Visszfényeim...

okeanus•  2021. június 8. 07:58  •  olvasva: 93

Ahogyan jött, fénytelenül az éj,

s este teste rezdült ó-fehérben,

lágy sóhaját küldte végig az ég;

bizó álmunk bűbájos melegét...

 

hogy érezhető illatos fenyőben

elnyerje sóvárgó sóhaját az ág,

s ünnepi köntösét öltse fel az ágy

őrző nyugvással simuló erődben...

 

ölelt a föld, ölelte kedvesét

mint sóhajjal a nap, visszfényeként

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2021. július 6. 19:37

Törölt hozzászólás.

Rozella2021. június 9. 18:32

Lírai látásmódod egészen egyedi,: "az este teste rezdült ó-fehérben..." "ünnepi köntösét öltse föl az ágy" - olvasom, és látom is a képeidet...igazán szépek!

Eleonora2021. június 8. 22:11

Szép...

S.MikoAgnes2021. június 8. 18:36

Tetszéssel olvastam.

Perzsi.2021. június 8. 14:37

"ölelt a föld, ölelte kedvesét

mint sóhajjal a nap, visszfényeként"

Szép lezárása a versednek.

Mikijozsa2021. június 8. 11:57

szép lett

skary2021. június 8. 08:10

jah ahogyan gyütt

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom