Szétmálló szemei a leskelődőnek

Gyógyíthatatlan beteg vagyok. Azon egy százalék töredékéhez tartozom, akik megpróbáltak több kevesebb sikerrel együtt élni, és felvenni a harcot a létező legsúlyosabb, legpusztítóbb mentális betegségekkel. Mementónak írom ezt a könyvet, azokra az időkre, mikor már nem leszek tudatomnál, hogy emlékezhessek, ki voltam valaha. Haldoklik az elmém. Kikezdett a húsz évnyi, testi tünetekkel megmerevítő depresszió, miből most már tíz évnyi skizofrénia született, és abból pedig újonnan a dementia. Felkészültem a szellemi megsemmisülésre. Nincs már más hátra az életben nekem, épphogy csak testileg nem nyomorodtam még meg teljesen az állandó, önmagamért vívott küzdelemtől. A rendeltetésemet teljesítem be az írással... ennyi maradt belőlem az idők alatt, egy test, mit szavak, és “lelkek töltenek meg”. Egymás elméjébe írunk az emberi beszéddel, írással. Minden szó tanítás, vagy kár, ahogy a mesterem szokta mondani. Így ezzel a könyvvel bátorkodom a tudatodba vésni a saját igazamat, mindent, mi az énem és annak lenyomata lett, akár kárt okozom, akár tanítok elkerülhetetlenül, hogy te talán ne élhesd meg, amit én. Mire az utolsó sort elolvastad, megérted, azt is, hogy miért, és... ha ezen gondolatot teljes súlyában felfogod, felesleges is tovább olvasnod, mert számtalan ÉLETET ér. Fuss el vele és hass bazmeg, azért írok csak és kizárólag, mielőtt elmarja kincset a gonoszság és a feledés! Másnak szántam ezt a könyvet, mint a nagy átlag írásai. Sok kétszáz oldal helyett egyetlen életművet adok neked. Hogy miről fog szólni, elsőtől az utolsó oldalig mesélem el neked, addig csak hízni fog az értelmezési tartománya, nem tudok kiemelni egy részt sem. Minden vágyam kifacsarni a szívedet, ledózerolni az agyadat, megújítani az énedet, és feldíszíteni a szellemedet szavakkal. Csatába hívlak az egyetemes gonosz ellen, a világért, miben élünk, minden élőért. Ahogy a világ súgja minden élőnek: összetartozunk az ég alatt és a kozmoszban, egyek vagyunk bűnben és diadalban is. A lélek örökkévaló az élő, lélegző világban. A könyv megértéséhez szükséges az általam csak háromdimenziós gondolkodásnak és háromdimenziós empátiának hívott két képesség. Rajtam keresztül “mesélnek”, “megnyilatkoznak” a lelkek, miket érzek minden pillanatomban az agyammal... de nem az agyamban, ebben biztos vagyok. Ezzel a könyvvel emléket állítok nekik is. Ne számíts fél bekezdéses jellemzésekre, karakterleírásokra. Tömény lesz mint a pálesz. (Leszoktam az alkoholról, hogy írhassak.) Inkább kilométeres dialógusokra. Természetemből kifolyólag keresem a hozzám hasonló gondolkodásúakat, így úgy írok, ahogy én elfogadnám. Nem érdekel, ha nem talál be. Igaz lesz a velejéig.

Én máshogyan írok, mint a nagy átlag. Némi útmutató, hogy értsd is, mit írok és miért:

/Ha ilyent látsz, az egy cselekvése a beszélőnek./

(Ha zárójelet látsz, az a beszélő egy gondolata.)

Ha gondolatjelet látsz, az illető megszólalt.

A gondolatjel előtt a betűk vagy kérdőjel az illető nevének kezdőbetűi.

A ~ jel “telepátiát” jelent.