Zöld szemeid

erős, fénytelen mentemben két zöld smaragdot találtam,

melyekben két lélek lakott, s láttára rögtön elkapott... 

csípős, haragos volt az egyik, szikrázó és elhagyott,

bájos és hajló a másik, ölelő, meleg és szerény,

mindkettőt szerettem én

 

a távol játszott velünk, vágy látomását lopta elénk,

és a magány horgonyát repüléssé olvadta a hő,

múlását kereste a perc, rendjét az óra, és a kő,

latyakos utunk gödrös csapását nem szítta nyegle szél, 

mindkettőt szerettem én