Az idő homokja

 http://www.youtube.com/watch?v=B4X9NmRGn7A&feature=related

 Futott .... maradék erejét arra koncentrálva, hogy sajgó izmai a legjobban működjenek......  Futott.... zihálva , s azt sem vette észre,mikor vált újra farkassá. Puha tappancsain nesztelenül suhant az ezredéves múlt szétszórt romjain.Mögötte távolodni kezedett üldözőinek morajló szárnysuhogása.

-Talán ..... - gondolta Mary - talán már elég távol vagyok tőlük ahhoz,hogy pihenjek......nem bírom tovább,mindenem ég.

Sebeiből már feketén szivárgott a vér,felhasadt bőre alól kivillanó lüktető erein szánkázott a holdfény.

- Pihenni...... csak pihennem kell....

Egy sziklahasadék oltalmában omlott a földre, szeme előtt vörös karikák kezdtek táncot járni.....majd alig egy pillanat alatt minden elsötétült.

 - Szerintem vége.....nem érzem a szivét - szólalt meg az aléltan fekvő test fölött egy hang....

- Vége???

- Ha én mondom..... ez már nem fut többé sehová.Kimúlt.

- Kár..... játszottam volna még.....jó volt végre kicsit átmozgatni a szárnyamat,és felébresztette bennem a vadászt. Már nem is emlékszem, mikor volt módunk vadászni.

A két vámpír csalódottan emelkedett a magasba. 

A hold élesen kéklett és a szél üvöltve rohant a hegyoldal ősi erdejének fái közé ,mintha vinné a hírt.....

Elmúlt.........

Norton azzal töltötte az éjt ,hogy figyelje az őrjáratot.A két vámpír mozgásra éhesen pásztázta az alattuk elterülő minden négyzetcentimétert .Távolról követte őket,amint körülrepülték a terepet és a bátyjára gondolt.....ha megtalálnák kérdés nélkül tépnék szét mindkettőt.....Soha nem volt még példa az évszázadok alatt arra,hogy vámpír olyat tett volna amit Ő.

-Jaj neeee......-tört fel belőle a visszafolytott sikoly,mikor a két fekete alak a szirti rom felé fordult

Egész éjjel repült,már alig volt ereje ám mégis mint a nyíl úgy süvített a ködben ,magasan a hegyek fölé emelkedve.

-Don! Ébredj bátyó! Ébredj már!!!!-rázta meg testvérét- ......erre jönnek!

-Kik ? Mi a baj? -szólt alig hallhatóan Mary-Te itt voltál velem???-ám kérdéseire már választ sem várt,mert látta Don arcán az aggodalmat....

-Itt ......de most el kell mennünk!

Karjába vette a lányt,és a szirt másik,holdfénymentes ,sötétbe burkolózó oldalán ereszkedett alá vele.A völgyben egy apró,már évezredek óta elpusztított falu romjai voltak.....

-Húzódj meg itt -szólt Don a lányhoz.-de meg ne mozdulj,vagy megéreznek és nem tehetek érted semmit....Mennem kell! Visszajövök majd ....

http://www.youtube.com/watch?v=t2Da_OqXkNs&NR=1

 Bűzös mocskos hely volt .....Mary épp csak körülnézett,mire a két testvér szárnyrakelt.Mindene sajgott.Összébb vonta magán  foszlányokra szakadt köpenyét,és leült egy sarokban.Alig telt el néhány perc és érzékei felébredve fújtak riadót.......itt vannak....átvillant az agyán hogy lapuljon,de nem bírt....felugrott és rohanni kezdett.Tagjaiba lassan de biztosan tért vissza a farkaserő...villámként cikázott a lerombolt házak között feje fölött érezte a figyelő tekinteteket .Éles ,szúrós szemük vörösét már látnia sem kellett....

-Megtaláltatok,de el nem kaptok......

Elmúlt életek romjai fölött,szilánkokra hullt vágyakon át futott.....sebei felszakadtak,vércseppek borították az utat amerre haladt.Amint az őrszemek ezt észrevették csendben összevillantották  a szemüket és leszálltak.Alig néhány méterrel voltak már mögötte.....

http://www.youtube.com/watch?v=reeYrEemUGY&feature=related

 a falak mögött még kivehetőek az egykori szobák négyzethálói,némelyikben még a berendezés elkorhadt deszkái is fellelhetők......kereszthálós kusza termeken át haladtak,ám ahová Don vezette a lányt ott nem volt semmi.....csak az üres sziklapárkány,amit vastagon benőtt a zöld moha

-Hiszen Te nagyon vérzel.-szólalt meg Don halkan

-Már alig érzem.....

-Pihenned kell! Feküdj le.....aludj kicsit.Én majd őrködöm.

A lány pillái akkor már rég csukva voltak,s az utolsó mondatot már nem is hallotta.

-Talán jobb is így.....aludj nyugodtan....elég ha én félek.....-mondta Don ,csak úgy maga elé

Lekuporodott Mary mellé és csak nézte.Arra gondolt,ha rájuklelne az őrjárat,mert itt szoktak elhúzni minden hajnalon.....ha meglátnák......

-Nem ! Nem hagyom! Nem birnám ki nélküle......-gondolta és lassan mellé bújt.Úgy ölelte át,mint a legnemesebb italt a kristálypohár....

-Nézz körül jól Öcskös! El kell vinnem innen...... mondd,mikor jártál utoljára a hegyen,tudod a szirti romban? Bevackolta oda most valaki magát, vagy talán még mindíg olyan üres,hogy csak a visszhang futkos benne körbe körbe....???

