatásomra jelentkezett is, végig is csinálta... Nehéz ezt elmondani is, éveken át nem beszélt az ember, nem is kellett tudnia ezekről másoknak.

Természetesen, sokan írnak szakoktatás keretein kívül is. Ahhoz is kell a tehetségen kívül tanulás, olvasottság. Régen nem véletlenül oktatták az ókortól, a középkortól egyetemi kereteken belül a poétikat, a szabad művészetek közt nyilvántartva.

A legmegdöbbentőbb az volt, hogy támadásként akart táltoskának minősíteni az erdélyi származású költő. Ez furcsa. Úgy tudom, a táltosokra felnéz az ember, az emberek többsége. A táltos egy vezető, nem egy degradálni való dolog, akit az ő hibásan írt, logikailag hibás, és nem szándékos képzavaros versével egyáltalán nem lehet egyenlővé tenni. Már maga ez az egyesítési tény is logikai hiba. 

Az emberek többsége viszont tanul, tájékozódik. A jobbítás szándékával írt gondolatok, a közérdekű lépések ellen sem támad, zagyvaságokat kommentelve. Azt viszont mindenki jól tudja, a véleménnyilvánítás, a hozzászólás is elárulja az etikai-erkölcsi állapotokat, a tudás és nem tudás, a pillanatnyi figyelemkoncentráció szintjét is.

Valóban nehéz így oktatni. Tanítani, fejleszteni. A hétköznapi életben is komoly fejlesztő pedagógiai ismeretek kellenek, főleg eltűrni a tájékozatlan, olvasatlan, főleg az értékrendekkel tisztában nem levő kommenteket. 

Volt aki a háborús túlélést említette. Nos, a mindent eltűr sem igazán lehet megfelelő állapot, a háború elkerülhető lett volna figyelemmel, kommunikációval, megfelelő jogeljárásokkal. Ezek a kis háborúk is. A konfliktus egy csomó két ember között. Ha az egyik nem ad le értékeiből, a másik nem emeli fel, vagy akár egyik, akár másik nem hajlandó megfelelő irányba lépni, akkor végtelenné válik magának a csomónak a fennmaradása is. Pedig olykor - a Nagy Sándor módszerhez hasonlóan- , egy kardcsapással is elintézhető. Akár szó szerint fizikai csomóról, akár láthatatlan, megértés, vélemény, stb. csomóról beszélünk. 

A verselemzés pedig túlmegy minden kritikán. A legkisebb titkot is feltárja. Akár akarja, akár nem a költő. Mások gondolatait sem képes szabályozni. Mások életét nem éli, nem tanul helyettük, ők nem tanulnak helyette... Nem ott járnak, nem arra, nem úgy emlékeznek, más érzéseik és más sztereotípiáik lesznek... Sorolni talán kevés a hely. 

A kommentre talán ez a válasz a legjobb: aki ilyen könyvet ír, változtatni szeretne. S talán ez a legjobb motívum, ok és okozat is egyben az életre. Nem a rosszba való belenyugvás. Kétségtelen, hogy a kommentelő sosem olvasta évek kötelező olvasmányát, a felvilagosodás nagy alkotóinak művét, a Candidot akár, vagy csak Madách Imre életmutató drámáját, ne beszéljünk a filozófia alapműveiről, a poétikákról, az ógörög Arisztotelészről, avagy akár Platónról. Pedig ezeket már az általános iskolai anyagok is tanítják, és nem csak pár éve, évszázadok óta...

Hát, ilyen egyszerű ez az élet... Mindig ismétli önmagát.

Historia est magistra vitae...

