Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Visszfényeim...
okeanus• 2021. június 8. 07:58 • olvasva: 183
Ahogyan jött, fénytelenül az éj,
s este teste rezdült ó-fehérben,
lágy sóhaját küldte végig az ég;
bizó álmunk bűbájos melegét...
hogy érezhető illatos fenyőben
elnyerje sóvárgó sóhaját az ág,
s ünnepi köntösét öltse fel az ágy
őrző nyugvással simuló erődben...
ölelt a föld, ölelte kedvesét
mint sóhajjal a nap, visszfényeként
Törölt tag2021. július 6. 19:37
Törölt hozzászólás.
Rozella2021. június 9. 18:32
Lírai látásmódod egészen egyedi,: "az este teste rezdült ó-fehérben..." "ünnepi köntösét öltse föl az ágy" - olvasom, és látom is a képeidet...igazán szépek!
Eleonora2021. június 8. 22:11
Szép...
S.MikoAgnes2021. június 8. 18:36
Tetszéssel olvastam.
Perzsi.2021. június 8. 14:37
"ölelt a föld, ölelte kedvesét
mint sóhajjal a nap, visszfényeként"
Szép lezárása a versednek.
Mikijozsa2021. június 8. 11:57
szép lett
skary2021. június 8. 08:10
jah ahogyan gyütt