Vihar

delelőjén égetett aznap még a nap,

amint görnyedőn a bácsi még odament,

s reményének tőkéi között sietőn,

lugasának szép árnyékában megpihent,

 

ám átvert haragjaiban köveivel

az égnek kavicsa odavert...

 

keservén hát kikapálta, mit ősze rakott

kajánul, ahogy a jég az arcára csapott,

és barázdáiból isten arcát kereste

és lelt csak csaló szónoklatot

 

ám a múló szivárvány mögött, a vén ég 

újhold udvarába hajtásokat hagyott,...