Szeged, 2021. július 01. 12:00

Lövey Varga Éva

Társadalomban élünk. Nem csupán egy ember létezik a világban. A Nap sugárzásától, a természeti környezettől függően eltérő rasszok alakultak ki.
Mi is az a kifejezés, hogy rassz?
"A nagyrassz a biológiai értelemben véve egységes emberi faj (Homo sapiens) egyetlen és egységes alfaja (H. s. sapiens) populációinak osztályozása örökletes, többnyire földrajzi meghatározottságú csoportokra. Elsősorban biológiai, illetve antropológiai fogalom. Ezen csoportok jellemzői összefüggéseket mutatnak a külső megjelenéssel, etnikai csoportokhoz tartozással és/vagy egy adott társadalomban a csoport szocio-gazdasági helyzetével kapcsolatban. Korábban a rasszal rokonértelemben – illetve etnicitás és nemzeti hovatartozás értelemben is – használt faj szó használata történelmi és politikai okokból sem ajánlott, de biológiailag sem érvényes fogalom. Genetikai szempontból a nagyrasszok közötti és az azokon belüli különbség nagyon csekély: a legnagyobb különbség 0,176%, ez alig 11%-a az ember és a csimpánz genetikai állománya közötti 1,6%-os relatív különbségnek.[1]
A nagyrassz taxonómiai szempontból az alfaj kategóriának (rangnak) felelne meg,[2][3] ugyanakkor az emberi faj (Homo sapiens) mai összes képviselője hivatalosan a Homo sapiens sapiens alfaj tagja. A alfajon belüli földrajzilag is elkülönülő, külsőleg jelentősen különböző csoportokat rendszertanilag állatok esetén már nem különböztetünk meg (korábban létezett még pl. a változat).
Az emberiség nagyrasszokba sorolásának különféle rendszerei léteznek.
Az európai rendszer szerint négy nagyrassz létezik:[4]
europid
mongoloid
negrid
veddo-ausztralid
Az amerikai rendszer kilenc nagyrasszt különböztet meg:[5]
kaukazoid – az európai rendszerben europid
indoid – az európai rendszerben europid
mongoloid
amerindoid – az európai rendszerben mongoloid
polinezoid – az európai rendszerben mongoloid
melanezoid – az európai rendszerben ausztraloid[6]
mikronezoid – az európai rendszerben mongoloid
negroid
ausztraloid
Egy másik rendszer a negroid nagyrasszt bontja kettőre:[1][7]
europid (caucasoid) – fő elterjedési területek: Európa, Észak-Afrika, valamint Észak- és Dél-Amerika, Ausztrália
mongoloid – Ázsia
negroid (congoid) – fő elterjedési területek: Afrika Száhel-övezettől délre eső részei, valamint nem őshonosak de jelentős számúak Észak-Amerikában, Karib-térségben, Brazíliában
khoisanoid (capoid) – Dél-Afrika
veddo-ausztraloid – Ausztrália"
" - legkönnyebb ma a Wikipedia szabadon fejleszthető szótárát elérni. A kritikák miatt megfelelő ellenőrzést kap a vitaoldalak, a szabad regisztrációk miatt is.
Nagyon elgondolkodtató, a vélemények a magas fokú genetikai ismeretek ellenére sem egyeznek.
Hogy miért nyúltam a vitatott kérdéshez? A terjedő, rosszul terjedő ismeretek, a hibás, alaptalan, tanulatlan politikai-biológiai-szociológiai és vallási tévedések miatt.
Gondoljon már bele bárki, mi is folyik a világban... Már a kezdetek óta? Igen ... A kezdetek óta.
Adott esetben egy kis csoport egymást ismerő emberei élelem után, új ismeretek után kutatva elindultak egy irányban. Nem tudták, vagy csak viszonylagosan tudták, merre. Mondjuk jobb kezük irányában...
Vagy visszatértek, vagy nem. Adott esetben más csoportokra, csoportra is lelhettek.
