okeanus blogja

okeanus•  2023. február 27. 15:46

Világtalanul

sötétben táncolok 

álmom fekete, vak lován

vöröslő ég alatt,


sörénye fényesen libeg,

s tovalobognak a csillagok,

ahogy gyémántod felkacag


káprázat két szén szemed; 

hajló szerelmi alázat,

és tompuló kis sikoly...


ahogy észrevesz, felnevet

kis szívem kopog, s ütemét

elrepítik a nappalok


hozzád, hogy itt vagyok

s várom álmom pegazusát

veled, vöröslő ég alatt

okeanus•  2023. február 15. 16:55

Veled tapos a csend

kerge hangú szél kerget

s veled tapos a táguló éj,

hegedő seb vándorlásra űz, 

és vágy-halott a sötét


árnyéktalan fához menekülten

reszketeg, szomjazó esőtlen

pőre ágon harmat hidegülten

tályog ez a seb én előttem



ha siratod is; nem múlik, 

beleégett porcaimba képe 

széttört poroddal a szélben

okeanus•  2023. február 5. 21:19

Átfutott már

A fukar időhöz szükséget mér

a tér öles poharán a pecsét,

bágyadt már az elesett élet;

imádkozó és a szív setét...

 

zörget a múlt, zárhatod ablakod,

oktalan palást foszló alakod,

a vén pillanat tör, üdv okul...

s bújhatsz lyukba, vagy tág imaházba

naptalan vagy, nálad alkonyul...

okeanus•  2023. január 30. 18:13

hallgatag szavad

hallgatag szaggató szavam

 

torz szobrokénak mása,

révedez, búsul, fénytelen:

pazarló zuhanása

mi nem volt és nem felel,

 

ázott, mert kendőd nem takar,

óv, mint arcodat a pír, 

üdvöd tart távol, s elkapar

ám néma lapokra ír

okeanus•  2023. január 18. 14:55

Múlásaink

Ahogy dió levele hezitál és huppan,

s dörrenve madarak nagy raja útra lobban,

s bús neszét tolja, viszi a rideg őszi tél,

feltépi értelmem minden sajgó szegletét.

 

Tépődött arcod átsír és dermesztő a szél;

újfent felszenvedem hiányod egyenletét.

Állok csak leverten, árok- barna nagy szívem,

holott veled temet ásó - kapa, úgy hiszem....