 -Úgy tudom üres.Miért?Oda akarod vinni? De ott semmi nincs....miért pont oda?

-Pont ezért.....mert nincs ott semmi....és senki.

Don magához ölelte Mary testét és felemelkedett ....

-Tarts ki....könyörgöm....hisz ha feladod mindketten lezuhanunk.Mert lélek nélkül repülni is képtelen vagyok.....és a lelkünk ....igen a lelkünk vált akkor ott eggyé....Hát most légy erős .....tarts ki kérlek...

Könyörgött Don,miközben szelte a ködöt az égre meredő, görcsös ágú fakoronák között cikázva.Hegyek lankái tüntek elő,majd bújtak vissza a ködbe.....kopár,örökkévalóságban őrízvén régmúlt csaták nyomait.Földig felperzselt városok terültek el alattuk....mementójaként az erőnek,mit a nekromanták képviselnek....Lassan szünni kezdett a köd,és a szürkeség átváltott valami bíborban úszó derengéssé.A távolból egy ,a többi közül is kimagasló hegy felé tartottak.Egy szinte megközelíthetetlen,mégis széles párkányra tette le végül lábát Don,ám mint valami kincset...a lány testét még mindig úgy ölelte magához.

-Megjöttünk....már nem lehet baj....tarts ki...

Marynek már alig volt ereje arra,hogy felfogja hol is van....mindegy volt ...Vele.....most csak ez számít.

-Segíts!

-Itt vagyok már. -és a fekete szempár elveszni látszott Mary viztükörszín szemében. -Nézz rám.Itt vagyok.

Furcsa bizsergés járta át a testét,mint akit egy forróvízzel teli kádból a hideg folyóba dobnak..... mégsem tiltakozott.Érezte amint tagjaiba visszatér az erő.Még saját, alvadt vérétől mocskos kezébe temetve arcát halkan így szólt:

-Ki....vagy, Mi vagy Te? Mit tettél velem?Nem tudok enni....nem tudok már sem teliholdnál,sem más éjen átváltozni....nem tűröm a fajtám közelségét,de nem állhatom a tieidét sem.....Mondd mi ez?Mit akarsz tőlem?

-Pszt.....most hallgass.-tette kezét a szájára Don.-Ne most.Még gyenge vagy.Meg kell erősödnöd.

Előttük csak alig pár lépésre egy kisebb várrom mállott kövei bújtak bele a derengő holdvilágba.

-Gyere...pihenj!-és a kívülről egyszerű omladéknak tűnő falak közé vezette a tántorgó leányt.-Pihenj......pihenjünk.

http://www.youtube.com/watch?v=reeYrEemUGY&NR=1

A fiúcska amennyire apró volt,tekintete annál áthatóbb...szemei olyanok voltak mint az űrben kinn kavargó fekete lyukak.Mary kerülni próbálta a pillantását,mert tudta,egy perc alatt oda a lelke......ha elmerül ezekben a szemekben.

-Segíts megtalálnom Dont....Kérlek!-szólalt meg lesütött szemekkel

-Nézz már ide!Nézz rám!

-Szánj meg .....segíts....segíts..-szólt,de hangja erejét vesztette,teste mint az őszi falevél hullott alá az ingovány poshadt vizébe.

A fiúcska állt csak felette.Nézte.Semmit sem értett.Hisz nem is tett semmit,a lány mégis erőtlenül omlott össze.Testét szakadt ruhái alól elővillanó sebek borították....még élt....de alig.

-Na jóóóóóóóó.De csak mert a bátyám....nem kéne mindíg mindent neki adnom....Te leszel az első és utolsó,akit önként és dalolva viszek elé....ezután szerezzen élelmet egyedül.-szólt,és úgy kapta karjába a lányt,mintha annak súlya a bűzös iszapban ragadt volna,és felemelkedvén az égre csak repült vele.....át a ködön.

Süvítő szél ölelte Mary ernyedt testét....és a  hideg  karomszerű szorítás.Érezte ahogyan a húsába mart és még be sem forrott sebeiből újra kiserkenő vérének aláhulló cseppjeit nézhette ,amint kissé átszínezik a hamuszürke égboltot....Nem tiltakozott....Hamarosan lassítani és ereszkedni kezdtek.A hatalmas ódon várfal beleolvadt a köd fátyolába,talán mindig is része akart lenni.A tornyok viszont könnyedén átszúrták azt,mégsem adtak helyet egyetlen árva holdsugárnak sem.Koromfekete volt minden.

-Don! Bátyó! Merre vagy???

Fura lágysággal értek földet a kövekkel és csontokkal körülrakott udvaron.Maryt egy sziklapadra fektetvén a fiúcska körülkémlelt.....

-Don! Hahóóóó!

-Itt vagyok.Mi a ....   Mit tettél!

-Nem....ez nem az aminek látszik.....nem bántottam....bár bevallom akartam....de Téged keresett.....hát elhoztam.....Mi a fene ez testvér?Nem ember....de nem is vérfarkas.....fura, sötét rezgést sugároz,másfelöl meg mintha olyan tiszta lenne....olyan mint egy gyeremek....

-Senki.......és most meg kell igérned valamit....Te nem is láttad!.Nem szólhatsz róla! .......és most segíts.Nem vehetik észre.

http://www.youtube.com/watch?v=lF2aSxARwxw