Nem feltétlenül úgy néztek ki, mint ők. A nyelvük is különbözhetett. Ugyanúgy tekinthették őket ismerősnek, ellenségnek, barátnak, ugyanúgy akár párkapcsolatot is kialakíthattak.
Ez a migráció ma is megvan, ma is zajlik.
Ma már egyre kevesebb az ismeretlen terület, egyre kevesebb a hely, egyre nagyobb az egyedszám, amelyhez alkalmazkodni kell, amelynek érdekeit valamilyen céllal egyesíteni kell.
Így van ez egy kis területek tekintetében, egy falu, település, egy társasház vagy családi ház világában is.
Ami érdekes, a nagy szótár sarkít.. Ma már a valódi migráció fogalmát sem definiálja, hanem egy félrevezető információt igyekszik kezelni a mai migrációs válság fogalmával.
Pedig migráció valójában minden korban, minden területen létezett. Akkor esetleg felfedezéseknek, kutatásnak, kereskedelmi útnak, területszerzésnek definiálták.
Mindenesetre közel sem a mostani szociológiai és társadalompolitikai dolgok és fogalmak terjednek, egy negatív tartalmi megítéléssel.
Ezáltal olyan komoly kutató problémák is létrejönnek, hogy adott esetben a korlátok miatt elérjük a más területen élőktől való elhatárolódásokat, a kulturális és néprajzi, szociológiai különbségek megismerését, s lehet még sorolni.
Milyen bosszantó, ha a visszhangos lépcsőház udvarán egy más kultúrát képviselő ember este tíz után a függőfolyosón dohányozva, drogot szívva kiáll beszélgetni, mert nála ez elfogadott, de az adott ország tiltja, s a felszálló drog az arra érzékeny emberre hat, egy vagy három emelettel feljebb, s a másik elveszítve önuralmát, emlékeit a párja életére tör. Nem az, aki szívta, használta, hanem aki nem szokott hozzá, nem tudja semmilyen szinten kezelni...
Nos ezt úgy is mondhatnánk egyszerűen, hogy a narancs termőterületén élők immunrendszere hozzá alakult, az alma területén élőké meg ehhez.
A fogakon ma már lekövethető a táplálkozás, az élethely, stb.
Egy ilyen cikkben, reflexióban talán kevésbé van mód mindent közzétenni, csak vázlatot nyújtanék a gondolkodáshoz, a munkákhoz.
Nos, a régésznek a néprajzossal utazni kell. A biológusnak is. Ilyen esetekben ennek lehetősége megszűnik.
A régész nem tud dolgozni, utazni.
Támadások érik, nem tudja az anyagokat feldolgozni. Elveszlik, más korok számára is, mert a körülmények rögzítése nem történik meg. Nos, megint más népnek, más korba iktatják. Tehát társadalmilag hazugságban fognak élni.
Aztán vagy száz év múlva rájön, hogy a kínai is azt a nyelvet beszéli, csak ha begyorsítja, akkor érti meg a másik nép, mert a szétszedett szavak lelassultak, más értelnet kaptak, ...s micsoda meglepetés, több ezer év után mégis az a nyelv, csak más viszonylatban...Egy példa a sok millió lehetőségből.
A tyúk valójában nem is olyan buta állat, és a fél méteres kakas el is bánhat a vörös ravaszdival is.
Szóval, migráció ide-oda, vannak területi határok, meg van kapacitás is. Az akarok de nem lehet meg nem mindig szabályozó értékű..
Van tehát mit átgondolni, arabul, vietnámiul, meg oroszul ugyanúgy, mint indián, spanyol, koreai vagy más nyelveken is...
A világ meg mindig olyan lesz, ahogyan az ember képes elképzelni. Csöppet sem lesz másabb!
Szeged, 2021. Június 17. 23: 49
Kép forrása:
https://m.nyest.hu/renhirek/az-antropologia-honfoglalasa

Lövey Varga Éva
Botránykönyv részekben
Nem mindenki érti a humort

Sok év után, több, mint két évtized után, véletlenül kerültem vissza Szegedre. Kicsit a szakmunkák elérhetetlensége is belejátszott, no meg az egykori gyerekkori tervek, a családi kötődések.
Évtizedek óta használom az Internetet. Annak idején, amikor az általános iskolába kerültem, magyar-ének tagozatosként a legjobb matematika versenyesként igencsak a számítógépes irányultság dominált, mint lehetséges irányvonal. Nem csak a matematika használati területe, vagy a katonai irányultságok miatt.
A Commodore-64 hibái részben bosszantottak is, a grafikus felület igénye pedig a programozás felé hajtott. A készített programokba természetesen belekódolta az ember a jogvédelmet, gyermekként is látva a lopásokat, a hibákat, a veszélyeket. Azt, hogy munkák nem kerülnek kifizetésre, hogy az alkotások mások nevén látnak napvilágot, nem azén, aki készítette.
Elgondolkodtató volt megtenni a lépéseket több évtized után abba a társaságba, amely már gyerekként adott egy alapot a mások színvonala felé emelkedéshez. A kemény mag maradt az évtizedek során. Sokan elhunytak, elköltöztek, visszatértek. A társaság felhígult. Kevesen emlékeztek, kevesen emlékeznek. A csipkelődések, féltékenységi rohamok, a klikkek bagatellizálási tevékenységei és aktusai mindenütt óhatatlanul jelen vannak, mint Budapesten is.
Sehonnan jött ideiglenes tudással, gyakorlatilag ismerettel nem rendelkező vezéregyéniségek alakítottak ki csoportokat, mert megfelelő ismeretségi körrel vagy pénzzel rendelkeznek, de tudással nem.
S ez mindenütt megfigyelhető volt az országban. Debrecentől Budapesten át, Sárváron keresztül Pécsig.
A kiemelkedő ember hattérbe lép inkább, a támadásokra, hazudozásokra hátralép, s csak akkor lép ki a reflektorfénybe, ha a másik oldal belebukik, vagy nem képes megcsinálni azt a dolgot végleg. Mert: miért is frusztrálja magát feleslegesen, vagy adja oda a kínnal szerzett tudást, tapasztalatot?
A közösségi oldalak egykori ötlete abból alakult ki, hogy az ember külföldön egyáltalán nem kapott hírt a családról, de még az országról sem. A tanulási igényekről ne is beszéljünk, az információ átviteli közegeiről, vagy akár a költségekről. Az informatika a katonai szférából kilépve közhasználatúvá vált. Sajnos a megfelelő alapokat ma már nem úgy oktatják, így nagyok a hiányosságok. Főleg az 50 év felettiek körében. De a gyerekek körében is kezd ez az állapot eluralkodni, és az informatikai karokon. Már a valódi programozásokat nem kell megtanulni, a bevont szoftverek a hardverek kiiktatása miatt nem is vásárolhatók, nem szerezhetők meg, a rögzített információk nem érhetők el. Rengeteg pénzbe kerül, még több tudásba a használtuk.
Ecsetelni lehetne, kellene is a problémákat.
Mindezzel talán a szókincsek világa is átalakult, az előadóművészet és a nyelvek mellett.
S ez azzal jár, hogy nem mindenki érti meg az iróniát, a vicceket, célzásokat, s a meg nem értett dolgok indulatokhoz, támadásokhoz, veszekedésekhez vezetnek. Tudjuk jól, hogy a viccek és az irónia értelmezését nem csak egy magyar tanárnak kell megtanítania. A család az egyik fő tényező ezen a területen is. A közösség. Már, ha van, már, ha működik.
Mert napjainkban éppen ez a folyamat vált a szeparáció erősítőjévé is, hiszen a közvetlen érintkezés helyett az informatika kezdi uralni a világunkat. Ennek oka nem csupán az infohibák sorából adódó gyártási hibák sora, s az abból kialakult világjárvány. Az egyedi oktatási és hozzáállási viszony is.
A vicc viszont az a dolog, amit érteni kell. Más az angol humor, más a magyar. Műfaji határok is vannak, a kulturális ismeretek pedig elengedhetetlenek hozzá.
Nos...
Az élet relatív. Aki nem érti, az még másik, mások megítéléseiben is hibázni fog. S más lesz az életének útja is.
Egy világban élünk ugyan, de nem egy szinten. Egy városban, de nem egy térben. Az ember elsétál egymás mellett...
Kapcsolat nem mindenütt alakul ki. Oda szándékok és akaratok kellenek.
S minden újra relatív lett.
Szeged, 2021. június 19. 08:07.

Romlik a helyzet - irodalmilag és nyelvileg is

Romlik a helyzet. Miért nem javulásról, fejlődésről beszélhetünk? Sok évtizeden át, gyerekkortól kezdve tanítok, mégis mindenütt csak a visszaélést látni, azóta is. Gyerekként az ember beküldte az írásait Békéscsabára, meg a Tiszatájba, Alföldbe, leközölték más újságíró meg a pszichiáter nevén. Hm. Aztán mérgében elvégzett vagy 9 szakmát, meg amit még mellette eltüntettek, hogy haladjon és segíthessen. Ennek ellenére csak a visszaélések száma nő, mindenütt, az informatikai programhibákkal is. Mára már ott tartunk, hogy több hasznát veszem az egészségügyi gyakorlatomnak, mint az irodalmi és nyelvészeti jelesnek,mert a nyelvi hibák és azok bírálata már orvosi képzettséget igényelnek a szerzőknél és a hozzászólóknál. Nem csodálom, hogy annyi tanár és szerző, alkotó halott.. Az alkotások nagy része  a vers követelményeinek és a szöveg formátumnak sem felel meg. Ha jót akar az ember, és szól, hogy nem úgy írjuk, és nem csak a költői szabadság dominál, akkor már komoly baj van a másik felső központjában, és eldurran az agya, hogy más többet tudhat nála. Meg többet tud, meg annak idején jobb eredménnyel végezve van értékrendje is, és igyekszik másoknak segíteni. A helyzet nem valami jó.  A beképzeltség és a tehetség tanulás nélkül egyébként semmit nem ér. 

Annak, akinek van érzéke valamihez, ugyanúgy tanulnia kell és használnia kell a szabályokat, és nem sérteni azokat. Nem sérteni azt, aki jóval többet tud, akár ha fiatalabb is a másiknál, és nem 80 évet élt. Más képzést kapott már az utána következő nemzedék is, és a saját képességekkel sokkal több mindent képes egy-egy ember elsajátítani, akkor, is ha nem áll ki ordítva az ÍRÓSZÖVETSÉG ÉLÉRE, más csalásai után, vagy nem teszi közzé évtizedekig a jelesei után született írásokat. Kettest kaphat az ember bosszúból is, de utána ha jó. minden írásában szó nélkül jó. és nem helyesírást meg nem szórendet, meg fogalmazást meg logikai rendet kell a javítónak helyesbítgetni, stb. stb. 

Hát, ez van.. A programozási hibák megint mások. Azok karakterváltásai nem egyenlők a helyesírási hibákkal, az átírások és megváltozott szövegek informatikailag és logikailag is lekövethetők a szövegben, az eltűnő összefüggésekkel.

AMIKOR A FŐSZERKESZTŐ ÜVÖLTENI TUDNA, ...

SOK olyan helyzet van, amikor a főszerkesztő üvölteni tudna, főleg, ha egy egyetemi tanár vagy középiskolai tanár nem tud olvasni és ír vissza hülyeségeket a levélre, logikai hibásan, felfogási zavarokkal... És ír le képtelenségeket válaszként, amivel nem csak magát járatja le, de egészségügyi és jogi végzettséggel becsuknám egy elkülönított helyre, hogy szegény.. NEM TUDOK MIT KEZDENI VELE, de értelmi fogyatékos lett... ÉS NINCS KEDVEM 90 levélen át magyarázgatni neki, mint másoknak, mert csak időt rabol.

Szerintem a bolondok és csalók miatt itt lesz az ideje végig írni naplószerűen az egyetemi visszaélésektől a mostani irodalmi visszaélésekig és a tolvajok folyamatos lebukásának okáig mindent, főleg, ha kiderült, hogy diplomás van a másik oldalon érettségizetlen szinten, és tanít még mindig... És ír bődületes hülyeségeket vissza, még akkor is, ha szívműtéten esett át. A szívműtét a logikát meg a tanultságot nem törli ... elvileg sem, meg gyakorlatilag sem. áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá